SZDSZ-küldöttgyűlés: a párt az igazi kérdés, nem a koalíció
Csak a kilencvenes évek elején volt annyira megosztott a koalícióból most kilépni készülő SZDSZ, mint jelenleg. Az ellentétek hátterében a fősodor s a Fodor Gábor vezette belső oppozíció küzdelme áll. A kormány jövőjénél jobban foglalkoztatja a liberálisokat az SZDSZ perspektívátlansága.
HVG |
Más forrásból a HVG úgy értesült, hogy a Miniszterelnöki Hivatal már elég régóta rendelkezik felméréssel a koalíciós szakítás lakossági fogadtatásáról. A kiszivárgott adatok nem voltak hízelgőek a szabaddemokratákra nézve. Információnk szerint a politikusok népszerűségi listáján már hónapok óta az utolsó helyek egyikén álló Kóka János pártelnök közvetlenül a kilépés bejelentése után újabb négy pontot veszített támogatottságából. Egyelőre az SZDSZ mint párt sem profitált az arculatát karakteresebbé tenni óhajtó döntésből.
A lapunk által megkérdezett liberális ügyvivők és képviselők közt egy sem akadt, aki elhibázott döntésnek minősítette volna a március 31-én bejelentett koalíciós szakítást. "A reformok lefékezése és az egészségügyi miniszter lapátra tétele után csak lehajtott fejjel és megtört gerinccel folytathattuk volna a kormányzást" - fogalmazott az egyik szabaddemokrata honatya. A belső ellenzék vezére, Fodor Gábor környezetvédelmi miniszter hívei körében is csak annyit mondanak: a sorsdöntő lépést úgy kellett volna időzíteni, hogy az ne érje teljesen váratlanul a párt maradék bázisát.
A válás bejelentését egyesek szerint azonban így is hosszú időszak előzte meg. Bármilyen különös, de a mostani szakításban egy régi komplexus, egy 1996-os nyomasztó emlék is szerepet játszott. A szabaddemokraták belső mitológiája ugyanis évek óta fordulópontként, a sodródás és a törpepárttá válás kezdeteként tartja számon a Bokros-féle reformpolitika leállításának időszakát. Egy sor liberális politikus ma már úgy látja, az eredendő bűn nem is annyira a Tocsik-botrány volt, hanem az, hogy az SZDSZ a Horn-korszak második felében is a nevét adta a kabinet felpuhult politikájához. A párt most nem kívánt hasonló hibát elkövetni - derült ki Horn Gábor szavaiból, aki szerint több régi szabaddemokrata vezető álláspontját is befolyásolhatta egyfajta déja vu érzés.
Az SZDSZ zilált belső állapotán azonban egyelőre a koalíció felbontása sem segített. Egy évvel Kóka pártelnökké választása után immár nyilvánvaló, a volt gazdasági miniszter képtelen kirángatni a viharból az SZDSZ süllyedő hajóját. A liberálisok legutóbb tavaly júniusban tudtak feljönni némi oxigénért a víz alól, támogatottságuk azóta egyetlen hónapban sem érte el a túlélést ígérő 5 százalékot (a biztos szavazók körében) a Medián szerint. A pártelnök és tavalyi riválisának támogatottsága között pedig hatalmasra nőtt a különbség: e hónapban Fodor már a 6., Kóka viszont a 19. helyen volt a politikusok húszfős toplistáján. Nyilván egyetlen parlamenti erő sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy egy határozottan elutasított személyre bízza a választások előtt a párt irányítását.
Márpedig aki az utólag megkérdőjelezett legitimitású tavalyi tisztújítás után az ez év június 7-én esedékes újabb elnökválasztáson meg tudja szerezni a kétéves mandátumot, az irányíthatja majd a következő parlamenti kampány idején a liberálisokat. A jelen helyzetben kézenfekvőnek tetsző megoldást, az eddig már háromszor alulmaradt, korlátozott munkabírásúnak tartott Fodor elnökké választását a párt erős emberei (köztük a volt elnökök) a leghatározottabban ellenzik. Demszky Gábor főpolgármester szerint például a brüsszeli liberális honatya, Szent-Iványi István elnökké választásával kellene úrrá lenni az SZDSZ veszedelmes belső megosztottságán.
"A határozott piacpártiság és a szociális érzékenység egyaránt hozzátartozik a szabaddemokrata identitáshoz. Ha ez a hagyományos kétarcúság megszűnik, abba akár bele is pusztulhat a párt" - véli Horn Gábor. Fodorra célozva más liberális korifeusok is érzékeltetik a pártszakadás lehetőségét. Az országos tanács elnöke (Fodor tavalyi kampányfőnöke), Gulyás József szerint viszont épp eddig jellemezte egyoldalúság a neoliberális üzeneteket megfogalmazó SZDSZ-t. Az ideológiainak mondott különbségek mögött azonban elsősorban személyes ellentétek látszanak állni.
Mindeközben a népszerű régi pártelnök visszatérésére elég csekély az esély. "Aki azt képzeli, hogy Kuncze elindul a júniusi választáson, az nem ismeri a volt elnököt" - állítja az egykori belügyminiszter "come back"-jét szorgalmazó "spontán népi akcióval" kapcsolatosan az SZDSZ egyik parlamenti politikusa, akinek a neve egyébként ugyancsak szerepel az internetes aláírási íveken. A volt pártvezetőről, aki jelenleg érvényes nyilatkozata szerint 2010-ben teljesen fel kíván hagyni a politizálással, néhány befolyásos honatya is legfeljebb azt tudja csak elképzelni, hogy közvetlenül a választás előtt esetleg listavezetőként beszáll majd az arénába - ha nagy lesz a baj. A volt elnököt alaposan ismerni vélő frakciótárs azonban úgy látja, hogy erre is minimális az esély, mert "Kuncze biztosan nem óhajt az a politikus lenni, aki kivezeti majd a parlamentből a liberálisokat".
BABUS ENDRE