Nézőpont Intézet: gyenge lábakon áll Gyurcsány "nemzeti csúcsa"
A miniszterelnök által meghirdetett "nemzeti csúcs" összetétele, feladata, hatásköre, de még belső döntéshozatala sem ismert a meghirdetése utáni ötödik és a megalakulása előtti harmadik napon - olvasható a Nézőpont Intézet elemzésében. Az írás szerint a a programalkotás „társadalmasításával” Gyurcsány közvetetetten elismerte a kisebbségi kormány működésképtelenségét.
A Nézőpont Intézet emlékeztet rá, hogy a parlamenti pártok az elmúlt években rendszeresen kezdeményeztek ötpárti egyeztetéseket, melyek elsősorban az ötletgazda politikai erő kommunikációs céljait szolgálták, és általában nem vezettek érdemi eredményre. A „nemzeti csúcs” egyfajta ötpárti egyeztetésként is felfogható, mely a miniszterelnök konszenzuskereső arculatát hivatott erősíteni, ám aligha kecsegtet nagypolitikai kiegyezéssel.
A „nemzeti csúcs” koncepcióját a dolgozat szerint három szempontból is hitelességi deficitje terheli. Egyrészt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a megjelenése után alig két hónappal kívánja felülírni „Megegyezés” című programtervezetét, illetve az év eleje óta képviselt Új Tulajdonosi Programját. Másrészt a következő országgyűlési választások hivatalos 2010-es időpontjáig mindössze másfél év van hátra (kampányidőszakkal együtt alig több mint egy év). A kisebbségi kormány mozgástere erősen korlátozott, aligha van ideje a „több hónapig ülésező” nemzeti csúcs esetleges javaslatainak végrehajtásához. Harmadszor szintén a kezdeményezés hitelességét rontja, hogy nem tisztázott a csúcs és a kormány viszonya. A hazai és nemzetközi gazdasági szereplők szemében aligha lehetnek hitelesek olyan állami célkitűzések (például az euró bevezetésének céldátuma), melyeket nem a választott kormány alakított ki.
A Nézőpont Intézet szerint Gyurcsány Ferenc kommunikációs sikeréhez a „nemzeti csúcsnak” hármas politikai legitimitásra van szüksége: egyrészt az ellenzék, másrészt a korábbi és mai közjogi méltóságok, harmadrészt a nyilvánosság részéről. A miniszterelnök szempontjából jelentős siker, hogy a Fidesz elnöke is igent mondott a meghívásra. Még akkor is, ha Orbán Viktor saját kezdeményezésekkel áll elő a találkozón. Ezzel szemben komoly politikai vereség, hogy Sólyom László köztársasági elnök, a hivatalban lévő legmagasabb rangú közjogi méltóság nem megy el a találkozóra, és az ő példáját követi Mádl Ferenc valamint Göncz Árpád is. Ráaádásul a „nemzeti csúcs” társadalmi támogatása is igen törékenynek tűnik. Amennyiben a találkozó résztvevõi nem tudnak döntéseket hozni, a kormányfõ cselekvõképtelenségének látszata erõsödik, a politikai felelõsség szétterítésének csodafegyvere visszafelé sülhet el.
