„Az ember akkor lép, amikor nagyobb a fájdalma, mint a félelme. Amikor megpróbáltam öngyilkos lenni, eljutottam arra a pontra, amikor úgy éreztem, már nincs értelme semminek” – meséli egy, a neve elhallgatását kérő 19 éves lány, hogy jutott el 16 évesen odáig, hogy el akarta dobni magától az életet. „Az általános iskolában kövér voltam, sokat csúfoltak. Gyorsan lefogytam, de depressziós lettem, pszichiátriai kezelésen is átestem, ehhez jöttek még a magánéleti gondok” – sorolja a fiatal lány. Édesapja félrelépett, ő fedezte fel, de nem szólt senkinek, aminek az lett az eredménye, hogy édesanyja megharagudott rá. „Aztán kiderült, hogy anyukám rákos. Igaz, hogy ellenségnek tekintett, de úgy éreztem, ha már ő sem lesz, minek éljek. Két hétig érlelődött bennem a döntés, kerestem a kapaszkodókat, de nem találtam egyet sem. Otthon csak negatív impulzusok értek. Egy este bevettem két doboz antidepresszáns tablettát - hetek óta gyűjtögettem -, csúnyán összevagdostam a csuklómat és a mellkasomat. De szerencsém volt, édesapám talált rám.”

Sarokba szorítva. © sxc.hu

A fiatal lány túlélte mindezt, ám öngyilkossági kísérlete után hónapokig tartott, míg újra szilárd talajt érzett a lába alatt: pszichiátriai kezelésre járt, magántanuló lett, ma pedig dolgozik, és nagyon várja, hogy túl legyen az érettségin. Saját bevallása szerint átvészelt egy rossz időszakot. Ám akadnak olyanok, akik nem tudják megemészteni a kudarcot és addig próbálkoznak, amíg sikerül megölniük magukat.

Magyarországon 2006-ban százezer lakosra 2460 öngyilkosság jutott, feleannyi, mint húsz évvel korábban, ám még így is jóval az EU-átlag fölött „teljesítettünk”. A sort - világviszonylatban is - Litvánia vezeti, Magyarország az ötödik – áll a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb összesítésében. Az adatokból egyértelműen kiderül, hogy az idősek körében és a 45-55 év közötti korcsoportban a legmagasabb az öngyilkosok arányszáma, háromnegyedük férfi. Ők a drasztikusabb módszereket választják: legtöbben felakasztják magukat, míg az öngyilkos nők többsége valamilyen méreghez (gyógyszerhez) nyúl. Ezt követi a magas helyről való leugrás, a lőfegyver és robbanószer, majd a vágó- és szúróeszköz használata, valamint a vízbefulladás, mint leggyakoribb halálnem.

Fokozottan veszélyeztetettek azok, akik túl vannak egy sikertelen öngyilkossági kísérleten, vagy volt már a családjukban olyan, aki önkezével vetett végett életének. Az egyes rizikófaktorok megléte szintén növeli annak esélyét, hogy valaki örökre távozni akar: ilyenek a különböző pszichiátriai zavarok (például a depresszió), az alkohol-  vagy kábítószer fogyasztás, az egyes életkörülmények, élethelyzetek kapcsán felmerülő problémák (alacsony iskolázottságból adódó sikertelenség, egzisztenciális krízis, magánéleti, párkapcsolati gondok).

Januárban nagy port kavart egy walesi kisvárosban történt haláleset: egy év alatt már a hetedik tizenéves vetett véget életének. Itthon sem javul a helyzet, statisztikák szerint az elmúlt tíz évben másfélszeresére nőtt azoknak a 15-19 éves fiataloknak a száma, akik öngyilkosságot kíséreltek meg. Miért nem kértek segítséget? Egyáltalán kihez fordulhatnak, akik csak arra várnak, hogy valaki lebeszélje őket öngyilkossági szándékukról?

Dr. Perczel Forintos Dóra klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta kamaszokkal is foglalkozik, de az is előfordul, hogy fiatal áldozatok hozzátartozói keresik fel. A szakember szerint ha valakinek egyedül kell megküzdenie a nehézségekkel, és az átlagosnál alacsonyabb a problémamegoldó képessége, különböző külső és belső tényezők hatására juthat el odáig, hogy el akarja dobni magától az életet.

„Az öngyilkosság leggyakoribb közvetlen kiváltó oka a reménytelenség, hogy az ember nem lát kiutat. Egy idő után beszűkül, elkezdi feketén-fehéren látni a dolgokat, arra gondol, hogy ez a világ vége” – magyarázza a szakember. A depresszió következtében kialakult súlyos lelki állapot - személyiségváltozás, hangulati ingadozások, a „nincs rám szükség”-érzés – kétségbeesés - is öngyilkossághoz vezethet, a kamaszok körében például vezető halálozási ok. A rejtett depresszió tüneteit nem mindenki ismeri fel, a fiatalok nem fordulnak orvoshoz, a szülők pedig gyakran szégyellik, és inkább nem törődnek azzal, hogy gyerekük lelki problémákkal küzd.

Pirulával sem könnyebb © sxc.hu

A kamasz-öngyilkosságok megelőzésére az Egyesült Államokban számos középiskola önálló programot indított, amelynek keretében a diákok szakembertől tanulták meg, hogyan ismerjék fel társaikon a rejtett depresszióra utaló jeleket, és hogyan segítsenek rajtuk. Dr. Perczel Forintos Dóra elmondása szerint Magyarországon is kezdeményezik hasonló programok elindítását. Sokszor egy önismereti, problémamegoldó tréning is segíthet, amelyen a krízishelyzetet átélt emberek lépésről-lépésre megtanulják, hogy az apró problémák után a súlyos gondjaikat is legyőzhetik. A telefonos lelki segély ugyancsak jó megoldás lehet, különösen azoknak, akik félnek orvoshoz fordulni.

Mikor kell megkongatni a vészharangot? Amikor valaki már nem csak öngyilkossággal kapcsolatos gondolatokat forgat a fejében, ki is mondja azokat, esetleg arról beszél, hogyan, milyen módon, mikor fogja elkövetni - már csak szakember segíthet. „Aki idáig eljut, nem fogja letagadni az orvos előtt, hogy öngyilkos akar lenni. Rá is kell kérdezni: mennyire gondolja komolyan, van-e konkrét terve, van-e, ami visszafogja (család, hitbeli meggyőződés, stb.). Ha van ilyen, jó jel, ám ha komolyan gondolja, kórházba kell fektetni” – vázolja a lehetőségeket Dr. Perczel Forintos Dóra. Előfordulhat, hogy a beteg nem hajlandó kórházba menni, ilyenkor a szakember feladata, hogy rábeszélje: ne kövessen el öngyilkosságot, legvégső esetben pedig kérjen segítséget, mielőtt cselekedne.

„Tudja valaki, hogy mennyi idő szükséges a halál beálltához oxigénhiányban?” „Elmegyünk valami nagyvárosba, leugrunk onnan egy magas épületről”, „A legkisebb felhajtás nélkül akarom”, „Tudtok valami gyors és fájdalommentes módszert, amiben méltósággal hal meg az ember?” - csak néhány hozzászólás egy népszerű „öngyilkos fórumról”, amelynek résztvevői úgy beszélnek az öngyilkosságról és annak lehetséges módjairól, mintha csak azon meditálnának, melyik boltba ugorjanak le, a sarki vegyesbe vagy a távolabbiba, ami messzebb van ugyan, de ott biztos megtalálják, amit keresnek. „Leírom, mit fogsz átélni, ha megpróbálod. Én még nem próbáltam, de sokat olvastam erről” - írja egyikük az akasztásról, hosszasan ecsetelve annak következményeit. De szóba kerül a hídról ugrás, a nikotinmérgezés, az alkoholmérgezés, a gáz belélegzése, az egyes gyógyszerek tömeges betömésnek hatása és mellékhatása. „Elvesztem az eszméletem, vagy fájdalmas?” „Nem hányom ki?”  

A szkeptikusok úgy vélik, az öngyilkos-fórumokon beszélgetők csak figyelemre, felhajtásra vágynak. Akadnak olyanok is, akik szerint „az öngyilkosság gyávaság”. Hogy mekkora szerepe van ebben - a fiatal áldozatok száma egyre nő, a segélykérés személytelenebb -  a fórumoknak, egyáltalán a világhálónak, vitatható. Ám az is biztos, hogy az arc nélküli segélykérésnek van közvetlenebb módja is.

„A telefonos lelki elsősegély egy lehetőség annak, aki krízishelyzetben van: elmondhatja a problémáit. Közvetlen beszélgetéssel megszabadulhat a tehertől, ami a lelkét nyomja” -  hívja fel a telefonos segélyszolgálatok létjogosultságára a figyelmet Morassi Ákos, a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének (L.E.SZ.) vezetője. Az interaktív szolgáltatásra megnőtt a kereslet, az ország minden területéről hívható
egységes zöld szám gyakran foglalt.

„Régen az esti órákban futott be a legtöbb krízishívás, mára a csúcsidőszak kitolódott: késő délutántól hajnalig égnek a vonalak” - mondja Morassi. A hívásoknak mindössze 4-5 százaléka „öngyilkos hívás”, a többi a mindennapi élet problémáit (munkanélküliség, gyereknevelés, párkapcsolati gondok, stb.) járja körül. Amikor befut egy hívás, és a vonalban olyasvalaki jelentkezik be, aki öngyilkos akar lenni, megnő a szolgálatnál ügyeletet teljesítők felelőssége. Különösen veszélyesek az ünnepek utáni időszakok, karácsony vagy újév után ugyanis a magányosokban tudatosul, hogy egyedül maradtak, ilyenkor tárcsázzák valamelyik lelkisegély szolgálat számát.

„Ez csapatmunka, a készülék mögött nem pszichológusok ülnek” - oszlatja el a tévhitet Morassi Ákos. Aki rátermettnek érzi magát, jelentkezik és megfelel a követelményeknek, részt vehet egy szakmai képzésen (ezt mindegyik szolgálat maga szervezi). Négy-öt hónap után ügyelő lehet valakiből, a leghosszabb képzés két év. Utána is fontos a folyamatos tanulás, a „lelki karbantartás”, enélkül könnyen kiég a szolgálatot teljesítő - tudjuk meg a szolgálat vezetőjétől. Ha befut egy krízishívás, közösen keresnek rá megoldást, a felelősség nem csak az ügyeletest terheli. A beszélgetés után az öngyilkosságot fontolgató betelefonáló kap még egy esélyt: választhat, hogy a lelkisegély szolgálatosok által ajánlott szakemberhez fordul-e.