2007. szeptember. 04. 19:00 MTI Utolsó frissítés: 2007. szeptember. 04. 19:36 Itthon

Konzorcium a bükkábrányi mocsárciprusok kutatására

A bükkábrányi mocsárciprusok őslénytani-földtani vizsgálatára az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) és a Magyar Természettudományi Múzeum részvételével konzorcium alakult, amely pályázatot nyújtott be az Országos Tudományos Kutatási Alaphoz.

Kázmér Miklós, az ELTE Őslénytani Tanszékének docense annak kapcsán nyilatkozott, hogy Eltemetett mocsárerdő a bükkábrányi felső-pannon rétegekben címmel szerdán előadást tart az ELTE Őslénytani Tanszéke 125 éves fennállásának szentelt budapesti konferencián. A júliusban felfedezett lelet jelentőségével kapcsolatban kiemelte, hogy a körülbelül 7 millió éves mocsárciprusok eredeti faanyagukban őrződtek meg, s megmaradt az erdőszerkezet is.
 
Mint kifejtette, egykor a mocsárciprus erdők voltak jellemzőek erre a tájra, a Pannon-tó peremi mocsárvidékére. Eurázsiában ma már sehol sincsenek ilyen erdők, mindössze Észak-Amerikában, például Floridában maradtak fenn, onnan tudható, hogy ezek milyenek lehetnek teljes szépségükben - mutatott rá Kázmér Miklós, hozzátéve, hogy léggyökerek vették körbe a fákat, amelyek 10-20 méterre álltak egymástól.
 
Az amerikai fákkal összehasonlítva feltételezhető, hogy a bükkábrányi mocsárciprusok akár 30-40 méter magasak is lehettek. Ez zárt erdő lehetett, a mocsárciprusok alatt a jelek szerint nem voltak más fák. Kázmér Miklós ismertetése szerint az erdő a Pannon-tó hirtelen vízszintemelkedése miatt pusztult el. Olyan lehetett, mint a Gyilkos-tó, csak nagyságrendekkel nagyobb és mélyebb volt. Folyók tölthették fel ezt a tórészletet homokkal. Ez a vízzel telített homok őrizte meg a fákat évmilliókon keresztül.
 
A széntelepet 60 méteres homokréteg fedte. Általában ez sárgás színű, oxidált homok. Az erdő azért maradhatott fenn, mert fölötte az eredeti szürke színű, azaz oxidálatlan homok volt - jegyezte meg a kutató, hozzátéve: "fatörzseket másutt is találtak itt a bányászat során, de ezen a helyen valamilyen földtani ok miatt az oxigénszegény vizek törtek föl és ezért maradhatott fenn az erdő".
 
A bükkábrányi lelet jelentőségével kapcsolatban kiemelte, hogy a mocsárciprusok eredeti faanyagukban maradtak meg. "Nem meszesedtek el, nem kovásodtak el, ami szokásos az ilyen eltemetett fák esetében. Valamennyi bakteriális lebontás történt, a cellulóz egy része lebontódott, csupán a lignin maradt vissza. Ez okozza azt, hogy a törzsek konzerválása nagyon költséges folyamat lesz" - mutatott rá a tudós.
 
Ismertetése szerint a cellulóz biztosítja a fa szilárdságát, a lignin pedig kitöltőanyagként szolgál. "Amennyiben a cellulóz lebomlik, a faanyag kiszáradása során forgácsokra esik szét, +felpöndörödik+. Itt kell a vizet valamilyen műanyagra, vagy valamilyen egyéb vegyi anyagra kicserélni" - tette hozzá.
 
Mint rámutatott, teljes épségben megmaradtak az évgyűrűk, amelyek révén megállapítható a fák kora. "Egy fának számoltam meg az évgyűrűit, ennek alapján legkevesebb 400 éves lehetett" - emelte ki Kázmér Miklós, megjegyezve, hogy a bükkábrányi mocsárciprusok között vannak sokkal idősebbek is. "Az évgyűrűk alapján lehet az éghajlatra vonatkozó következtetéseket levonni: voltak-e évszakok, s milyen lehetett a szezonalitás, milyen volt az időjárás változékonysága, voltak-e csapadékosabb évek, milyen éghajlati  rendszer működtette a Pannon-medencének időjárását" - hangsúlyozta a tudós.

Hirdetés