A pártok támogatottsága különböző 2007 júniusában © Medián

A szocialisták támogatottságában február óta kevés a változás: továbbra is a teljes népesség bő egyötöde szavazna az MSZP-re. A vezető kormánypárt az előző parlamenti ciklusban is állt már ilyen rosszul (2004 nyarán, az EP-választást követően), igaz, akkor a három hónap után sikerült kikecmeregniük a mélypontról. A Fidesz előnye viszont az előző négy évben soha nem volt ennyire tetemes. A vezető ellenzéki párt a teljes népességben először tavaly augusztusban érte el a 40 százalékot, amit kisebb-nagyobb hullámvölgyek után azóta is tart – így júniusban csaknem kétszer annyian szavaztak volna a Fideszre, mint az MSZP-re.

Szavazási szándékok változása

A Fidesz erősödése Orbán Viktor népszerűségének a jelentős növekedésével mutat párhuzamot. Az előző hónapokban elsősorban a párt sokak által mérsékeltebbnek tartott vezetőinek, Pokorni Zoltánnak és Navracsics Tibornak a népszerűsége növekedett, júniusra viszont a pártelnöki székben megerősített, gondolatait egy új könyvben is a közvélemény elé táró Orbán mutatója is visszaállt a korábbi szintre.

A Fidesz megerősödése talán az egységet mutató kongresszussal magyarázható, de mindenestre nem a lakosság közhangulatának a további romlásával, hiszen a gazdasági várakozások még javultak is valamelyest május eleje óta. (Az Alkotmánybíróság a kutatás terepmunkájának lezárása után foglalt állást a Fidesz népszavazási kérdéseiben).

Ön szerint általában véve Magyarországon jó vagy rossz irányba mennek a dolgok?

A parlamenti választás óta most június elején volt a legmagasabb az SZDSZ támogatottsága – a liberálisok a választani tudó „biztos” szavazók körében 6 százalékon állnak. Bár a változás statisztikailag nem szignifikáns – magyarán pusztán a véletlen műve is lehet, hogy az előző hónaphoz képest több SZDSZ-szavazó került be a felmérés mintájába – de összhangban van azzal a megnövekedett médiafigyelemmel, ami a koalíciós viták miatt kapott a kisebbik kormánypárt. A párt által delegált új egészségügyi miniszter májusban a népszerűségi lista utolsó helyén debütált, de a megítélése így is lényegesen jobb volt, mint az elődjévé. Júniusban viszont már Horváth Ágnest is éppen olyan kevesen látták volna szívesen „fontos politikai szerepben”, mint az elődjét a lemondása előtt.