Praxisában az ötödik túszesemény volt a múlt pénteki, amikor a budapesti Széna téri OTP fiókot egy férfi akarta kirabolni, ám a rendőrök gyors megjelenése miatt túszokat szedett – mondta Végh József. Ötmillió forintot és szabad távozást követelt. A kommandósok akkor csaptak le rá, amikor a pénzt adták át neki. A rablóra hat lövést adtak le, a férfi belehalt sérüléseibe. Két túsz lőtt sérüléseket szenvedett.

A túsztárgyaló arra a kérdésre, hogy mennyire érezte nehéznek a feladatát, azt mondta: amikor benne vagyunk, mindig nehéz feladatnak érzünk mindent; nem tudjuk, ki az ember, milyen előélete van, állt-e gyógykezelés alatt, és ez fokozottan nehézzé teszi a munkát. A klinikai szakpszichológus úgy emlékezett vissza, hogy a túszejtő viselkedése "nem volt egészen kiszámítható", véleménye szerint a túszejtő "nem volt mindig beszámítható az ember". Eléggé hullámzó volt a hangulata. Neki csak az volt fontos, amit ő akart. Amit én mondani akartam neki, az nem mindig volt számára elég fontos - magyarázta. Mint mondta, a férfi viselkedéséből arra következtetett, hogy "ugyan pénzért is jött", de úgy érezte, "benne van neki, hogy (...) meghaljon". A férfi ugyanis többször kifejezte, "mielőtt meghal, még néhány rendőrt elvisz magával", és a saját fejéhez is fogta a fegyvert.

Végh József elmesélte, hogy a túszejtő nem volt elég türelmes, nem volt igazán megbízható. Ha a tárgyalás menete közben valaki megbízhatatlannak tűnik, többször is, akkor bármiben egyezünk meg, senki nem mer garanciát vállalni arra, hogy az úgy is lesz, mint amiben megállapodtunk - mondta a túsztárgyaló. Véleménye szerint a férfi nem sodródott az eseményekkel, hanem ő generálta azokat – tette hozzá. Mint mondta, attól lehetett tartani, hogy a túszejtő ki fogja provokálni a tűzharcot.

A kriminál-pszichológus felidézte, hogy a férfitől elsőként azt kérdezte, mi a célja azzal, amit csinál. Mint mondta, mindig ez az első kérdése a túszejtőhöz. A férfi csak az általános elképzeléseit mondta, mert valószínűsíthetően nem volt egészen tiszta és világos a számára, hogy mit akar - tette hozzá. A pszichológus egyébként végig magázódott a túszejtővel, bár - mint Végh József megjegyezte - volt olyan esete, amikor tegeződött az elkövetővel.

Arra a kérdésre, hogy volt-e olyan pillanat pénteken, amikor közvetlen életveszélyben érezte magát, elmesélte: a túszejtő őt is megfenyegette, hogy agyonlövi, aztán később - amikor megenyhült - már csak a lábát, a térdét akarta meglőni. Akkor én azt elemeztem, mennyire lehet komoly a szándéka, miként nő benne a feszültség - idézte fel. Végh József ekkor egy időre el is hagyta a bankfiókot, majd amikor a túszejtő lenyugodott, visszament.

Mint mondta, nyugodtan, higgadtan vett részt az eseményekben, fel tudja idézni magában, mi mindenről beszélgetett a túszejtővel, de erről - és arról, mit mondott a túszejtőnek utoljára - nem kívánt részleteket elárulni, mert azok már a taktika részét képezik. Azt azonban általánosságban elmesélte, hogy ilyenkor mindig elmondja: korlátlanul lehet enyhíteni a büntetését annak, aki abbahagyja a cselekményét.

Végh József szerint a túsztárgyaló felelőssége ugyanannyi, mint az akcióban résztvevő többi rendőré, mert mindenki a saját szakterületéért felel: a közrendőr az elsődleges intézkedésekért, a túsztárgyaló azért, miként veszi fel a kapcsolatot, és a "felszámoló" is a saját munkájáért. A pszichológus elmondta: természetesen neki is fel kellett dolgoznia a történteket. "Megviselt, feldolgoztam, rendbe raktam többé-kevésbé" - fogalmazott a túsztárgyaló.

"Megszoktam azt, hogy eddig sikeresek voltunk abban az értelemben is, hogy senki nem halt meg, még ha sérülés volt is" - mondta. Nyilván jó lett volna, ha meg tudom változtatni az elképzelését és abbahagyja a cselekményt – tette hozzá.