Milyen a kísérleti nyúlnak Magyarországon?
Zira, a Majmok bolygója érző szívű csimpánza az Emberkísérleti Intézetben dolgozik magatartáskutatóként. Az utópikus filmben az emberek a kísérleti nyulak. A Charlton Heston alakította emberfőhős kasztrációval kiegészített agyműtétjére készülnek, mire Zira közbelép. Ma a kísérletek élő alanyai jobbára állatok. Ki avatkozik közbe az ő érdekükben? Ma van a kísérleti állatok világnapja.
Kísérleti egerek. Csonkok tárgylapon © AP |
A magyar kutatók is tartottak az állatvédelmi szabályok szigorodásától. Azzal riogattak, hogy ellehetetlenülnek a laborvizsgálatok, és eleshetnek a megbízásoktól. Sokkszerű változás azonban nem történt. Bár nagyon úgy fest, hogy Európa kezd az élettudományok terén lemaradni Amerika és Kelet-Ázsia mögött. Amire meg az a replika, hogy az etika olyan európai érték, amely miatt érdemes még áldozatot is hozni.
Hírneves kísérleti állatok |
Pavlov kutyája; Lajka és Abble, az űrutazó emlősök; Dolly, a klónbirka; 2988, a csúcstartó tyúk és Koko, a médiaszemélyiség gorilla. Állatok, akiknek az emberiség sokat köszönhet. Olvasson róluk itt! |
Az állatvédelmi törvény megszületése előtt lényegében a szokásjog szabályozta a kísérleteket. Még a kilencvenes években is előfordult például, hogy az úgynevezett kontrollállatokat a szakszervezet a dolgozók közt szétosztotta. Ma szabályok sorát kell betartani ahhoz, hogy a kutatók állatkísérleteket végezhessenek, és például a leölt állatok megsemmisítését is dokumentálni kell, nem kerülhet tehát cekkerbe az ízletes kontrollnyuszi. Ennél azért jóval fontosabb, hogy csak nyilvántartásba vett intézetek kaphatnak engedélyt. A kérelmükben alaposan meg kell indokolni, hogy miért és hogyan képzelik el a kísérletet. Első lépésben a kutatóhelyen működő állatkísérleti bizottság jóváhagyása szükséges ahhoz, hogy aztán a kérelemről az állategészségügyi állomások hozzanak határozatot, amit bíróságon lehet megtámadni. Utóbbira eddig még nem volt példa.
Kísérleti tyúkok. Csípési sorrend © AP |
Gyertyán kíváncsi volt, mitől függ, hogy hány állatkísérletet végeznek a fejlett országokban, de sem a GDP, sem a lakosságszám nem adott kellő magyarázatot. A 2001-as adatok szerint Hollandiában 42,9, míg Belgiumban 59,8 kísérleti állat jutott ezer lakosra. Ugyanez nálunk 35,9, Portugáliában pedig mindössze 4,1 volt. Az ÁTET elnöke még az élelmezési céllal elfogyasztott vágóállatok számához is viszonyította az adatokat, de ott is csak az jött ki, hogy Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban majd kétszer annyi kísérleti állatot használnak fel, mint nálunk. Gyertyán szerint az élettudományok fejlettsége a meghatározó, ott ahol sokat publikálnak, vannak eredmények, több a kísérlet.
A magyarországi az esetszám csökkenése mögött elsősorban gazdasági okok húzódhatnak. Jelentősen megnőttek ugyanis az állatkísérletek költségei, és egyre kevesebb a hazai megrendelő. Azt viszont örvendetesnek tartja, hogy a szigorúbb szabályok miatt a kutatók is megfontoltabbak lettek. Maga az ÁTET nem kíván harcosan fellépni. „A kísérletező kutató tehet a legtöbbet az állatért, ezért sokkal jobb, ha együttműködésre késztetjük, mintha fenyegetjük” – vázolja „politikájukat”. Gyertyán szerint a laboratóriumi az összes állatfelhasználás közül a legellenőrzöttebb.
A gyakorlat azonban legalábbis elgondolkodtató, a megkérdezett budapesti intézmények közül mindegyikben évi csak egyszer fordul meg az állategészségügyi hatóság szakértője. Ennek pedig az az oka, hogy a területi hatóságnál csak egyetlen ember foglalkozik a laborokkal, s amire végigjárja a budapesti kutatóhelyeket, már véget is ér az év. Azon is hümmögtünk, hogy a cikkhez megpróbáltunk fotókat készíteni, de mindegyik intézetben leráztak bennünket. Berey Attila szerint - aki a Hermann Ottó Állat- és Természetvédő Egyesület (HEROSZ) delegáltjaként az Állatvédelmi Tanácsadó Testület elnöke - elméletileg el lehet képzelni még szigorúbb ellenőrzést, de az eddigi tapasztalatok szerint a hazai gyakorlat elegendő. A kísérletekkel kapcsolatos ellenőrzési rend így is az egyik legszigorúbb, hiszen még az adóhatóság sem ellenőriz évente egyszer minden vállalkozót. Európában is egyre agresszívebb szélsőséges állatvédő mozgalmak inkább bezárkózóvá, semmint nyitottá teszik a kutatókat, kutatóhelyeket. Az extrémista megnyilvánulások Nagy-Britanniában és Amerikában odáig fajultak, hogy törvényt kellett alkotni az állatvédelmi terrorizmus ellen - magyarázza a laborok magatartását Berey.
Gyertyán szerint a kutatók „kommunikációs hendikeppel” küzdenek. Elég egy fotó egy megcsonkított kísérleti majomról vagy nyúlról, s aztán hiába a szakszerű magyarázat, a közönség már nem hisz nekik. „Csak akkor lenne esélyünk, ha mellé tennénk egy izomsorvadásos gyerek fotóját, de hát az meg nem lenne etikus” – vázolja lehetőségeiket Gyertyán.
Desmond Morris. Kilóg a lóláb? © www.desmond-morris.com |
Csányi Vilmos akadémikus is érzékeli a bizonytalanságot. „Nem könnyű meghúzni a határvonalat a még etikus, illetve az etikátlan kutatatói magatartás között, a mezsgye állandóan vándorol. Az ember lelkiismeretének vannak sötét zugai, amelyeket ugyan racionális magyarázatokkal el képes fedni, de a rossz érzések mindig megmaradnak. Az állati kísérletek is valami ilyesfélék: nem túl szívderítők, de felettébb szükségesek” – fogalmaz az etológus. A tudósok hozzáállása az állatkísérletekhez idővel jelentősen megváltozott. Most már alapkövetelmény, hogy mindent megtegyenek az élő állatokon való kísérletek elkerülése érdekében, s ha mégis szükségesek, akkor minél fájdalommentesebb megoldást kell választani.
„Léteznek szélsőségesen etikus álláspontok is, amelyek szerint minden állattal, akár egy egérrel vagy egy muslincával is csak azt lehet megtenni, amit az emberrel. Sőt egyes állatvédők az embereken történő kísérletekkel szemben inkább megengedőbbek. Nem vagyunk messze attól az abszurd felfogástól sem, amely a spenótra fogja kimondani, hogy érző lény, és tiltakozni fog majd a növénykísérletek ellen” – mondja fanyarul Csányi. Az etológus professzor egyébként szerencsésnek tartja magát, mert az ő tudománya, a viselkedéskutatás nem kényszerül állatoknak fájdalmat okozni. Ezzel együtt elismeri, hogy számos olyan élettudomány van, amely nem lehet meg állatkísérletek nélkül. „Az emberi lénnyel együtt élő lényeket, a kutyát, macskát természetesen humanizáljuk, és így van ez a majmokkal is. Ezeket az állatokat különösen nagy becsben tartjuk, de persze soha sem szabad megfeledkezni róla, hogy az ilyen kísérletek az emberek életesélyeit javító gyógyszerek, módszerek kialakítását szolgálják.”
Morris idézi az 1893-as Katolikus szótárt, amely szerint „a barom az emberért teremtetett, akinek ugyanolyan joga van fölötte, mint a növények és kövek fölött […] törvényes kivégezni őket vagy fájdalmat okozni nekik, […] még felüdülés céljából is”. – Néhány évtizede még mi is azt tanultuk, hogy az állatok nem gondolkodnak, és nincs egyéniségük. Ma már ezt senki sem állítja. Ez alapvetően megváltozta a kutatóknak a kísérleti állatokhoz fűződő viszonyát – mondja Benkő Mária, az MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézete molekuláris virológiai részlegének vezetője. Azt is elárulja, hogy a hetvenes évek közepén frissen végzett állatorvosként a Gyógyszerkutató Intézet krónikus toxikológiai osztályán eltöltött néhány év következtében már annyi kísérleti állat élete szárad a lelkén, hogy a jelenlegi munkahelyén és beosztásában külön öröm számára, hogy nem kell élőállat-kísérletekben részt vennie.
Graft-egér hatán emberi füllel. Táptalaj vagy élőlény? © AP |
Nem ennyire bizakodó Gyertyán István. Szerinte az alternatív módszerek kifejlesztése még felettébb lassan halad. Eddig mindössze négyféle mérgezést elbíráló és két vakcinatesztet fogadtak el. Nagy reményeket fűztek a géntérképekhez (a genomokhoz), hogy azok révén könnyebb lesz számítógépes modelleket készíteni, de ez egyelőre nem igazolódott. Viszont a szövettenyészetek (ún. in vitro rendszerek) segíthetnek abban, hogy minél kevesebb állat pusztuljon el.
Benkő Mária mégsem abszolutizálná a laboratóriumi megoldásokat, legalábbis az állatgyógyszereknél nem. Hiszen ma már azt is tudni, hogy a laboratóriumi körülmények között kapott eredmények a gyakorlatban nem bizonyulnak ugyanolyan hatásosnak. Benkő Mária példának említi, hogy az 1990-es évek elején már „félüzemi” körülmények között tartott labormarháknál sikeresen működött egy vakcina, amelyet egy herpesz okozta vírusbetegségre fejlesztettek ki Kanadában; de a marhatelepeken, ahol az állatállományok genetikai háttere sokkal változatosabb volt, már messze nem mutatkozott a vakcina egyöntetűen hatásosnak, így ez az oltóanyag azóta sem került piacra.
Az élőállat-kísérletek megdrágulása is alaposan csökkenti az ilyenféle vizsgálatok számát. A kutatóintézetek és egyetemek büdzséjében erre gyakorlatilag nincs pénz, így hát főleg külön pályázatok során szereznek támogatást. Az Állatorvos-tudományi Kutatóintézetnél kicsit másabb a helyzet, náluk nem viszik, hanem hozzák a pénzt az élőállat-kísérletek. A piacról (például német vakcinagyártótól) vagy uniós keretből finanszírozott megbízások elősegítik, hogy a kutatóhely pótlólagos forrásokhoz juthasson, ami persze a mai magyar állapotoknak megfelelően részben rezsire megy el.
Az ún. „szedett kutyák” (hivatalosan: háziasított állatok kóbor egyedei) kísérleti használata 2004. január elsejétől tilos Magyarországon. Az uniós eljárások mellet ebben az akadémián működő Osztályközi Állatkísérleti Tudományos Bizottságnak (ÁKTB) is szerepe volt. Bertók Lóránd, aki a testület elnöke a hvg.hu-nak azt is elmondta, hogy azért sem volt túlságosan nehéz az intézeteket meggyőzni, mert ma már tudományosan elfogadott, hogy az utcáról, sintértelepről, innen-onnan összeszedett, ellenőrizhetetlen tulajdonságokkal rendelkező négylábúak segítségével kapott eredmények megbízhatatlanok. A mai kísérleti állatokat a külön erre a célra létrehozott telepeken tenyésztik, amelyek a kutatók különleges igényeit is képesek kielégíteni. Van, hogy bizonyos tulajdonságokra szaporítják például az egereket, cukorbeteg vagy hízékony törzseket „állítanak elő” a kívánt tömegben, és ún. „mozaikállatokat” hoznak létre. A rendszerváltás előtt egy közös vállalat a Gödöllőn működő Laboratóriumi Törzsállattenyésztő Intézet (LATI) látta el az ország kutatóhelyeit, de felszámolták. Ma már több tenyészet van Magyarországon is – külön állattenyészete van például az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének (KOKI) is –, de külföldről is hoznak be laborállatokat. A „legnépszerűbbek” persze nálunk is az egerek, patkányok és nyulak. De szárnyasnak vagy tengerimalacnak sem ajánlatos laboratórium közelébe menni.
Vannak olyan antiglobalisták, akik szerint az állatkísérletek kontrolljának erősítése csak a nagy multiknak kedvez, mert egyedül ők képesek a növekvő költségeket elviselni. Márpedig ez a helyzet nem segíti elő az igazán eredeti hatóanyagok születésének. Meglehet, ebben van valami, csakhogy a szigorításokat nem a cégek, hanem éppen a civilek kezdeményezték, s az ő követeléseiket karolta fel a politika. Helyesen.
Zádori Zsolt