2007. március. 02. 15:37 Utolsó frissítés: 2007. március. 02. 15:38 Itthon

Ungváry válaszol Kolláthnak

Ungváry Krisztián Papírdandár című cikkét, amely a HVG idei 9. számában jelent meg, Kolláth György kifogásolta több ponton. A vita új fordulatot vett: Ungváry Krisztián a reakcióra reagál. Az alábbiakban az ő szövegét közöljük.

Döglött (ügynök)akták,
hamis kísérletek
Kolláth György reagálását a HVG-ban közölt Ungváry cikkre, itt olvashatja!
Kolláth György minden bizonnyal nem olvasta végig a Legfelsőbb Bíróság ítéletét. Az ugyanis négy ponton nekem adott igazat, egyben ellenem döntött. Előbbieket nem sorolom fel, mert meg szeretném kímélni az olvasót annak felsorolásától, ami Kolláthról immár a Legfelsőbb Bíróság szerint is szabadon terjeszthető.

Az egy pont, amelyben elmarasztalás ért, egy félreértés következménye. A bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az az állításom, amely szerint Kolláth a rendszerváltáskor ügynökök átmentésében részt vett és abban érdekelt volt, arra engedhet következtetni, hogy érdekeltsége saját ügynöki státusából fakadhat. Szívesen bocsánatot kérek ezért Kolláthtól. Sajnálom, hogy ő és nyomában a Legfelsőbb Bíróság erre a következtetésre jutott, ugyanis én róla ennél sokkal súlyosabbat állítok, nevezetesen azt, hogy vezető BM tisztviselőként áttételesen az ügynökök munkaadója volt. Bizonyára én tehetek arról, hogy ezt a típusú felelősségét nem hangsúlyoztam nagyobb nyomatékkal.

Cikkem állításait kivétel nélkül igazolni tudom, Kolláth esetén az érintett, Halmai Gábor nyilatkozatával. „ Kolláth, mint a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának főosztályvezető-helyettese az Élet és Irodalom egyik 1983. novemberi számában azt találta írni, hogy az egyesületalakítás akkori feltételei dolgában „a jogi szabályozás előbbre tart, mint közgondolkodásunk”. Amikor Kerekes Zsuzsával közösen írott válaszunkban vitába szálltunk állításával, rámutatva a szabályozás példátlanul restriktív voltára, és annak kedvezőtlen hatásaira az egyesületek alakulására, először csak nyilvános viszontválaszzal élt, amelyben az egyesületi élet virágzásáról számolt be, majd újabb vitacikkünk nyomán udvarias hangú magánlevélben parlamenti hivatalába invitált minket a kérdés megvitatására. A dolgozószobában azután rövidesen megkaptuk a fenyegetést: mindketten elveszíthetjük egyetemi oktatói állásunkat, ha nem vigyázunk .” Ezek után döntse el az olvasó, hogy Kolláth és Halmai közül kit fogad el hitelesnek.

Ungváry Krisztián

Hirdetés