2007. január. 23. 14:33 hvg.hu Utolsó frissítés: 2007. január. 23. 15:50 Itthon

Birtokot háborított a Fidesz a Kossuth téren

Belváros-Lipótváros önkormányzatának határozata értelmében birtokháborításnak számított a Kossuth téri tüntetők és a Fidesz őszi megmozdulás-sorozata, a hasonló hangerővel robajló demonstrációk ugyanis egy kerületi rendelet értelmében külön engedélyhez kötöttek.

Kossuth téri szónokok.
Mikrofonpróba, egy, kettő, három
© hvg.hu
Hiába jelentették be előre az őszi tüntetéssorozatot (bár amikor még nem, akkor "választási gyűlésnek", a kampánycsendben pedig "kulturális rendezvénynek" voltak álcázva), Belváros-Lipótváros Igazgatási Osztályának határozata szerint azok mégis birtokháborításnak minősülnek, a hangszórók folyamatos bömböltetése ugyanis engedélyhez kötött az ötödik kerületben, engedélyért pedig a tüntetők nem folyamodtak.

De kezdjük a történetet kicsit régebbről. Még az őszi zavargásokat megelőzően kezdett egyszemélyes demonstrációsorozatba az Egészségügyi Minisztérium épülete előtt Félix Péter, a dohányzás ellenes Füstirtó Egyesület vezetője. (A minisztérium az ötödik kerületi Akadémia utca és Arany János utca sarkán található.) Félix az ellen tiltakozott, hogy az egészségügyi tárca hozzájárult, a dohányipari cégek a dohányzás ártalmairól "felvilágosító kampányt" kezdjenek az iskolások körében. Hetek teltek el, mire több környező iroda megelégelte a kétszer ötven wattos hangszóró-szettel harsogó érdekvédő demonstrációját, s bepanaszolta őt a polgármesteri hivatalnál. Az igazgatási osztály november 20-án ki is adta határozatát, amelyben a demonstrálót eltiltják a „zajterhelési határérték-túllépésben megnyilvánuló magatartásától”.

Félix Péter ezután egy Kossuth téren lakó ismerőse nevében és érdekében eljárva tette próbára a hivatalt, panaszt emelve az őszi Kossuth téri tüntetők miatt, Satu Ferdinándostól, Magyar Nemzeti Bizottmány és Bizottságostól, Fideszestől mindenkire. A hivatal abban, hogy elmarasztalta a Kossuth téri tüntetőket, legalább következetes maradt (a két ügy ügyintézője azonos volt). Jelentős a különbség viszont abban, hogy míg Félixet ötmilliós ismételten kiszabható bírsággal fenyegették meg, addig a politikai tünetőknek kézbesített határozatban már nincs ilyen fenyegetés.

A hivatal egy 2002-es egészségügyi minisztériumi rendeletre, illetve a hozzá idomuló, a lakókat (tehát elsősorban őket, s nem a kerületben dolgozókat) védő kerületi zajrendeletre hivatkozik, ennek alapján a napközben (6-22 óráig) 55 decibelt meghaladó zajártalommal járó rendezvényeket - legyenek koncertek vagy politikai összejövetelek - nem elég bejelenteni a kerületi kapitányságon, de a polgármesteri hivataltól is zajrendelet alóli felmentést kell kérni. Puskás András alpolgármester szerint nem kívánják korlátozni a gyülekezési jogot, mindössze annyi történt, hogy a tüntetők részéről az említett engedélykérés elmaradt, egyébként a polgármester akkor is engedélyt ad a tüntetésekre, ha azok hangosak. 

Az már más kérdés, hogy a belvárosi rendeletben (28/2003.) nem ez szerepel. Ott az áll, hogy a kerületi jegyző engedélyez, de ő is csupán azt, hogy a határértéket tíz decibellel meghaladhassa a zajszint. Ez körülbelül egy házibuli zajszintjének felel meg, a Fidesz saját húszezer wattos hangtechnikájával bizonyosan túllépte volna. A rendelet betűje szerint annak megszegői harmincezer forintos bírságra számíthatnak. Összehasonlításképpen: a Félix Péternek kézbesített határozat ötmillió forintos - ismételten kiszabható - bírsággal fenyeget. Az összeg egyébként Félix szerint elírás, ő úgy véli ötszázezer forintos összegre gondoltak. Más kérdés, hogy a zajvédelmi határérték nem hivatkozási alap egy birtokvédelmi eljárásban. Utóbbit kisebb zaj miatt is kérni lehet, amikor például egész nap ugat a szomszéd kutya.

A képlet alapján tehát minden hangos rendezvényt be kellene jelenteni a Belvárosban, ezeket 65 decibelig engedélyezheti a jegyző. Figyelemre méltó viszont az eljárások különbsége. Míg ha heteken át, éjszakába nyúlóan bömböltetik a hangszórókat a morál atlétái és a parlamenti pártok, arról utólag ugyan megállapítják a birtokháborítást, de bírságot nem szabnak ki. Addig ha egy magánszemély vagy civil szervezet kis hangfalszettjével demonstrál, annak még bírságot is előirányoznak.  

A gyülekezési jog azonban alkotmányos alapjog, hasonló eszközökkel (önkormányzati rendeletekkel, rendészeti eszközökkel) való korlátozása nem csak a jogvédőkben, de minden, az alkotmányosság iránt fogékony emberben gyanút kelt. Hasonló aggodalom foghatott el bennüket, amikor az őszi megmozdulás-sorozatot követően a liberális vezetésű fővárosi önkormányzat - a traktorral behajtani tilos! - táblák kihelyezésén túl - egy rendelettel szakbizottság által kiadott közterület-foglalási engedélyhez kötötte azokat a politikai rendezvényeket, amelyeken színpadot és hangtechnikát használnak. Azaz tulajdonképpen mindegyiket. Ezek a dolgok azért veszélyesek, mert a demonstrációk engedélyezéséről politikai alapon döntenek, a politikai pártoktól, a szélsőjobboldaltól félnek, mondja Félix, egyedül a civil szervezetekkel szemben bátor a hatóság, holott a civileknek nincs más fórumuk.

Ennek engedélyhez kötése - azaz korlátozása - alkotmányjogilag elfogadhatatlan, nyilatkozta akkor lapunknak Szikinger István alkotmányjogász, s ezt most is fenntartja. Egy-egy demonstráció engedélyezése - helyesebben: tudomásul vétele vagy tiltása - a rendőrség feladata, nem pedig az önkormányzaté. De a gyülekezési jog nem emlegethető egy lapon olyan dolgokkal, mint a fűre lépés vagy a magnóbömböltetés tiltása. Mindez csak törvényi szabályozással képzelhető el, ehhez azonban előbb egy elfogadható törvénymódosítást kellene benyújtani - mondja Szikinger. Félix Péter különösképpen nehezményezi, hogy hiába nyilvánvalóan jogsértő, alkotmánysértő egy ilyen rendelet, nincs megfelelő eszköz arra Magyarországon, hogy jogorvoslatot találjon. Az Alkotmánybírósághoz fordulhat, vagy több évet rászánva végigjárja a polgári peres eljárási metódust. 
Hirdetés