© Horváth Szabolcs

Cséfalvay Zoltán: Először is meg kellene nézni, mit tartalmaz az MSZP programja. Választási jelszavuk: „Egy ország - egy ember - egy program” úgy szólna helyesen, hogy: Egy ország - egy köztisztviselői kar - egy program”. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy amit az MSZP saját programjaként akar eladni a választóknak, az tulajdonképpen a második Nemzeti Fejlesztési Terv. Az a kötelező gyakorlat, amelyet Magyarországnak el kell végeznie ahhoz, hogy hozzájusson az EU pénzekhez.

Nem túl elegáns tehát ezt egy párt programjaként kampánycélokra felhasználni. Nem elegáns, mert az ország tervéről van szó. Mivel a 2006-2013 közötti periódusra szól, két kormányzati ciklust ölel fel, az unió elvárja, hogy a kormány a tervet a mindenkori ellenzékkel is egyeztesse. Másrészt, és ez talán még súlyosabban esik a latba, a terv nem illeszkedik semmiféle gazdaságpolitikai programhoz. Megszabja az infrastruktúra fejlesztés fő irányait, részletesen ismerteti a tervezett beruházásokat, legyen az közútfejlesztés, vagy térségi szennyvíztisztítás. Ez a program azonban - mint az autópálya-építkezés is mutatja - viszonylag kevés új munkahelyet teremt. Ha pedig nem bővül érdemben a munkahelyek száma, és így az állam bevétele sem, akkor a mai költségvetési helyzetben - bármennyire grandiózus is az uniós forrásból finanszírozott infrastruktúra-fejlesztés terve - nem lesznek elkerülhetők a megszorítások.

hvg.hu: Lehet, hogy ez így van, de az MSZP azzal érvel, hogy a Fidesz gazdaságpolitikai programja egyelőre ismeretlen, alig egy hónappal a választások előtt valahol a fiókok mélyén rejtőzik. Tény, hogy koherens programot eddig nem hoztak nyilvánosságra.

Cs. Z.: Ezzel is vitatkoznék, hiszen az egyes elemeket folyamatosan hozzuk nyilvánosságra, és Orbán Viktor az úgynevezett országépítő találkozókon mindig ismertet egy-egy résztémát. A vállalkozókkal folytatott gazdasági konzultáció eredményképen pedig világossá vált, hogy az alapprobléma a munkahelyek alacsony száma, ezért a teljes foglalkoztatottságot kell megcéloznunk, és kirajzolódtak azok az eszközök is, amelyekkel ez a cél elérhető. Ma Magyarországon az aktív népességnek alig több, mint fele, mindössze 4 millió ember van állásban. A mai demográfiai trendek ismeretében - ha nem lesz több foglalkoztatott – 2010-re már nem lesz miből fizetni a nyugdíjakat sem. Jelenleg 400 ezren vannak munka nélkül, és körülbelül 500 ezerre tehető azoknak a száma, akik a szürke gazdaságban dolgoznak úgy, hogy nincsenek bejelentve.

hvg.hu: Jól ismert a Fidesz receptje: csökkentsd 10 százalékkal a járulékbefizetési terheket, és ezzel mintegy 120 ezer új munkahelyet tudsz teremteni. De hiszen nemrég éppen Ön írta, hogy az adóterhek enyhítése önmagában még nem növeli a foglalkoztatottságot, mert a nagyvállalatok elsősorban a termelékenységet akarják javítani, vagyis kevesebb munkaerővel kívánnak többet termelni. Az adót be lehet helyettesíteni járulékkal, a nagyvállalatot pedig kis- és közepes vállalattal. Eszerint a járulék mérséklése csak nagyon áttételesen képes a munkahelyteremtést ösztönözni.

Cs. Z.: A járulékterhek csökkentése valóban az egyik legfontosabb lépés, de önmagában természetesen nem csodaszer. Más eszközöket is be kell vetni, hogy a munkahelyteremtő hatás minél jobban érvényesüljön. Ösztönözni kell a rugalmas, illetve részmunkaidős foglalkoztatást, a távmunka elterjesztését, mint ahogy szükség van az állásteremtés közvetlen ösztönzésére is. Ezért az Új Széchenyi Terv keretében, főként a kis-és középvállalkozások számára, 500 milliárd forint összegű munkahelyteremtő programot tervezünk indítani. Ennek fedezetét javarészt az EU adná. Az intézkedéssorozat nyomán, négy év alatt - a szürkegazdaság kifehérítését is beleszámítva - mintegy 500 ezer új- illetve adózó munkahely létesülhetne az országban.

Annyi bizonyos, hogy a jelenlegi összekacsintós helyzet tarthatatlan: az állam olyan orbitális adókat vet ki a vállalkozókra, amelyekről tudja, hogy szinte megfizethetetlenek, így azután szemet huny afölött, hogy mintegy félmillióan elrejtőztek az APEH orra elöl, dolgoznak, de sem ők nem adóznak, sem senki utánuk. Tavaly minden 100 ezer forintnyi bruttó bérre a vállalkozónak 35 ezer 500 forint járulékot és adót kellett  fizetnie, a munkavállaló pedig csak 78 ezer forintot vihet haza, miután tőle is levonnak 22 ezret. Szükség van tehát jelentős járulék-és adócsökkentésre, de ezzel párhuzamosan erőteljes fellépésre a szürke gazdasággal szemben. Magyarán: tiszta viszonyokat kell teremteni.

hvg.hu: Miközben Ön élesen elítéli a globalizációellenes retorikát, hangsúlyozva, hogy „a nemzetállam-feletti, globális, illetve a nemzetállam-alatti, regionális szint került előtérbe", valamint, hogy „problémáinkat nem a globalizáció okozza, hanem az, hogy passzívan válaszolunk kihívásaira", a Fidesz programjában magyar szolidaritást, patrióta gazdaságpolitikát emleget. A párt holdudvarában pedig sokan egyenesen utálkoznak, amikor a globalizáció szóba kerül, gyűlöletes jelenségnek tartják, Bayer Zsolt viszont optimista, szerinte a globalizáció már haldoklik.

Cs. Z.: Elég szélsőséges álláspontok fogalmazódtak meg ebben a témában. Jómagam azonban nem hiszem, hogy a külföldi vállalatok az ország lerablása céljából telepednek le nálunk. Valójában itt akarnak gyökeret verni, és a magyar gazdaságban is szükség van rájuk. De szükség van kis és középvállalatainkra is, illetve a kettő összekapcsolására, arra, hogy a multik magyar beszállítókkal dolgozzanak együtt. Ugyanakkor az egyenlőtlen viszonyokat, a monopolhelyzetek kialakulását az államnak nem szabad eltűrnie. A mai gazdaságpolitikát nézve úgy tűnik, a kormány nem találta meg azokat az eszközöket, amelyekkel a kis- és közepes vállalatokat úgy tudjuk támogatni, hogy őket helyzetbe hozzuk, de a külföldi cégek is jól járjanak. A dél-koreai Hankook gumigyár például majdnem annyi állami támogatást kapott, mint amennyi az összes magyar kis- és középvállalkozásnak jut évente. Vajon igazságos, hogy míg a multik átlagban munkahelyenként 3 millió forintnyi támogatást kapnak Magyarországon, addig a honi kis- és középvállalatok csak 800 ezer forintot? Hogy a nagy áruházláncok a normális 30 nap helyett csak 90 nap után fizetnek beszállítóiknak?

hvg.hu: Korábban Ön azt nyilatkozta, hogy Bajorországban a közbeszerzési pályázatokat 90 százalékban a helyi cégek nyerik, nálunk csak 30 százalék ez az arány.

Cs. Z.: Megengedve, hogy a bajor vállalatok felkészültebbek, azért a magyarok 30 százalékos nyerési aránya döbbenetesen alacsony. Ráadásul ezeket a beruházásokat a mi adóforintjaink finanszírozzák. A szabályozással van baj, azt kell megváltoztatni. Az is furcsa, hogy számos esetben a kiírás magyar és angol nyelvű változata eltér egymástól, az angol szövegben kevésbé szigorúak a feltételek. Ezek után nem csoda, ha a külföldi nyer. Nos, ha ezeken a dolgokon tudunk változtatni, akkor már teljesül is a patrióta gazdaságpolitika kritériuma. Ez, vagy a magyar szolidaritás nem jelent valamiféle bezárkózást, idegen-ellenességet, éppen ellenkezőleg, még jobb feltételeket akarunk teremteni ahhoz, hogy a globalizációt - bekapcsolva a hazai kis- és középvállalkozásokat - a magunk hasznára fordítsuk.

hvg.hu: Nem egészen világos, mit takar az új Széchenyi-terv – a régivel kapcsolatban gyakran fogalmazódtak meg olyan vádak, hogy a klientúrának jutott a pénz nagy része. Hogyan tudják elérni, hogy valóban azok jussanak hozzá a pénzhez, akik tényleg rászolgálnak?

Cs. Z.: Sajnos vannak a tények és égi másuk - a politikában. Egyetlen példát mondok: 2001 januárban tettük közzé a Széchenyi-terv keretében kiírt pályázatokat, és nem egészen egy hónap múlva Demszky Gábor cikkében már tudni vélte, hogy a Fidesz a kliensi körnek osztotta ki a pénzeket. Mit mutatnak a számok? Ha megnézzük a települési önkormányzatok párthovatartozását, figyelembe véve az igazgatásuk alá tartozó népesség számát, akkor kiderül, hogy népességarányosan a „fideszes” polgármesterek által irányított települések alig kaptak többet mint a szocialista színezetű önkormányzatok.

Ami az új Széchenyi-tervet illeti, annak része lesz a korábban említett munkahelyteremtő program, továbbá egy 1000 milliárd forint összegű Kis- és Középvállalkozás-fejlesztési Alap. A forrásokat nagyobbrészt ehhez is az EU-ból érkező pénzek biztosítják. Ebből – elképzeléseink szerint – vegyesen, a vállalkozás típusának, a fejlesztés jellegének megfelelően nyújtunk majd vissza nem térítendő támogatásokat, kedvezményes hiteleket, hitelgaranciát. Visszatérítendő támogatásként esetenként az Alap, mint átmeneti kisebbségi résztulajdonos maga is beszállhat egy-egy induló vállalkozásba. A cél a hazai kis- és középvállalkozások feltőkésítése, és ezt finanszírozzuk majd ebből az alapból. Éppen itt van a lényeges eltérés a szocialisták terve, és az Új Széchenyi-terv között. A szocialisták terve arról szól, hogy - mint egy öntözőkannából - terítsük szét az uniós forrást különböző infrastrukturális fejlesztésre, aztán majd meglátjuk, mi lesz. Ezzel szemben az Új Széchenyi-terv a legégetőbb problémákból indul ki, mint az alacsony foglalkoztatottsági szint, vagy a kis- és középvállalkozások krónikus tőkehiánya, és ehhez társítja, amolyan rásegítő eszközként - a hazai források mellett - az uniós támogatásokat

hvg.hu: Nem félő, hogy néhány bürokrata fogja eldönteni, milyen feltételekkel kap támogatást egy adott vállalat? Nálunk elég rossz hagyományai vannak az ebből fakadó visszaéléseknek…

Cs. Z.: Először is, uniós támogatások felhasználásáról van szó, és Brüsszel a felzárkózást célzó pénzeket javarészt mint vissza nem térítendő támogatást folyósítja, de a felhasználást kőkeményen ellenőrzi. Mi is ezt a logikát követjük. Az alapkérdés azonban sokkal inkább az, hogy miként lehet gyorsan, és hatékonyan eljuttatni a támogatást a vállalatokhoz. A mai elaprózott, kicsi támogatási keretekkel rendelkező pályázatokat alaposan át kell alakítani, és a támogatások egy részét egyszerűsített pályázati rendszerben automatikussá kell tenni. Például a munkahelyteremtő támogatásnál egy új munkahely létesítése esetén - megfelelő garanciális feltételek mellett – szinte automatikusan, minimális papírmunkával igénybe vehető lenne a támogatás. A támogatások másik részét viszont olyan alapokba helyeznénk ki, - például innovációs alapba, vagy kisvállalkozás-fejlesztési alapba, - amelyek, profi menedzsmenttel, üzleti szempontokat figyelembe véve maguk keresnék ki a vállalkozó számára az üzleti tervhez megfelelő támogatási formát. Célunk, hogy minimálisra szorítsuk  a hagyományos, minisztériumi döntéshozatalhoz kötődő pályázatok számát. Ez csökkenti a  bürokratikus ügyintézést, egyszersmind mérsékli a  vállalkozók adminisztrációs terheit.

hvg.hu: Igen, de csak akkor folyósít Brüsszel bármit is, ha szeptemberig lesz számukra is elfogadható költségvetés, konvergencia program, és fejlesztési terv. Gyanús, hogy sem Gyurcsány, sem Orbán nem beszél arról, milyen megszorítások következnek, miután eldől, ki kerül kormányra. Ha a Fidesz nyer, mire számíthatunk? Orbán miniszterelnök bejelenti, hogy a kincstár üres, vissza az egész, sajnos az ígéreteket egyelőre nem lehet teljesíteni, sőt…?

Cs. Z.: Nem hiszem, hogy az EU népnyúzó, öncsonkító politikát vár az új magyar kormánytól. Brüsszel, illetve a pénzpiacok azt várják, legyen hiteles a gazdaságpolitika, hiteles a kormány, amelynek a szavára lehet adni. Hogy a költségvetési számokat ne nekik kelljen állandóan ellenőrizni, hanem megbízható adatok érkezzenek Budapestről. Hogy a kormány tűzze ki az euró bevezetésének időpontját, vázolja fel a szükséges lépéseket, hozzon néhány határozott intézkedést, és tartsa be, amit ígér. És ami mindennél fontosabb, teremtsen rendet az állam gazdálkodásában.

Az állami finanszírozásra ma a pazarlás a jellemző, fölösleges párhuzamosságok, bürokratikus mechanizmusok eszik a pénzt. Néhány példa: az EU pályázatokat nem kevesebb, mint 60 felső színtű közvetítő szervezet bonyolítja. A minisztériumok a háttér intézmények munkatársaival, külső tanácsadókkal dolgoztatnak, nem pedig saját apparátusaikkal, azzal az indoklással, hogy nem tudják ya belső munkatársakat megfizetni. Először az államigazgatás területén kellene rendet rakni, utána jöhetnének a nagy ellátó rendszerek: az oktatásban, egészségügyben, közigazgatásban uralkodó finanszírozási rendetlenséget is fel kell számolni. Tarthatatlan, hogy ebben az országban mindenki más pénzét osztogatja. Az állam pénzügyeiben vissza kellene állítani a régi német bölcsességet: aki fizet, az húzatja a zenét.