Napi kampányadag

Március 2.: "Egyezményes kézmozdulat" Március 1.: Új Magyarország, régi trükk Február 28.: A jövőről? Veled? Ugyanitt?

Az, ami március 1-én és minden bizonnyal február 28-án a kalocsai Viski Károly Múzeum igazgatói irodájában történt, teljes joggal nevezhető botrányosnak. Bagó Zoltán fideszes képviselő fenyegetéssel és ígéretekkel arra kívánta rávenni MDF-es riválisát, hogy lépjen vissza a jelöléstől, annak ellenére, hogy Romsics Imre a szükséges számú ajánlószelvényt már összegyűjtötte. Példátlan a kázus már azért is, mert a modern hangrögzítő eszközöknek hála mi, mezei szavazók is belefülelhetünk a politikai alvilág munkazajába. A 31 éves és pártjában rövid idő alatt szép karriert befutó, ambiciózus Bagó a rendszerváltás utáni politikusgarnitúra mintapéldánya, aki egzisztenciáját kötötte a politikai előrejutáshoz. Törleszkedő, törekvő és amorális. De a botrány aligha csak róla szól.

Pártja politikusai mindeddig könnyedén minősíthették szófiabeszédnek vagy a baloldali véleményművek ármánykodásának, ha a Fideszt céltudatos, katonásan vezetett szervezethez (részvénytársasághoz, szabadkőműves páholyhoz, bajtársi szövetséghez vagy egyenesen a maffiához) hasonlították. Mire most az egyik országgyűlési képviselőjük a legszánalmasabb balos publicisztikai közhelyeket életre keltve erről beszél a sarokba szorítani kívánt riválisának:

„Nálunk a 2002, a Szövetséggé alakulás óta megpróbálunk áttérni egy ilyen vállalatszerű működésre, ahol menedzsmentek vannak, önálló döntési kompetenciával, önálló költségvetéssel, hatáskörökkel satöbbi. (…) Itt Bács 7-esben engem egy dolog érdekel, amire a vállalatirányítási rendszerben menedzsmenti felelősséget kaptam, hogy (…) a számokat, a nyereséget, a profitot – ha úgy tetszik, azt kitermeljem. Ehhez a felügyelő bizottság részéről kaptam bizonyos utasításokat. Azokat a partnerekkel, a beszállítókkal, az üzleti kapcsolatokkal azokat a tárgyalásokat én lefolytatom és a végeredmény fog számítani. Nálunk is meg a partnereknél is. Osztalékot akkor tudnak fizetni, hogyha nyereséges a cég. Ugyanez működik nálunk is, ha a választásokat országos szinten, megyei szinten, helyi szinten nyerjük, akkor vannak kézzelfogható eredmények, ha nem nyerjük, akkor nincsenek.”

Bagó Zoltánnak persze üstöllést mennie kellett, ezt a Fidesz gyorsan el is intézte. De Bagórt cserébe sem remélhet nyugtot a párt, a gyors kármentéssel nyilvánvalóan nem vette végét a bírálatoknak, csak csökkentette a támadási felületet, amely azonban még így is elég nagy maradt. Mert hát mit is állított Bagó Romsics Imrének? Nem kevesebbet, minthogy felsőbb („felügyelő bizottsági”) utasításra cselekszik, helyi „menedzserként” a „cég” vezetése akaratát hajtja végre. És ez még akkor is felette kínos a Fidesz-vezérkarnak, ha tényleg csak egy elszállt jelöltje magánakciójáról van szó. Mert persze benne van a pakliban az is, hogy Bagó csak félelmet akart kelteni, és alantas privát céljai érdekében ábrázolta kíméletlen gépezetként a Fideszt, beszélt központi akaratról. Lehet, hogy a párt ezzel fog védekezni (a szokásos visszavágások mellett). Kérdés, mennyire hatásosan, hiszen Tasnádi Péternek se sokan hitték el, hogy csak azért mutatkozik kéztördelő, sósavöntő gengszternek, mert a pénzbehajtói „szakma világa” ezt megköveteli.

Bagó más kijelentései nagyon is ülnek pártjára. Köztudomású például, hogy a Fidesz-vezérkar minden eszközzel igyekezett eltávolítani az orbáni „szövetségi politikának” ellenálló Dávid Ibolyát, és megakadályozni az önálló jelöltek indulását. És az sem jött jól a Fidesznek, hogy Romsicsnak a Fidesz hétvégi gyűlésén kellett volna nyilvánosan is felajánlani lemondását. (Nyilvánvalóan ezek után egyetlen MDF-jelölt sem lesz ott a Fidesz, a Nemzeti Fórum és a KDNP közös rendezvényén, hiszen az egyértelmű beismerés lenne.) Ezek a részletek mind gyengítik azt az érvelést, hogy Bagó magánakciójáról volna csak szó.

Az is lehet, hogy a kalocsai ügynek semmilyen hatása nem lesz a választókra, igaz, ez a kevésbé valószínű. A Magyar Vizsla vagy Gyurcsány taglejtésének szerencsétlen tálalása miatt elszenvedett blamázsok eltörpülnek a mostani skandalum mellett. Talán csak a szerverügy hasonlítható hozzá, de azt meg a közvélemény többsége felé az ellenlábasoknak sokkal nehezebb kommunikálni. A kalocsai zsarolási ügy olyan súlyú, amivel akár a választást is el lehet veszíteni.

Nagy kérdés, hogy a kicsi, de tiszta párt szerepébe kényszerült MDF mit kezd a közvélemény az áldozatnak kijáró rokonszenvével és a hirtelen jött extra nyilvánossággal. Az efféle ügyekben a ludas párt sokkal inkább veszíthet, mint amennyit a pórul járt párt nyerhet. Az MDF persze biztosan nem nyer választásokat, de most úgy reméli, a kalocsai botrány közelebb viszi a parlamenti küszöbhöz. Csakhogy a remény lehet csalóka is, mert egyedül csak botrányok áldozataként nem lehet választást nyerni (elérni az öt százalékot), különösen úgy nem, hogy két erősebb párt az ügyben egyáltalán nincs érintve. Így aztán még az is előfordulhat, hogy az egyre bizakodóbb MSZP és gőzerővel kampányoló SZDSZ profitál a kalocsai zsarolásból.

Ott van mindjárt a Bács-Kiskun megyei 7. választókörzet, ahol a jelöltek közti kiegyenlített erőviszonyokat elnézve, akár ésszerűnek is tekinthetjük Bagó álláspontját, hogy egyetlen jobboldali jelölt nagyobb eséllyel indulhatna a két kormánypártival szemben. Az MSZP a régi motorosnak számító Alföldi Albertet, az SZDSZ pedig Török Gusztáv Andort, a város „örök” polgármesterét indítja, a Fidesz pedig „vészkapusként” Semjén Zsoltra cserélte Bagót. Ebben a versenyben biztosan nehéz lesz meglepetést okozni a fórumos Romsicsnak.

Hogy az MDF országos szinten mit is kezd a rá összpontosuló figyelemmel és rokonszenvvel, akár már ma kiderülhet, hiszen a párt délelőtt rendezi a kampánynyitóját. De erről majd később.

Zádori Zsolt