2005. május. 22. 21:33 Utolsó frissítés: 2005. május. 22. 21:35 Itthon

Benedek Tibor már nem vállalja a válogatottságot

Benedek Tibor, az olimpiai és világbajnoki címvédő nemzeti együttes 33 éves, 382-szeres válogatott kapitánya nem hagy fel teljesen a pólóval, klubszinten csapatában, a Honvédban folytatja a játékot.

Mindezt vasárnap közölte a balkezes klasszis, aki azt is elmondta, hogy döntését egy hete tudatta Kemény Dénessel, a válogatott szövetségi kapitányával, de a hivatalos bejelentéssel meg akarta várni az Euroliga e hétvégi nápolyi négyes döntőjét.

"Áprilisban támadtak olyan szívritmuszavaraim, amelyek megijesztettek és elgondolkodtattak" - mondta Benedek. - "Fel kellett tennem a kérdést magamnak, hogy bírom-e még továbbra is a folyamatos, 16 éve tartó, nyárról nyárra ismétlődő, teljes embert kívánó felkészülést. Arra jutottam, hogy az általam elvárható szinten nem tudom már csinálni. Sajnálom, hogy a fiúkat ott kell hagynom, bizonyára ők is bánják, hogy lemondok a válogatottságról, de úgy érzem, helyénvaló döntést hoztam. Klubszinten ugyanakkor folytatom, hiszen változatlanul nagyon fontos marad számomra a vízilabda. Mondhatnám: a tűz a régi, de vissza kell vennem a tempóból..."

A kérdésre, hogyan fogadta döntését Kemény Dénes, Benedek Tibor így válaszolt: "Nagyon sajnálja, de megérti." Benedek 382-szeres válogatottságával abszolút magyar csúcstartó, pályafutása alatt gyakorlatilag minden fontos sikernek a közvetlen részese volt: a magyar válogatottal nyert olimpiát - 2000-ben és 2004-ben -, világbajnokságot, Európa-bajnokságot, Világkupát és Világligát egyaránt, az Újpesttel LEN-kupát, Szuper-kupát és BEK-et, a Pro Reccóval Euroligát, több alkalommal is volt magyar és olasz bajnok.

Hirdetés
hvg360 Lenthár Balázs 2025. május. 10. 20:00

XIV. Leó pápa a felvett nevével is üzen a világnak - de miről voltak híresek az elődei?

Prevost bíboros a XIV. Leó nevet választotta, ezzel pedig egyben utalást is tett arra, hogy mely elődeinek szellemében kívánja kormányozni a katolikus egyházat. A Leó pápák története meglehetősen vegyes, volt köztük nagy egyházreformer pápa, mások a szociális érzékenységükkel tüntettek, de olyan is akadt, aki végérvényes szakadást idézett elő a keresztény közösségben. Volt, aki a hívek harcos védelmével írta be magát a pápaság történetébe, akadt, aki korát meghaladó nézeteket vallott, de olyan is, aki évszázadokkal pörgette volna vissza az idő kerekét, ha teheti, mások pedig ügyesen játszották a hatalmasok játékát egy olyan korban, amikor az egyház feje nem csak spirituális vezető, de világi hatalommal rendelkező uralkodó is volt.