A börtönben a rabok között az erőszak olyan természetes, mint ahogy az, hogy a csapból víz folyik – állította az 1988-ban megjelent Mesél az alvilág című interjúkötetben egy Bika gúnynevű visszaeső betörő. Ő jól bírta a pofonokat, erős volt, így a börtönhierarchiában a dominánsnak számító „menők” kasztjába került. Nem véletlenül. „Éppen csak elmúltam tizennégy éves, amikor először lebuktam Szentendrén. (…) Tökölre kerültem. Akkoriban az már elég vad hely volt. Ment a verekedés, a csicskáztatás, a köcsögölés (…) A csicskás olyan szolgaféle, az erősebb palikat szolgálja ki. Beveti az ágyát, kimossa a zokniját, takarít a menő helyett. (…) A köcsög pedig a börtönben a nő. Vagyis hát az a manusz, aki a nőszerepet játssza”. Az erő dönti el, kiből mi lesz a rácsok mögött.

Testedzés a szegedi Csillag bör- tönben © Müller Judit

„A köcsög nem úgy jön be a sittre, hogy már meleg. A sitten csinálnak belőle a menők köcsögöt. Aztán bemelegszik, és akkor már nem kell rugdosni, hogy rámenjen a bikára. De addig nagyon sokszor elverik. Vagy egyszerűen négyen lefogják, és a zárka megdugja” – részletezte Bika. Bár azt ő is elismerte, hogy fegyelmi vagy büntetőeljárás indul, ha az eset kiderül. Ha kiderül. Ugyanis – mint azt a könyvben állította - a „köcsögök” általában túlságosan gyávák ahhoz, hogy beárulják a „menőket”.

Ha egy elítélten külsérelmi nyomok vannak, akkor látleletet kell venni és orvosi vizsgálatra kell küldeni az illetőt. Ez szabály – közölte a hvg.hu érdeklődésére Yazbekné Szabó Katalin alezredes, a Büntetés-végrehajtási Intézet Országos Parancsnokságának (BVOP) szóvivője. Mint mondta, a börtönszemélyzetnek feladata, hogy védelmet nyújtson azoknak, akiket bántalmaznak a társaik. Számos olyan csatorna van, ahol a sértett panaszt tehet anélkül, hogy veszélybe sodorná magát. Havonta ügyészi meghallgatás van, bármelyik fogvatartott négyszemközti beszélgetést kérhet, ha esetleg nem bízik a nevelőben – tudatta a szóvivő.

Feszültségforrás

A BVOP szerint a fogvatartottak közötti feszültség forrása a börtönök túlzsúfoltságán túl az, hogy tétlenségre vannak ítélve. Ezért kell számukra valamilyen értelmes tevékenységet biztosítani. Ilyen lehet a munka, a tanulás vagy éppen a sport. Ezen kívül gyakran a börtönben megkövetelt szigorú rend is konfliktusokhoz vezethet.

A legtöbb súrlódási felület azonban a felügyelettel van – állítja a szóvivő -, mivel a börtön személyzete közül ők vannak együtt a legtöbbet a fogvatartottakkal. Az alezredes asszony a hvg.hu figyelmét arra is felhívta, hogy az utóbbi években megnőtt a börtönszemélyzet elleni támadások száma: 2003-ban esetben, tavaly pedig már 53 esetben támadtak fogvatartottak a börtön személyzetére. Tavaly például egy fegyház fokozatú elítélt például a börtön fogorvosának esett neki, mert úgy gondolta, hogy a doktor nem kezelte megfelelően.

A fegyelmi vétséget elkövető fogvatartottat a börtön parancsnoka többféleképpen büntetheti, a legszigorúbb büntetési mód az elzárás. Fogház fokozatú elítéltnél legfeljebb 10 nap, börtönfokozatúaknál legfeljebb 20, fegyházfokozatúaknál pedig maximum 30 nap magánelzárást lehet fenyítésnek kiszabni. Ha komolyabb ügyről van szó - például testi sértésről, szemérem elleni erőszakról, kényszerítésről – az ügyészség jár el, azaz bíróság elé kerülhet az ügy.

A konfliktusok egyébként már a fogvatartott érkezésekor megelőzhetők, állítja a BVOP. „Nem mindegy, hogy melyik zárkába vagy melyik szintre helyezik el a rabot. A személyzet figyel arra, hogy egy első bűntényes ne kerüljön visszaesők közé, vagy egy vaságyastól negyvenkilós rabot ne tegyenek egy zárkába egy nála jóval nagyobb és erősebb fogvatartottal” – példálózik Yazbekné. Ugyanakkor a hazai börtönök zsúfoltsága miatt a rabok gondos elhelyezése alaposan feladja a leckét a személyzetnek. A telítettségi mutató 148 százalékos: tavaly 11300 férőhely jutott 16543 fogvatartottra, idén 16604 fogvatartottra jut ugyanennyi.

Tévézés Sopronkőhidán © Dudás Szabolcs

Néha megesik azonban, hogy a fogvatartott „rossz közegbe kerül” és csak találgatni lehet, mindez a véletlennek köszönhető-e vagy sem. Ilyen egy autófeltörésbe keveredett 16 éves fiú esete is, akit 2000-ben tartóztattak le, és noha fiatalkorúként Tökölön lett volna a helye, a Gyorskocsi utcából a Nagy Ignác utcai bv-intézetbe helyezték át, ahol négy huszonéves fiatalemberrel került egy zárkába. A fiú kálváriája ekkor kezdődött. Cellatársai arra kényszerítették, hogy nyalogassa cipőtalpukat, elégítse ki őket orálisan. Többször elverték és meg is erőszakolták. A megfélemlített és megalázott sértett végül szólt a felügyelőknek. Az eset a Magyar Helsinki Bizottság tudomására jutott. A szervezet részéről a fiút dr. Somogyi János ügyvéd képviselte. A Bizottság kártérítési pert indított a börtön és a gyanúsítottak ellen. Eközben a rendőrség a konkrét bűncselekményben is vizsgálódott. „A nyomozást az V. kerületi rendőr-főkapitányság végezte. A rendőrök 3 évig nyomoztak, noha az elkövetők, azaz a négy elítélt a Nagy Ignác utcai bv-intézetben volt. Ehhez tudni kell, hogy a rendőrkapitányság és a bv-intézet épülete alig ötven méterre van egymástól” – mondta a hvg.hu-nak Somogyi. Öt évet kellett várni, hogy ítélet szülessen, végül a bíróság évekre elítélte a fiút bántalmazó agresszív zárkatársakat. A történethez azonban hozzátartozik, hogy az ítéletet azóta sem tudják végrehajtani, mivel az időközben kiszabadult vádlottak tartózkodási helye ismeretlen. Ráadásul a kártérítési perben sem született ítélet.

A zárkán belül zajló eseményeket egyébként nem mindig könnyű figyelemmel kísérniük az őröknek, főleg a fegyházakban ülő és az előzetes letartóztatatásban lévő fogvatartottaknál. Az ő zárkáik ajtaja ugyanis – a fogházas és a börtönös zárkákkal ellentétben - egész nap zárva van. És bizony gyakori, hogy egy-egy felügyelőre tucatnyi zárt ajtós zárka jut.

Az erőfitogtatások és az erőszakos cselekmények azonban inkább a fiatalkorúak börtönére jellemző, ahol tényleg az erő dönti el, ki az úr - magyarázza Somogyi, aki szerint a fajtalankodás is főleg ebben a közegben dívik. Ennek oka, hogy a tizenévesek tele vannak energiával, és kevesebb az önkontrolljuk, mint a felnőtteknek. Az áldozatokra általában jellemző, hogy fizikailag és pszichikailag gyengék, és nem képesek megfelelően kezelni a konfliktusokat.

Nem mindig célravezető, ha a fogvatartott minden őt ért apró-cseprő sérelmet jelent a felügyelőknek, ezzel ugyanis többet árthat, mint használhat magának – véli az ügyvéd. Mint mondja, kell némi intelligencia ahhoz, hogy a börtönbe került ember felmérje a mozgásterét, a lehetőségét, megtalálja a helyét és alkalmazkodjon a megváltozott körülményekhez. Vannak, akik erre nem képesek és ezért válhatnak könnyedén áldozatokká. Mindezt tetőzheti, ha olyan cselekményért ülnek vagy gyanúsítják őket, ami még a legelvetemültebb gyilkosok szemében is megbocsáthatatlan bűn.

Példaként egy idős férfi esetét hozta fel a Helsinki Bizottság tagja. A 60 éves, büntetlen előéletű H.V 32 évig élt az Egyesült Államokban, majd 2000-ben visszatért Magyarországra és egy faluban angol tanfolyamot és sportszakkört szervezett. Egy idő után visszahallotta, hogy „meleg”, „buzi”, „pedofil”, végül feljelentették és előzetes letartóztatásba került.

„Direkt raktak hozzá”

H.V-t letartóztatásakor először a megyei rendőr-főkapitányság fogdájában helyezték el, ahol folyton-folyvást a körülményeire panaszkodott. Somogyi János szerint ez hiba volt. A rendőrök ugyanis megunták örökös sirámait és a szolnoki bv-intézetbe vitették át a férfit. „A BV-be velem együtt átjött a vamzer (besúgó, spicli – a szerk.) titulus is, már a második közös sétán kezdődött a fenyegetőzés” – olvasható abban a levélben, amit H.V a Helsinki Bizottságnak írt. „Ugyanezen a sétán már a gyanúsításom jellege is ismert volt és két fizikai támadás ért, egy az udvaron, ahol ököllel mellbe vágtak és felfelé az elsötétített lépcsőházban, ahol nincs kamera. (…) Több fogva tartott is mondta, hogy az őröktől jön a „vamzer” és a „pedofil” jelző. (…) …ez a zárkatársam megmondta nekem, hogy néhány őr bátorította, hogy verjen.”

A férfi leveléből az is kiderül, hogy nem sokkal később egy IV. biztonsági fokozatú rabbal tették egy zárkába, aki erőszakos cselekményekért ült. „Ez a személy is tudta, hogy mivel vagyok gyanúsítva, a közös sétán már egyszer megtámadott. Én biztos vagyok benne, hogy direkt raktak hozzá” – írta az idős férfi, akit hamarosan meg is vert a cellatársa, méghozzá úgy, hogy H.V csuklója és alkarja eltört. A férfi kezét a börtön kórházában műtötték. Amikor visszakerült, további atrocitások érték. „Az esetet azonnal jelentettem a felügyeletnek, de még velem viselkedtek ellenségesen” – írta. A Magyar Helsinki Bizottság a sérelmek kivizsgálását és a szükséges intézkedések megtételét kérte a BVOP-tól, ám 30 nap elteltével sem kaptak választ. Végül telefonon közölte a titkárnő, hogy H.V szabadlábra került, a vizsgálat ezért okafogyottá vált.

Néha a konfliktus kezelése azért nehézkes, mert az agresszornak semmiféle indítéka nincs. Öt éve a váci börtön egy hatfős cellájában az egyik elítélt puszta szórakozásból arra kényszerítette két zárkatársát, O.S-t és L.I-t, hogy verekedjenek meg egymással – ellenkező esetben ő fogja bántani őket. A megfélemlített rabtársak engedelmeskedtek, majd a verekedés végén az agresszor „ítélkezett” és megverte O.S-t, azzal az indokkal, hogy fejsérülést okozott L.I-nek. Három nappal később a cella bikája megint össze akarta ugrasztani rabtársait. O.S-t ismét arra kényszerítette, hogy verekedjen cellatárásával. Mivel a férfi nemet mondott, az agresszor bugylibicskával támadta meg és két helyen megszúrta rabtársát, majd utasította, hogy vetkőzzön le és mossa ki a ruháit. Később többször megütötte, majd egy összesodort lepedőt kötött O.S nyakára és arra utasította, hogy ugorjon le az emeletes ágyról. O.S engedett a fenyegetésnek és ugrott. Csak a zárkatársak közbelépésének köszönhető, hogy nem halt meg. Az ügy a bíróság elé került, a bántalmazót 2 év 4 hónapi börtönre ítélték. 

                           Erőszakos cselekmények a hazai börtönökben

	2004-es év	2005-ös év
Súlyos testi sértés	58 eset / 77 fő	3 eset / 4 fő
Kényszerítés	62 eset / 107 fő	3 eset / 7fő
Szemérem elleni erőszak	24 eset / 48 fő	3 eset / 5 fő

     A fogvatartottak száma 2004-ben 16.543, 2005-ben 16.604 (Forrás: BVOP)

Kivételes eset

A február elején tragédiával végződött márianosztrai verekedésnek nem volt különösebb sajtóvisszhangja, a legtöbb napilap csak rövidhírben számolt be róla. Bár a vizsgálat még tart, a jelek szerint a márianiosztrai verekedőnek nem állt szándékában megölni a cellatársát. Amikor észlelte a bajt, azonnal riasztotta az őröket és hangoztatta, hogy esze ágában sem volt gyilkolni.

A BVOP szerint is kivételes eset történt Márianosztrán, hiszen 25 éve nem fordult elő hasonló tragédia. A BVOP illetékesei lapunknak hangsúlyozták, a rendkívüli események megelőzésének és kezelésének színvonalát mutatja, hogy tavaly sem terrorcselekmény, sem fogolyzendülés, sem emberölés nem történt a hazai börtönökben.

Amerikában nincs menekvés?

Nincs menekvés címmel megdöbbentő jelentést tett közzé 2001. áprilisában a Human Right Watch (HRW). Az emberjogi szervezet az amerikai börtönökben a rabok között előforduló szexuális erőszakot vizsgálta. A jelentésből kiderül, hogy az Amerikai Egyesült Államok börtöneiben a fizikailag gyenge, első bűntényes elítéltek potenciális célpontjai az erősebbeknek, akik gyakran megverik, megalázzák, megerőszakolják és szexuálisan zaklatják őket. A jelentés szerint számtalan esetben a sértettek hiába fordultak segítségért a felügyelőkhöz, helyzetük csak rosszabbodott. A jelentés külön kitér az 1995-ben börtönbe került Rodney Hulinra is, aki az őt ért bántalmazások miatt végül öngyilkosságot követett el. A jelentés állítja, gyakoriak azok az esetek is, amikor egy több fős geng használ és futtat prostituáltként erőszakkal „betört” férfiakat. A domináns rabok gyakran halállal fenyegetik az ellenszegülőket. George W. Bush amerikai elnök 2003 júliusában írta alá azt a törvényt, amely kifejezetten a börtönön belüli szexuális erőszak megfékezésére szolgál. Ám a Stop Prisoner Rape (SPR) nevű amerikai civil szervezet szerint a törvényre fittyet hányva több amerikai büntetés-végrehajtási intézet ma sem tesz semmit a probléma megoldásáért. Az SPR szerint a legfőbb probléma az, hogy a közvélemény nagyon keveset tud arról, milyen szörnyűségek történnek a falakon belül, vagy egyszerűen csak érdektelen, mondván, az áldozatok bűnözők,akik megérdemlik sorsukat.