2004. november. 16. 18:17
Utolsó frissítés: 2004. november. 22. 12:00
Itthon
Princz: az állami szervek mindenről tudtak
Az állami szervek jól ismerték a Postabank helyzetét, a Pénzügyminisztérium, a Magyar Nemzeti Bank, az Állami Bankfelügyelet rendszeres napi, heti jelentéseket kapott, mégsem kifogásolta az állami tulajdonú pénzintézet működését több mint fél évtizeden át.
Ezt Princz Gábor, a Postabank volt elnök-vezérigazgatója mondta vádlotti vallomásában a Fővárosi Bíróságon kedden.
A 36 milliárdos vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel vádolt egykori bankvezér a büntetőper első érdemi tárgyalásán többórás részletes vallomást tett és tagadta, hogy bűncselekményt követett volna el.
Princz az előzményekről szólva elmondta, hogy 1988 tavaszán a Magyar Nemzeti Bank munkatársaként a kétszintű bankrendszer kialakításában vett részt, amikor a Pénzügyminisztériumtól és a Magyar Postától felkérést kapott a postai hálózatra épülő új bank létrehozására.
Három hónapos előkészítő munka után, 1988. július 25-én jegyezték be a Postabank Rt.-t 2,2 milliárd forintos alaptőkével a cégbíróságon. Már alapításkor felvetődött, hogy nagyobb tőkeellátás kellene a kitűzött cél, a lakossági szolgáltatások terén kialakítandó versenyhelyzet megvalósításához - mondta a vádlott. Hozzátette: az alacsony tőkeellátottság gátat szabott a pénzintézet növekedésének. Ugyanakkor a vádlott megjegyezte azt is: a bank mérlegfőösszege 1992-ig minden évben megduplázódott, 1993-ban 171 milliárd forint volt, és abban az évben csak a tudatos visszafogásnak köszönhetően nőtt mindössze 40 százalékkal.
Princz arról beszélt: míg a többi rossz helyzetben lévő kereskedelmi bankon a 90-es évek első felében kétszer is segített az állami konszolidáció, addig a Postabankhoz úgy állt hozzá a kormányzat, hogy a növekedés majd megoldja a problémákat.
A 90-es évek eleji első bankkonszolidáció kapcsán Princz úgy fogalmazott: "nem volt akkora tőke az állam kezében, hogy egy dinamikus bankot konszolidáljon. A többi kereskedelmi bank sokkal kedvezőtlenebb helyzetben volt". "Arról álmodtunk, hogy 15 milliárdot kérünk a bankkonszolidációban (...) miközben az OTP csak informatikai fejlesztésre 20 milliárdot kapott" - jegyezte meg Princz Gábor.
A vádlott azt mondta, hogy a bank nagyrészvényesei, többnyire állami cégek, a 90-es évek elején "az utolsó fillérig kivették az osztalékot", volt hogy több mint 10 milliárd forintot. Ugyanakkor Princz Gábor elmondta azt is: a bank 7-8 milliárdos kedvezményezettje lett a 90-es évek eleji vállalati adóskonszolidációnak. Az évtized közepén lezajlott második, pótlólagos bankkonszolidációból Princz szerint azért maradtak ki, mert akkor már a Postabank privatizációjáról, belföldi vagy külföldi befektetők bevonásának kérdéséről folyt a vita.
Princz Gábor többórás vallomása során újra meg újra hangsúlyozta, hogy a bank növekedésével, illetve tőkeellátottságával kapcsolatos gondokról rendszeresen tájékoztatták az ellenőrző állami szerveket. A bíró ismertette Rusznák Tamás bankfelügyeleti vezető 1995. április 26-ai levelét. Ebben Rusznák többek között felügyeleti korlátozó intézkedéseket helyezett kilátásba arra az esetre, ha a törvényben előírt 8 százalékos minimális tőkemegfelelési mutatót nem tudja teljesíteni a bank.
Másnapra rendkívüli igazgatósági ülést hívtak össze a Postabankban, ahol a szavatoló tőke szükséges szintre emelése érdekében döntöttek az alárendelt kölcsöntőke-kötvény jegyzéséről. Ezt a bank április 28-i közgyűlésén el is fogadták.
A volt bankvezér elmondta azt is, hogy Rusznák Tamás szóban jelezte: csak külföldi privatizációt tudnak elképzelni, a korlátozó felügyeleti intézkedés pedig a betétgyűjtést érintette volna. "Ez azonnali pánikot idéz elő, ahogy ezt 1997-ben ki is próbálták" - jegyezte meg Princz Gábor.
Hozzátette, hogy akkoriban felmerült a Magyar Hitelbank és a Postabank, illetve az OTP és a K&H fúziója, de ellenállás mutatkozott: mondván, hogy ne jöjjön létre két ekkora magyar tulajdonú bank. Ezután a már feltőkésített K&H Bank tőkéjét leszállították és nyomott áron külföldi tulajdonosnak értékesítették - jegyezte meg Princz Gábor.
A volt bankelnök a tárgyaláson a személyi körülményeiről szólva elmondta, hogy kéthektáros szőlője, egy 3,5, illetve egy 5 milliós autója és havi mintegy 300-500 ezer forintos jövedelme van. Arról is beszélt, hogy bankelnökként egyszer volt beteg, amikor megműtötték, de akkor is délután már bement a bankba. Szabadságon alig volt. "Én vagyok az egyetlen, aki a bankártársaim közül nem voltam Amerikában" - jegyezte meg Princz.
Bárándy Péter ügyvéd, volt igazságügy-miniszter, aki a közelmúltban vállalta el Princz Gábor védelmét, a tárgyalás szünetében újságíróknak azt mondta: a tárgyalás megkezdéséhez szükséges mértékben már megismerte a per több százezer oldalas iratanyagát. Ehhez ügyfelem sok szakmai segítséget nyújtott - tette hozzá a védő.
Arra a kérdésre, hogy osztja-e a bíróságnak korábban az ügyészséghez intézett levelében rögzített aggályát a vádirat kellő konkrétságát illetően, Bárándy úgy fogalmazott: ez a vádirat a védelem szerint sem elég konkrét ahhoz, hogy a tárgyalás keretéül szolgáljon. A Princz Gábor és társai elleni büntetőperben a héten folytatja a Fővárosi Bíróság a volt bankelnök meghallgatását. (MTI)
A 36 milliárdos vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel vádolt egykori bankvezér a büntetőper első érdemi tárgyalásán többórás részletes vallomást tett és tagadta, hogy bűncselekményt követett volna el.
Princz az előzményekről szólva elmondta, hogy 1988 tavaszán a Magyar Nemzeti Bank munkatársaként a kétszintű bankrendszer kialakításában vett részt, amikor a Pénzügyminisztériumtól és a Magyar Postától felkérést kapott a postai hálózatra épülő új bank létrehozására.
Három hónapos előkészítő munka után, 1988. július 25-én jegyezték be a Postabank Rt.-t 2,2 milliárd forintos alaptőkével a cégbíróságon. Már alapításkor felvetődött, hogy nagyobb tőkeellátás kellene a kitűzött cél, a lakossági szolgáltatások terén kialakítandó versenyhelyzet megvalósításához - mondta a vádlott. Hozzátette: az alacsony tőkeellátottság gátat szabott a pénzintézet növekedésének. Ugyanakkor a vádlott megjegyezte azt is: a bank mérlegfőösszege 1992-ig minden évben megduplázódott, 1993-ban 171 milliárd forint volt, és abban az évben csak a tudatos visszafogásnak köszönhetően nőtt mindössze 40 százalékkal.
Princz arról beszélt: míg a többi rossz helyzetben lévő kereskedelmi bankon a 90-es évek első felében kétszer is segített az állami konszolidáció, addig a Postabankhoz úgy állt hozzá a kormányzat, hogy a növekedés majd megoldja a problémákat.
A 90-es évek eleji első bankkonszolidáció kapcsán Princz úgy fogalmazott: "nem volt akkora tőke az állam kezében, hogy egy dinamikus bankot konszolidáljon. A többi kereskedelmi bank sokkal kedvezőtlenebb helyzetben volt". "Arról álmodtunk, hogy 15 milliárdot kérünk a bankkonszolidációban (...) miközben az OTP csak informatikai fejlesztésre 20 milliárdot kapott" - jegyezte meg Princz Gábor.
A vádlott azt mondta, hogy a bank nagyrészvényesei, többnyire állami cégek, a 90-es évek elején "az utolsó fillérig kivették az osztalékot", volt hogy több mint 10 milliárd forintot. Ugyanakkor Princz Gábor elmondta azt is: a bank 7-8 milliárdos kedvezményezettje lett a 90-es évek eleji vállalati adóskonszolidációnak. Az évtized közepén lezajlott második, pótlólagos bankkonszolidációból Princz szerint azért maradtak ki, mert akkor már a Postabank privatizációjáról, belföldi vagy külföldi befektetők bevonásának kérdéséről folyt a vita.
Princz Gábor többórás vallomása során újra meg újra hangsúlyozta, hogy a bank növekedésével, illetve tőkeellátottságával kapcsolatos gondokról rendszeresen tájékoztatták az ellenőrző állami szerveket. A bíró ismertette Rusznák Tamás bankfelügyeleti vezető 1995. április 26-ai levelét. Ebben Rusznák többek között felügyeleti korlátozó intézkedéseket helyezett kilátásba arra az esetre, ha a törvényben előírt 8 százalékos minimális tőkemegfelelési mutatót nem tudja teljesíteni a bank.
Másnapra rendkívüli igazgatósági ülést hívtak össze a Postabankban, ahol a szavatoló tőke szükséges szintre emelése érdekében döntöttek az alárendelt kölcsöntőke-kötvény jegyzéséről. Ezt a bank április 28-i közgyűlésén el is fogadták.
A volt bankvezér elmondta azt is, hogy Rusznák Tamás szóban jelezte: csak külföldi privatizációt tudnak elképzelni, a korlátozó felügyeleti intézkedés pedig a betétgyűjtést érintette volna. "Ez azonnali pánikot idéz elő, ahogy ezt 1997-ben ki is próbálták" - jegyezte meg Princz Gábor.
Hozzátette, hogy akkoriban felmerült a Magyar Hitelbank és a Postabank, illetve az OTP és a K&H fúziója, de ellenállás mutatkozott: mondván, hogy ne jöjjön létre két ekkora magyar tulajdonú bank. Ezután a már feltőkésített K&H Bank tőkéjét leszállították és nyomott áron külföldi tulajdonosnak értékesítették - jegyezte meg Princz Gábor.
A volt bankelnök a tárgyaláson a személyi körülményeiről szólva elmondta, hogy kéthektáros szőlője, egy 3,5, illetve egy 5 milliós autója és havi mintegy 300-500 ezer forintos jövedelme van. Arról is beszélt, hogy bankelnökként egyszer volt beteg, amikor megműtötték, de akkor is délután már bement a bankba. Szabadságon alig volt. "Én vagyok az egyetlen, aki a bankártársaim közül nem voltam Amerikában" - jegyezte meg Princz.
Bárándy Péter ügyvéd, volt igazságügy-miniszter, aki a közelmúltban vállalta el Princz Gábor védelmét, a tárgyalás szünetében újságíróknak azt mondta: a tárgyalás megkezdéséhez szükséges mértékben már megismerte a per több százezer oldalas iratanyagát. Ehhez ügyfelem sok szakmai segítséget nyújtott - tette hozzá a védő.
Arra a kérdésre, hogy osztja-e a bíróságnak korábban az ügyészséghez intézett levelében rögzített aggályát a vádirat kellő konkrétságát illetően, Bárándy úgy fogalmazott: ez a vádirat a védelem szerint sem elég konkrét ahhoz, hogy a tárgyalás keretéül szolgáljon. A Princz Gábor és társai elleni büntetőperben a héten folytatja a Fővárosi Bíróság a volt bankelnök meghallgatását. (MTI)
