"Előbb hiszek egy autókereskedőnek vagy politikusnak, mint neked" - szól a bizalom hiányát kifejező amerikai szólás. Az autókereskedőkbe vetett bizalomról kevés szó esik Magyarországon (feltehetően azért, mert elég széles a választék ahhoz, hogy a vásárló, ha az egyikben csalódik, rögtön átmehessen egy másikhoz), de a politikusok megítélése annál gyakrabban napirendre kerül. Ennek legfőbb oka az lehet, hogy a magyar polgár – eszi, nem eszi – ezzel a politikai osztállyal kénytelen együtt élni. Így a választókért folytatott versenyben nem mindig, sőt talán nem is elsősorban az észérvek, hanem az érzelmek számítanak. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a Medián felmérése szerint a rendszerváltás óta először több ember elégedett a kormány munkájával, mint ahány elégedetlen.
Az adatok szerint a lakosság fele jónak, három százaléka nagyon jónak ítéli a kabinet elmúlt egy évét. A válaszadók harminchét százaléka véli gyengének, hét százaléka nagyon gyengének a kabinet munkáját. A felmérés szerint a Medgyessy-kormány első évének két legnépszerűbb intézkedése a közalkalmazotti béremelés és a négyes metró megépítésére vonatkozó döntés volt, de a kabinet megítélését leginkább az EU-csatlakozás javíthatta.
A patikamérlegen kimért érveiről ismert Financial Times (FT), amely Magyarország politikai életének, illetve politikusainak elemzésére teljes mellékletet szentelt, már jóval kevésbé elégedett. A brit lap szerint az új kormány választási ígéreteinek betartása, valamint az előző kormány választási pénzszórása volt a két fő tényezője a tavalyi hatalmas államháztartási hiánynak. Az FT szerint a magyar politikai pártok populista gazdaságpolitikai kampányt folytattak a tavalyi választások idején, magasabb béreket vagy egyéb, rövid távú hasznot ígérve. Még az SZDSZ is – amelynek kampánya pedig jobban koncentrált a valós ügyekre – külön minimálbérért szállt harcba az egyetemi diplomások számára – írta a lap. Az FT szerint az elmúlt hetek két fő belpolitikai eseménye – a Fidesz-kongresszus és a kormányátalakítás – is rávilágít, hogy a magyar politikai színtér lassan mindössze két ember, Orbán Viktor Fidesz-elnök és Medgyessy Péter kormányfő dominanciája alá kerül. Sok elemző szerint ez tovább csökkenti a politikai vita korábban is szűk terét azokról a súlyos gazdasági és politikai ügyekről, amelyekkel Magyarország szembesül.
Ha az FT szerkesztői nem lennének hűvös angolok, akkor azt is írhatták volna, hogy a magyar politikai élet leszűkült a "kit szeret jobban, Medgyessyt vagy Orbánt" című társasjátékra, amelyben a kormányfő most épp jobban áll. Ehelyett megállapította, hogy: Medgyessy Péter, a "kellemes modorú volt bankár" a jelek szerint kevesebb szavazó érzékenységét sérti, mint "a nyers Orbán".
Az üzleti életben a két versengőre szűkült piacokon a vetélytársak igen jelentős mértékben tekintettel vannak a másikra és általában a fogyasztókra a kényes egyensúly miatt, egyébként könnyen tönkretehetik egymást, például új szereplőket hozhatnak versenyhelyzetbe. Medgyessy – a volt bankár – ezt alighanem pontosan tudja. Egy minapi nyilatkozatában így fogalmazott: "Én azt látom, hogy az emberek békére vágytak, és azt látom, hogy ezt a békét, még ha nem is olyan mértékben, mint ahogy szerettem volna, de azért megkapták." A Fidesz békülékenyebbre hangszerelt megnyilvánulásai is azt sejtetik, hogy Orbán is tisztában van vele: a további túlzott konfrontáció egyenes út a politikai apátiához, ami az újraszerveződő Szövetségnek nem lenne nagy üzlet. Így az ellenzék vezére rövid idő alatt elhíresült megállapításával – miszerint a hatalom szeretete az önmagunk szeretete – még némi alázattal is megtoldotta a tétet.
A külső szemlélő persze ettől még megjegyezheti: elég, ha mások szeretnek bennünket, kiváltképp, ha azok korábban az ellenfelünk táborában voltak. S ha szeretnek, már az sem fontos, hogy higgyenek nekünk.