A BRFK-nál a hvg.hu kérdésére azzal magyarázták a rendőrség hirtelen megjelenését és még gyorsabb távozását, hogy - mivel a rendőrség csak a pályán kívüli rend biztosításáért felelős - a lelátóra csak akkor mentek be, amikor ott bűncselekményt, azaz a tiltott önkényuralmi jelkép használatát tapasztalták; a bűncselekmény felszámolása után gyorsan elhagyták a szektort. E gyorsaságra értesüléseink szerint azért volt szükség, hogy a rendőrök ne "hergeljék" tovább a szurkolókat. A rigmusokat illetően a BRFK munkatársa elmondta: hallották őket, de - többezres tömegről lévén szó - nem tudták megállapítani, kik kiabáltak.
Ez épp olyan, mintha azt mondanák: a jövőben a stadionon kívüli, sőt semmilyen rendért sem vállalnak a felelősséget, mert embereik csak hergelik a bűnözőket. Ami pedig az antiszemita kórusokat illeti: a hang irányában elindulva egészen biztosan találni olyan egyéneket, akik gyűlöletkeltő rigmusokat kiabálnak. Őket a rendőrségnek el kell számoltatnia cselekedetükről. Ha senki nem úszhat meg egy gyorshajtásért kiszabott büntetést arra hivatkozva, hogy mindenki gyorsan megy, akkor antiszemita rigmusokat kiabáló embereket sem lehet csak azért nem felelősségre vonni, mert sokan vannak. Érthetetlen az is, miért kell a futballhuligánok elől egyszer dugdosni a rendőri alakulatokat, máskor indokolatlan aggresszivitással beavatkozni. A tavaszi Videoton-FTC mérkőzésen a késedelmes rendőri beavatkozás előtt csak azért nem verték szét a szurkolók a stadiont, mert azt már korábban, stadionrekonstrukció címén megtették helyettük.
A folyamatosan megújulását hirdető magyar futball felső és középvezetői persze jóval többet tehetnének a labdarúgópályákon uralkodó stílus és hangulat normalizálódásáért, mint a rendőrök. A lelátón lévő zászlót a külső rendért felelős rendőri alakulatok vették észre, nem pedig a beléptetésért és a belső rendért deklaráltan felelős, a stadion külső környezetének biztosítására kivonult rendőri alakulatoknál másfélszer nagyobb létszámú rendezőcsapat tagjai. Ha a mérkőzés biztonságos lebonyolításával megbízott rendezők nem tudják biztosítani a pályarendszabályok betartását, azaz a gyűlöletkeltésre alkalmas lobogók beléptetéskor való kiszűrését, ennek elmulasztása esetén a zászló eltávolítását a lelátóról, továbbá a szurkolók szektorok közti mozgásának megakadályozását - akkor miért nem keres mást e feladatra a klub?
A szurkolói erőszakot legitimálja az a bírói gyakorlat is, melynek alapján a játékvezetők "bizonyos esetekben, a nagyobb baj megelőzése érdekében” sajátosan kezelik a szabályokat, s ezzel a lelátón tapasztalható nyomást elismerik a mérkőzést aktívan befolyásoló tényezőként. Tízezer néző előtt nem illik kiállítani az első félidőben két hazai játékost, vendégvezetésnél nem nagyon kéne félbeszakítani egy rangadót zsidózás miatt, hógolyódobálás miatt még senki nem fújt le mérkőzést - az ilyen és ehhez hasonló vélekedések csak arra jók, hogy növeljék az erőszakot alkalmazó szurkolók önbizalmát, csökkentsék egy sportesemény biztonságát, ezáltal pedig az egész sportág népszerűségét.
A mérkőzést követő nyilatkozatok alaphangja az önámítás, a lelátón évek óta rendszeresen előforduló incidensek bagatellizálása volt. A Nemzeti Sport szerdai számában nyilatkozó Mezey György egykori szövetségi kapitány szerint a vasárnap történtek "tíz-húsz ember minősíthetetlen viselkedése" által kiváltott "kényes ügynek" számítanak, Détári Lajos egykori válogatott játékos szerint pedig "a ferencvárosi szurkolók kilencvenöt százaléka példásan biztatta a csapatot". Sokat hangoztatott érvek, kényelmes mögéjük bújni. Tíz-húsz ember ordítozása azonban nem hallatszik a televízióban. Ahogyan ugyanebben a cikkben a riporter Hajdú B. István megfogalmazta: "nem a manchesteri nulla-öt, nem Sebők kirúgása a szégyen, hanem ez".