Hídblokád és taxisblokád
Az Erzsébet-hídi tüntetés apropóján sokan utaltak a tizenkét évvel ezelőtti taxisblokádra. Abból kiindulva, hogy a két demonstráció egyaránt törvénytelen volt, a nyilatkozók politikai felfogásuktól függően hasonló elbírálást kívántak a hídblokád résztvevői számára, hangsúlyozták, hogy ők "már a taxisblokádot is elítélték", esetleg a történelmi helyzet különbözőségével magyarázták, hogy ezúttal máshogy ítélik meg a blokádot, mint akkor. Lássuk tehát, mi történt 1990-ben.
Az MDF-FKGP kormány 1990. október 25-én, csütörtökön drasztikus, 65 százalékos benzináremelést jelentett be, amelyet másnap életbe is kívánt léptetni. A taxisok még aznap a Hősök terére vonultak, majd a Parlament elé hajtottak, ahol Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterrel közölték: amennyiben a kormány nem vonja vissza az intézkedést, folytatják tiltakozó akcióikat. Ennek jegyében késő este elzárták a budapesti hidakat, s blokád alá helyezték a várost.
Az 1990-es taxisblokádot minden ellenzéki párt egységesen üdvözölte, miként a szakszervezetek is. A Fidesz Országos Választmánya közleményben támogatta "mindenkinek azt a jogos igényét, hogy elégedetlenségét az állampolgári engedetlenség bevált módszereivel juttassa kifejezésre". A többi ellenzéki párt is politikai válságot emlegetett, s a kialakult helyzetért egyöntetűen a kormányt tették felelőssé.
A blokád szervezett volt, a taxisok a város különböző pontjain kapcsolatban álltak egymással, kinevezett képviselővel rendelkeztek (Horváth Pál), s egyes hidakon szabadon hagytak egy-egy sávot, illetve minden órában tíz percre lehetővé tették a közlekedést. A blokád városról városra gyűrűzött, a vasárnap estig tartó sztrájk összesen tizenöt városra terjedt ki. Horváth Balázs belügyminiszter 26-án pénteken délelőtt bűnözőknek nevezte az utakat elálló autósokat, s azzal fenyegetőzött, hogy megkezdik a hidak és csomópontok megtisztítását. A kormány kezdetben mereven elzárkózott az áremelés mérséklésétől.
Abban, hogy erőszakra nem került sor, minden bizonnyal nagy szerepe volt dr. Barna Sándornak, Budapest rendőrfőkapitányának, aki kijelentette: amennyiben parancsot kap a tömegek elleni erőszakos fellépésre, lemond tisztségéről. A rendőrség egyértelműen a tiltakozók pártján állt. A Közúti Közlekedési Szakszervezet, valamint a vidéki közlekedési vállalatok egyaránt szolidaritást vállaltak a taxissztrájkkal, mi több, ha a vasárnapra nagy nehezen összehívott Érdekegyeztető Tanácson nem született volna megegyezés, a BKV, a Volán, a MÁV és a Metró dolgozói is sztrájkba léptek volna. Szerencsére azonban október 28-án este kompromisszum született: 65 százalék helyett "csak" 50 százalékkal emelkedett a benzin ára. A hír bejelentése után a taxisok feloldották a blokádot.
A kormánykoalíció törvénytelennek titulálta az eseményeket, de a társadalmi békére hivatkozva a kormány utólag nem lépett fel a törvénytelen akciók résztvevőivel szemben. Horváth Balázs elismerte, hogy a kabinet rossz taktikát követett, amikor az áremelésről az utolsó pillanatban tájékoztatta a lakosságot, Jeszenszky Géza külügyminiszter pedig nemzetközi sajtókonferencián méltatta az ellenzéket, amely a válság elmélyülésével párhuzamosan egyre halkabban bírálta a kabinetet.