2015. március. 24. 13:14 MTI Utolsó frissítés: 2015. március. 24. 13:12 Bűnügy

11 évet kapott az izsáki anyagyilkos

Jogerősen tizenegy év börtönbüntetéssel sújtotta kedden a Szegedi Ítélőtábla azt az izsáki férfit, aki 2013 nyarán megölte idős, beteg édesanyját. Védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettében mondták ki bűnösnek a 65 éves férfit.

A büntetlen előéletű vádlott 2012 őszén költözött az Izsákon lakó, rákbeteg, legyengült, de nem magatehetetlen, 84 éves édesanyjához, akinek ellátásában, gondozásában segített. Jelentősebb vita, nézeteltérés nem volt köztük, de az évek óta pszichiátriai kezelés alatt álló férfi rendszeresen italozott, mert édesanyja romló egészségi állapota megviselte lelkileg.

2013. augusztus 7-én a vádlott egy presszóban italozott, közepesen ittas állapotba került. Délután hazatért, majd 5-6 óra körül bement édesanyja szobájába, ahol az ágyban fekvő, alvó asszonyt valamiért fojtogatni kezdte. Az idős asszony felébredt, védekezni próbált, dulakodtak. A vádlott ekkor az anyját tenyérrel és ököllel ütni kezdte, végül megfojtotta.

Ezután öngyilkos akart lenni, egy pohár vízben tablettákat oldott fel, és megitta. Rosszul lett, életét a mentők, majd a kórházi kezelés mentette meg.

A férfi beismerő vallomást tett, de arra hivatkozott, a bűncselekményt már a gyógyszerek bevétele után követte el, mert úgy érezte: öngyilkossága után édesanyja nem maradhat egyedül. A vádlott az utolsó szó jogán is azt hangsúlyozta, megbánta tettét.

Az ítélőtábla döntésével enyhítették az első fokon kiszabott 13 év, fegyházban letöltendő büntetést, arra hivatkozva, hogy a vádlott idős és beteg.

Hirdetés
hvg360 Pálúr Krisztina 2025. január. 06. 19:30

„Nem tudtam, mi a baj velem” – sok nő számára jött el a megváltás azzal, hogy kiderült, az ADHD nem válogat a nemek között

Bár úgy tűnhet, hirtelen mindenki figyelemzavarral küzd, a nők a valóságban gyakran aluldiagnosztizáltak és -kezeltek, ha ADHD-ról van szó. Ennek rengeteg oka van, az egyik az, hogy esetükben a tünetek radar alatt maradnak, ők pedig csendben szenvednek, és igyekeznek megküzdeni az elvárásokkal, amelyek az iskolában, majd a munkahelyen, illetve családban nehezednek rájuk.