Az ítélet szerint 2010. augusztus 19-én este fél nyolc körül a XIII. kerületi Váci úti Tescóban két tolvajt értek tetten az ott dolgozó biztonsági őrök. A férfiakat hátrakísérték az épület biztonsági irodájába, dulakodni kezdtek, majd a vádlott fegyvert rántott és megsebesített két biztonsági őrt.

Az egyik őrt a hasán, a másikat a kezén ért egy lövés. A vádlott kimenekült az eladótérbe, ahol végül sikerült lefegyverezni.

Az ítélet kimondta: a hason lőtt őr élete a véletlenen és a gyors orvosi segítségen múlott, a kezén sérült őr sérülése pedig maradandó. Rögzítette a bíróság azt is, hogy megállapítható a vádlott személyiségzavara, de az nem kóros. Míg a vádlott védője szerint a vádlott ölési szándéka nem állapítható meg, a fegyver dulakodás közben és nem célzottan sült el, a bíróság arra jutott: tisztában volt vele, hogy a lövések eltalálhatnak valakit, továbbá az egyébként hibás fegyvert minden alkalommal kibiztosította, amikor elsütötte.

A fegyverről még a perbeszédek során elhangzott, hogy ahhoz a vádlott ragaszkodott, apjától örökölte. Elhangzott az is, hogy a vádlott apja ezzel a fegyverrel öngyilkos lett, és a vádlott azt nyolc éven át magával hordta, mert így úgy érezte, hogy az apja vele van és védelmezi őt.

A fiatalember beszélt arról, hogy nem lőtt az évek során senkire sem fegyverrel, de volt olyan eset, amikor rátámadtak, ő elővette a fegyvert és ennek hatására támadói megfutamodtak. Többször azt említette, hogy a "nemzetcsótányoktól" akarta megvédeni magát, de pontosan nem fejtette ki, hogy ez alatt a kifejezés alatt kiket ért. A bíró indoklása során külön kitért rá, hogy az őrökkel szemben azonban nem csak fenyegetően mutatta fel a fegyvert a vádlott, hanem lőtt is vele.

A bíró arra is rámutatott, hogy a jogos védelem a fiatalember esetében nem merül fel, mert a dulakodás azt követően alakult ki, hogy elővette a fegyvert, az őrök pedig - épp annak érdekében, hogy ne használhassa - azt el akarták tőle venni.

A vádlott - aki utolsó szó jogán egy irgalomról szóló idézetet olvasott fel - a per keddi tárgyalásán 78 oldalas értekezést olvasott fel. Ebben, mint később a bíró rámutatott, jogszabályi rendelkezéseket sorolt fel, ám a törvényszék megállapítása szerint nem érdemi védekezést terjesztett elő, hanem az ügyészség megfogalmazásait próbálta befolyásolni.

Az utolsó szó jogán a vádlott arról is beszélt: sajnálja a sérülteket, és a mai napig nem tudja megmondani, hogy pontosan mi történt. Ezzel összefüggésben a bíró rámutatott: mivel a fiatalember egy korábbi vallomásában arról beszélt, hogy "a maradék életét lehúzhatja a WC-n", így szavaiból az derül ki, hogy tudatában volt tette súlyával.

Az ítélet nem jogerős, mert a döntést az ügyészség képviselője tudomásul vette ugyan, a vádlott és védője enyhítésért és a minősítés megváltoztatásáért fellebbezett. Az ügy a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik.