Az ősgyík a kréta földtörténeti időszak utolsó, campaniai korszakában, 75 millió évvel ezelőtt élt.

Csaknem teljes épségben fennmaradt koponyája még 2000-ben került napvilágra, a leletet azonban, amelyet az ulánbátori őslénytani központban őriznek, csupán az idén írta le a Victoria Arbour, az Albertai Egyetem paleontológusa által irányított nemzetközi kutatócsoport - olvasható a PhysOrg hírportálon.

Az őslénytankutatók meghatározása szerint a nagytestű növényevő az Ankylosauria alrendágba tartozott. Mint a tanulmány szerzői megjegyzik, Alberta-tartományt kivéve a Góbi-sivatagban kerülnek elő legnagyobb számban páncélozott dinoszauruszok maradványai, a terület egykoron az ankylosaurusok valóságos paradicsoma volt. 

Az ankylosaurusok legjellegzetesebb sajátossága a bőrdudorok és a csontos páncélzat. A jelek szerint a most leírt dinoszaurusz sokkal tüskésebb volt, mint a Góbi-sivatagot egykoron bebarangoló fajtársai.

Bumfordi koponyáján a szeme mögött szarukinövések és horgas csonttüskék sorakoztak, feje búbján pedig két szarv díszelgett. Külleme alapján a dinoszaurusz a mongol zaara (sündisznó) és az ógörög pelté (kis páncél) szavak ötvözetéből a Zaraapelta nomadis nevet kapta. A nomadis a Nomadic Expeditions utazási irodára utal, amely számtalan paleontológiai expedíciót szervezett Mongóliába.

Victoria Arbour meggyőződése szerint a dinoszaurusz különleges fejdíszmintázata a párválasztásban játszhatott szerepet.

"A csontszövet növesztése és fenntartása drága mulatság a szervezet számára, hiszen rengeteg tápanyagot és energiát emészt fel. Egy ilyen beruházásnak pedig valamiképp meg kellett térülnie" - fogalmazott Victoria Arbour.

Előfordulhat, hogy az ankylosaurusoknál a csontdudorok és a szarvak az önvédelmet szolgálták. Meglehet azonban, hogy mint a pávakakasoknál a díszes faroktollazat, a páncélozott dinoszauruszoknál a csontkinövések sokasága bizonyította a kiszemelt arának, hogy a legmegfelelőbb társról van szó" - tette hozzá.