A zöld falevelek őszi színkavalkádja egy egyszerű folyamatnak tűnhet, és tulajdonképpen az is, mégis rengeteg közérthető kémia áll mögötte.
A falevél tavaszi és nyári zöld színét a klorofill adja – talán az iskolai biológia órákról ez a legismertebb tényező. Ez a vegyület felelős nyeli el napsugárzás energiáját, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a növény sejtjei működtetni tudják a fotoszintézést, így éljenek és termeljék az oxigént. A klorofilltermeléshez azonban napfény és meleg is szükséges, ami az ősz beköszöntével egyre kevésbé jellemző, így aztán a klorofilltermelés lassul, a meglévő klorofill pedig lebomlik. A zöldítő vegyület halványuló szerepét új anyagok veszik át.
A Compound Interest bejegyzése szerint az ősz elején először a karotinoid és a flavonoid molekulák kapnak szerepet. Utóbbi nevében ott szerepel a latin flavus (sárga) kifejezés, ez is jelzi, hogy ezek az anyagok kezdik el a levelek átszínezését sárgára. Minél kevesebb a klorofill, annál inkább dominánsak lesznek a karotinoidok és flavonoidok, a levél pedig egyre sárgább lesz. A világosabb (citromszerűbb) sárga színt a tojás színét is meghatározó lutein okozza, a narancsba hajló árnyalat pedig a paradicsom pirosságát is okozó likopinnak köszönhető.
Míg a karotinoidok egész évben megtalálhatók a levelekben – nyáron csak elnyomja hatásukat a klorofill –, az ősz végéhez közeledve, ahogy egyre sötétebbek a napok, új anyagok jelennek meg. Az antociánok (antocianonok) kialakulásának okát ismeri a tudomány – a falevélben lévő cukorkoncetráció növekedése miatt jelennek meg –, a vörös-lila színhatásuk is ismert, pontos szerepüket azonban nem. Feltételezések azonban vannak, a legnépszerűbbek szerint ez a vegyület a növények őszi napteje: fényvédő hatásuknak köszönhetjük, hogy a falevelek csak hosszú hetek színjátéka után fakulnak ki.
És ha már ősz, korábbi cikkünkből azt is megtudhatja, mi okozza az eső utáni jellegzetes illatot.
