A Természetvédelmi Világalap (WWF) idén húsz költőpárt számolt össze. A legtöbb pár Alsó-Ausztriában költött, a csaknem teljesen kifejlett ifjú madarak a napokban hagyják el fészkeiket.

A huszadik század elejétől az 1960-as évekig szinte teljesen kihalt Európában Ausztria címerállata, most viszont ismét növekedésnek indult az állomány.

Az alpesi szirti sassal ellentétben a rétisasoknak halaknak és vízi madaraknak otthont adó, vízben gazdag területekre van szükségük a szaporodáshoz, ahol erős fákon építik meg impozáns fészkeiket. A ragadozómadarak ideális körülményekre találnak a Duna, a Morva és a Thaya ligeteiben és az erdős területeken.

Ausztriában a rétisasok 2014-ben 23 utódot neveltek fel, egy fészekben átlagosan két fiókát. A három hónapos nevelési időszakot követően a fiatal madarak magukra vannak utalva. Ekkor kezdődik számukra a tanulási időszak, amikor meg kell tanulniuk egyedül vadászni. Ebben a kritikus periódusban rengeteg veszély leselkedik még rájuk.

A rétisasok gyakran ütköznek össze vonattal, felsővezetékekkel, magasfeszültségű vezetékkel és szélerőművekkel. Pusztulásukat okozhatja ólommérgezés is, amikor a madarak olyan tetemből esznek, amely lövedékből származó ólomrészecskéket is tartalmaz. Gondot jelent továbbá, hogy hiányoznak azok a területek, ahova visszavonulhatnak a madarak. A WWF adatai szerint Ausztriában az elmúlt 14 évben 15 rétisas vadorzók vagy mérgezés áldozatává vált.

Az állatok védelmét célzó program egyik fontos része a fiatal rétisasok éves gyűrűzése. A természetvédők így éveken át megfigyelhetik a madarakat és viselkedésüket, és ennek megfelelően intézkedhetnek az érdekükben.