Miután világossá vált, hogy egy 30 négyzetméteres bérlemény, amin ráadásul még egy középtermetű kutyával is osztozunk, nem éppen ideális születendő gyermekünk számára, eldöntöttük: lakás veszünk. Viszont nem voltunk hajlandóak lemondani a vágyainkról és hosszú távra vállalhatatlan kompromisszumokat kötni. Megjegyzem, néhány hét alatt sikerült, úgyhogy már elöljáróban mindenkit arra biztatok: ne higgyen egyetlen önjelölt okoskodónak, de még az ingatlanosoknak sem, csak kitartóan keressen és bízzon abban, szembe fog jönni az igazi.

Na, de hogyan kell ezt csinálni? Először is a lehető legkonkrétabban határozzuk meg a városrészt, kerületet, és az alap tulajdonságokat. Vagyis a következőket: Házat vagy lakást? Téglát vagy panelt? Régit vagy újat? Ezzel a megoldással máris sikerült fogyasztható hosszúságúra rövidítenünk az átnyálazandó lakáslistát. Merthogy, és ez jó hír: eladó lakásból most nagyon sok van, és akár milliókkal kevesebbért juthatunk hozzá, mint a válság előtt.

Motorra fel!

A nagy ingatlanos gyűjtőoldalak tulajdonsága, hogy összegyűjtik a különböző ingatlanirodák kínálatát, magánszemélyek ajánlatát. Mivel profi keresőmotorjuk van, így tényleg csak a potenciális lakásokat kell átböngészni. Emellett a kicsiket is érdemes megnézni, mert simán előfordul, hogy egy aprócska iroda oldalán találunk egy kincset.

Baráti ajánlásra mi egy konkrét ingatlanost is felhívtunk, de ez a dolog abszolút kihagyható. Nem dolgozta halálra magát: egy-két ajánlatot küldött jó pár hét különbséggel, amiket ráadásul mi már rég megtaláltunk. A tulajdonosok által árult lakások oldalát is átnéztük, de szerintem többségük elszáll az árakkal. Nem zártuk ki, hogy ingatlaniroda által árult lakás vegyünk, de magánszemélytől szívesebben tettük volna.

Minden info aranyat ér

Miután az első rossz lakást megnéztük, rájöttünk, hogy minden információt komolyan kell venni. Hiába próbálják a hatsávos út melletti lakást úgy árulni, hogy csendes udvarra néznek az ablakai, az akkor is egy hatsávos út, és akkor is üvöltve kell kommunikálni a ház előtt a kocsizaj miatt (többször is megpróbáltak rábeszélni, hogy nézzünk meg ilyen lakásokat). Vagy ha már az ingatlanos szerint is rossz állapotban van az épület, akkor az tényleg úgy van, totál felesleges egy fél nap szabit kivenni miatta.

Már a telefonban kérdezzünk rá minden olyan infóra, ami nekünk fontos, de a szépített (hálistennek átlátszó) leírásban nem szerepel. Ilyenkor derülhet ki, hogy a lakás egy sötét verem, csak azért világos a képeken, mert fel van kapcsolva a villany, a nagyszoba ablaka tűzfalra néz, a házközponti fűtés gyakorlatilag a távfűtéssel egyenlő, talponálló kocsma van a ház aljában és a téglaház valójában panel – velünk mindegyik megtörtént. A jó lakások gyorsan mennek, úgyhogy ha valami a képek és a leírás alapján nagyon tetszik, azonnal tárcsázzunk, máskülönben sanszos, hogy a „jaj, már tegnap lefoglalózták”, „múlt héten megvették” válaszok érkeznek a vonal másik végéről. Velünk kétszer is megesett.

És végül itt a gyümölcs!

Ismerősökön és magunkon is megfigyeltük, hogy van a keresgélésnek egy olyan fázisa, amikor az összes, neten megnézett lakás egy óriási masszává áll össze, már nem tudod, mit néztél meg és melyik excel táblában rögzítetted, és majdnem feladod az egészet. Na, akkor kell még egy kicsit kitartónak lenni. És végül belépve az ötödik lakásba (a negyediket nem tudtuk megnézni, mert az ingatlanos nem jött el, azóta sem jelentkezett) jött az érzés, amit vártunk: itt kell lakni. És napos volt és magas belmagasságú és jó állapotú, 2 és fél szobás, 13 millió forintért a kedvenc kerületünkben. Ja, és magánszemélytől vettük.