A 31 éves Lőrincz Áron háromdimenziós látványterveket készít nemzetközi és hazai építészirodáknak. Budapesti otthonában dolgozik, irodája a laptopja. Külföldi megrendelőivel nem találkozik, velük internetes platformokon tartja a kapcsolatot. "Mivel ma már valamennyi munkafázis megosztható az interneten, és az idő pénz, a kreatív iparban nagyon ritka a személyes találkozás. Az utazással együtt ez inkább a kellemes plusz kategóriájába tartozik" – mondja Áron mosolyogva.

Lőrincz Áron

Áronnak egy furcsa hobbija hozta meg a nemzetközi sikert a saját szakmájában. Unalmában vicces videókat kezdett készíteni, amelyeket feltöltött egy internetes videómegosztóra. A kreatív és nagy szakértelmet igénylő alkotások azonban gyorsan népszerűvé váltak. A látogatók érdeklődőket hoztak, az érdeklődők pedig megrendeléseket.

Áron jelenleg Solidfill névre hallgató tervező irodáját igazgatja – Gödöllőről és Budapestről felváltva. Nevéhez több ezer négyzetméteres irodaházak, bevásárlóközpontok, lakóparkok látványtervei fűződnek – itthon és külföldön egyaránt.

A fiatalember legutóbb a kínai Sencsenben tervezett látványterveket egy épülő kulturális központ és múzeum terveihez. Megbízója egy magyar építésziroda, a Művészetek Palotáját is jegyző Zoboki-Demeter és Társai Építésziroda volt, amely megnyerte a kínai nemzetközi építészeti tendert. Előtte Szentpéterváron dolgozott, szintén ugyanezzel az irodával.

„Első számítógépem egy 16 megaherzes 386SX gép volt, amibe külön vettem co-processzort, hogy fusson rajta az akkor legmodernebb tervező program” – mondja Áron, aki a komolyabb számítógépes képszerkesztők, animációs programok megjelenése után kattant rá igazán a látványtervezésre. Mivel mindig is szeretett rajzolni, és érdekelték az épületek, egyértelmű volt, hogy művészeti irányban tanul tovább. A fiatalember hat éve diplomázott az Iparművészeti Egyetem (ma: Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) építész karán.

Bár az egyetemen korszerű és örök érvényű vizuális szemléletre oktatták, a gyakorlati képzésben nehezen találta meg az őt érdeklő dolgokat. „Volt olyan tanárom, aki szerint be kellene tiltani a számítógépet, mivel beszűkíti az alkotó folyamatot. Ennek a veszélye akkoriban - és persze ma is – fennáll, de azóta valahogy nélkülözhetetlenné vált az új technika” – mondja.

Az egyetem után Áron egy évig Szombathelyen élt, mert ott kapott munkát. Utána Budapestre költözött, ahol barátaival – belsőépítészekkel, grafikusokkal, designerekkel – egy belvárosi irodát béreltek. A baráti társaság nem állt üzleti kapcsolatban egymással, pusztán a rezsit fizették közösen, mert így olcsóbb volt az élet. "Mindenki csinálta a kis dolgait, néha ott aludtunk, ilyesmi”.

A látványtervezésből jól lehet élni – mondja a fiatalember, aki úgy véli: a minőségi, speciális szaktudást igénylő munka a világon mindenhol keresett. Egy-egy megbízás díjazása a munka összetettségétől, nagyságától függően a pár tízezres nagyságrendtől akár a több milliósig is terjedhet. Egy néhány másodperces, kisebb kameramozgásokat tartalmazó videót 12-14 óra alatt készít el. A komolyabb 5-10 perces építészeti látványtervekhez már hetek, olykor hónapok is kellenek.

Áron érdeklődése az utóbbi időben a filmezés felé fordult. Ebben szerepet játszott egy Los Angeles-i filmrendező megkeresése is, ám erről többet nem volt hajlandó elárulni. Mindössze annyit mondott: egy budapesti témájú, animációs-fikciós rövidfilmen gondolkodik, de az elhíresült Nagyvárad téri videónál egyszerűbbet már nem szeretne készíteni.