1. A ház szelleme
A társasházak legnagyobb gondja a valódi közösség hiánya. Egy társasházban a közös képviselőnek elvileg csak az lenne a dolga, hogy megtegye, amit a közgyűlés kér tőle. Ez azonban csak akkor működik így, ha a tulajdonostársak szóba állnak egymással, eljárnak a közgyűlésekre és meghallgatják egymást. A lakók ezzel szemben személyes ellentéteik miatt gyakorlatilag képtelenek összefogni. Újépítésű társasházaknál szintén gyakori probléma, hogy a tulajdonosok a közös képviselőt cselédnek tekintik, ami szintén rányomja bélyegét a köztük uralkodó viszonyra.

2. Pénz nélkül nem megy
A folyamatos pénzhiány előbb utóbb az épület állagának romlásához vezet. Ennek ellenére a tulajdonosok nem

hajlandóak előtakarékossági szerződést kötni egyetlen bankkal sem, és a felújítási alap növeléshez sem járulnak hozzá − mondja Fürjes Árpád, a Társasházi Közös Képviselők elnöke, aki arra is panaszkodik, hogy a tulajdonostársak sokszor a pályázati önerőt sem képesek összegyűjteni. A gyakorlat ezzel párhuzamosan azt mutatja, hogy a közgyűlésre járók minden olyan felvetést leszavaznak, amelynek anyagi vonzata is van.

3. Tönkrement kémények
A társasházak legnagyobb része régi építésű ház, a legjobb esetben is húsz-harminc évvel ezelőtt épült. Budapesten a legújabb felmérések szerint a kémények kilencven százalékát bélelni kellene, és mindössze tíz százalékuk felel meg a korszerű előírásoknak. Az ötven-száz éves házaknál tovább nehezíti a helyzetet, hogy esetükben hagyományos fatüzelésről tértek át vegyes-, majd olajtüzelésre, amelyet később leváltott a gázfűtés. A hagyományos kéményeknek ugyanakkor sem az olaj, sem pedig a gáz nem tett jót, így azok gyakorlatilag tönkrementek. A kéményfelújítás költsége viszont igen tetemes, lakásonként körülbelül félmillió forint.

4. Földelt konnektorok − földeletlenül
A régebbi épületekben számos műszaki probléma is adódik, baj van a víz-, a gáz- és az elektromos alapvezetékekkel. A társasházak többségébe még régi szabványok szerint építették be a vezetékeket, és van olyan épület is, amelyben az elektromos hálózat 110 Voltra épült, és csak utólag alakították át. A fém víznyomócsövek műanyagra cserélése is sok helyen bonyodalmat okoz: amikor ugyanis földeltre cserélték a konnektorokat, a földelést rendszeresen a konyhai ólom vízcsőre kötötték − amikor viszont a pincében javítani kellett a vízvezetéket, lecserélték az ólomcsöveket korszerű műanyagcsövekre. A földelés ezáltal megszűnt. Ez sokszor csak akkor derül ki, amikor egyéb okból villanyszerelő jár a lakásokban, vagy valakit megráz az áram. A társasházakban egyébként háromévenként ellenőriztetni kellene az elektromos hálózatot, és ha nem felel meg az előírásoknak, fel kellene újítani a teljes rendszert. Fürjes Árpád tapasztalatai szerint a régi házak elektromos hálózata csak a legritkább esetben felel meg a mai szabványokban, felújításuk viszont lakásokként 100−300 ezer forintos költséget jelent.

5. Gáz lehet a gázzal
A pincében és a falban lévő gázvezetékekkel is sok a gond − a régi házaknál ezek a vezetékek szinte kivétel nélkül a falban futnak, és csak az újabbaknál vannak falon kívül. Ha ezekkel a vezetékkel egy-egy lakáson belül baj van (például szivárog a gáz), a gázművek az egész épületre nézve elrendelheti a gázvezeték-hálózat felújítását, és annak elvégzéséig megtagadhatja a gázszolgáltatást. Ezek nagyságrendileg ugyancsak több százezer forintos költséget jelentenek lakásonként.

 

6. Gondok a lifttel
A házak gépészeti rendbetétele, műszaki karbantartása szintén vagyonokat emészthet föl, a lift korszerűsítéséről és javításáról nem is beszélve. Még a modernebb liftekkel is folyamatosan gondok lehetnek, a régi, négyemeletesnél magasabb házak liftjeinél pedig az is problémát okoz, hogy ezek felvonói rendszerint ipari műemlék. Ha az ilyen lifteket leállíttatja a biztonsági felügyelet, általában már nem is engedélyezik a felújításukat, hanem új lift építtetésére kötelezik a tulajdonosokat.

7. Tetőtéri dilemmák
A tetőtér eladásának kérdése rendszerint megosztja a tulajdonosokat − legfelső emeleten lakók általában ellenzik a dolgot. A tetőtér beépítésének kérdése sokszor nem is a tulajdonostársak ellentétén áll vagy bukik; gyakran már a műszaki paraméterek is lehetetlenné teszik, hogy a társasház ily módon jusson felújítási alaphoz. A fővárosi házak negyven százaléka ugyanis borított gerendafödémmel épült, még ha a közbülső födémjeik szilárdak is. Régen hőszigetelési szempontokból ez volt a legjobb megoldás, a módszer viszont szinte lehetetlené teszi a tetőtérbeépítést. Ehhez gyakorlatilag ki kellene költöztetni a legfelső szinten lakókat, és teljesen új födémet kellenne építeni. A fafödém fölé persze „vendégfödém” is építhető, ami viszont nagyon megdrágítja a beruházást.
A beázás is gyakran okoz problémát, a tetőjavítás költsége pedig nem csak az érintetteket terheli, hanem a ház valamennyi lakóját.

8. Kinek a kapuja?
A kapucsengő és kaputelefon kialakítási módja szintén vitatéma, már csak azért is, mert az egyes berendezések bekerülési költsége nagyságrendekkel különböző. A vendégek beengedése szintén konfliktushelyzet szül: aki reflexből nyomja meg a „beengedő gombot”, sokszor nemkívánatos személyeket, szórólapozókat, házalókat, legrosszabb esetben pedig tolvajokat szabadít a házra.

9. Azonosítatlan bűz és púpozott szeméttárolók
A szelektív szemétgyűjtést a társasházaknak csak töredékénél oldották meg, és a lakók még azokon a helyeken sem hajlandóak külön gyűjteni a szemetet, ahol a közvetlen közelben is kihelyeztek ilyen tárolókat. A kukák általában hamarabb megtelnek, mint azokat elszállítanák, a szemeteszacskók pedig a tárolóhelyiségben, a kukák körül csoportosulnak. A helyzet tovább nehezíti, hogy a tulajdonosok már a szemét elszállítását követő napon romlandó hulladékokat helyeznek a kukákba, ezeknek pedig értelemszerűen szaga lesz. Fürjes Árpád szerint a szelektív hulladékgyűjtés elsősorban azért nem sikeres, mert a lakók nem érdekeltek a dologban: ha minden szemetet szétválogatnának, és semmit nem tesznek a kukába, a szemétszállításért akkor is ugyanannyit kell fizetniük.

10. Új társasházak: mit sem érő garancia
A vadonatúj társasházaknál általában garanciális és szavatossági problémák merülnek fel: tipikusan beköltözés után derül ki, hogy a beruházó ezt-azt kispórolt az épületből, és hanyagul végezte a munkálatokat. Rosszabb esetben eltűnik maga a projektcég is, így gyakorlatilag nincs kihez fordulni.