A Magyar Lízingszövetség a statisztikájában ez év közepétől szétválasztotta a lízinget és a hitelt. Így a 70 milliárd forintos finanszírozott ingatlanból 11,6 milliárdnyi a lakossági, 36,6 milliárd forint a vállalati lízing. Vagyis a teljes finanszírozásból 70 százalék a lízing és 30 százalék a hitel. A 743 milliárd forintos teljes lízingállományon belül 6,5 százalék az ingatlan lízing súlya, szemben az európai 17,4 százalékos átlaggal.

A mai magyar lakossági jelzáloghitelhez mérve a lakáslízing állománya mindössze 0,4 százalék. Ezt azzal magyarázza az elemzés, hogy a használt lakásoknál kétszer kell illetéket fizetni: az elsőt akkor, amikor a lízing cég megvásárolja az eladótól a lakást, a másodikat pedig akkor, amikor leketyeg a lízing futamideje. Márpedig a lakás-forgalom 90 százaléka használt lakás. (Az új lakásoknál más a helyzet, ott az áfa kamatmentes finanszírozása kompenzálja az illetéket.)

A nagyvállalati szektorban az ingatlan lízing a projektfinanszírozáshoz kapcsolódik. Ebben a szférában az ingatlan a projekt cégek adás-vételével cserél gazdát, ez az ügylet pedig illetékmentes. Más a helyzet a kis- és középvállalatoknál, akiknek pedig a legnagyobb szükségük lenne finanszírozott telephelyre. Náluk ugyan az a hátrány, mint a magánszemélyek lakásvásárlásainál: kétszer 10 százalék illeték hátráltatja az ügyletet. Szintén ez a hátránya a visszlízingnek (amikor egy cég - szorult helyzetében - eladja az eszközeit egy lízing cégnek, majd attól vissza lízingeli). A finanszírozók azért szeretik a lízinget, mert a tulajdon a futamidő alatt az övék, így ha csődbe jut a finanszírozott társaság, nem kell sorban állniuk a felszámolás során, hanem egyszerűen elviszik a lízingbe adott eszközt. Ez, és a piac növelési szándék az indoka annak, hogy a Magyar Lízingszövetség évek óta lobbizik a kettős illeték eltörléséért.