Jóval több egyszerű helynél az Egyesült Államok térképén az amerikai Dél: az amerikai Észak, a Közép-Nyugat vagy a Nyugat szinte mitikus ellentéte, a rabszolgaság traumatikus emlékének, a polgárháborúnak, az újjáépítésnek, a szegregációnak, a polgárjogi mozgalmaknak a színtere. Gazdag művészi és irodalmi örökséggel rendelkezik, a jazz, a blues, a bluegrass, a country, a southern rock, a Cajun otthona, városai, folyói, sőt mára gyárai és legelői is ikonikus státuszúak.
Az Ogden Museum gazdag gyűjteményében 1864-től egészen napjainkig készült fényképeket őriznek, s a képeket ebben a kontextusban állították ki. Olyan felvételekről van szó, amelyek kikezdik a Dél egysíkú, sablonos értelmezését.
A New Southern Photography című kiállítás katalógusában L. Kasimu Harris azt írja, hogy a legjobb déli fotók közös jegye a képeket átható rothadás és bomlás. Ahogyan írja, a bomlás olyan, mint egy közös zenei hangnem, amelyben az improvizáció zajlik – úgy, ahogyan a bluesban. Harris e hasonlata rendkívül érzékletes: a repetitív zenei alap végtelen kreativitásra, virtuozitásra, kifejezésre ad lehetőséget a zenészek számára. A kiállítás számos fotósa hasonlóképp használja a Dél mára elkoptatott jelölőit – festői tájait, a városi és a vidéki lepusztulás képeit, az „old time religion” sztereotípiáit, a vallási és társadalmi megosztottságot feketék és fehérek között. Ugyanakkor friss perspektívákat is nyitnak, belső különbségre mutatnak rá. A „déliség” nem földrajzi helyet, s nem is identitást jelöl, inkább egy fényképészeti dialektust, egy kiterjedt nyelvcsaládot, új hangok képzését a megöröklött képekből és alakokból.
Maury Gortemiller Do the Priest in Different Voices (Szólaltasd meg a papot különböző hangokon) című sorozatában ez a dialektus egészen nyilvánvaló. A cím T. S. Eliot Átokföldje című költeményét idézi, amelynek ideiglenes munkacíme volt a He Do the Police in Different Voices (Különböző hangokon szólaltatta meg a rendőrt), utalva arra, hogy Eliot kiejtések és hangsúlyok utánzatait teremtette meg. Gortemiller bibliai kifejezéseket és címeket ad fényképeinek – Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól; Erre a sziklából tűz csapott ki –, melyek enigmatikus képekhez társulnak, például egy kézhez, amely izzó tükröt tart egy táj előtt, vagy három butángázgyújtóhoz, melyek lángjai fényes, fehér tábla előtt csapnak fel. Ahogyan Gortemiller új összefüggésbe helyezi a bibliai szövegeket, úgy Britainy Lauback is hasonlóan gondolkodik Elf Power, Transparent Lines (Elf Power, Átlátszó vonalak) című művében. Táncosa nem a tradicionális népi muzsikára, hanem a georgiai Athenben működő, transzszerű, indie rockzenét játszó Elf Power kortárs muzsikájára táncol népi táncot. Hasonlóan a nyelvi dialektus táplálja Jared Soares munkáját (Small-Town Hip Hop); a virginiai Roanoke-ban, távol a nagyvárosoktól is meg tudja mutatni a zene lüktetését, drámaiságát. Tommy Kha, a Memphis, Tennessee-ben született kínai származású, meleg fotós nagy műgonddal megrendezett képein – köztük A Real Imitation (Egy valódi utánzat) címűn – egy másfajta mai Dél képét mutatja meg, és követel ennek az önmagában álló, „másik” hangnak.
Ezek a többszólamú művészi hangok egyúttal etikai és politikai dialógust is jelentenek a fotográfia és a tágabb társadalmi-politikai erők között. Andrew Moore New Orleans Six Flags nevű, a Katrina hurrikán után elhagyott, lerobbant vidámparkjáról készült képein mintha a fotókat is átjárta, eláztatta és megtépázta volna a képeket az eső és a szél. Celestia Morgan az égboltra helyezi a vörös vonallal körülhatárolt negyedek térképét (vörös vonallal azokat a szegény s többnyire fekete, szegregált negyedeket jelölik, ahol az emberek nem vehetnek fel kölcsönöket, nincsenek szupermarketek, nincs egészségügyi szolgáltatás, sem áram), így egyenesen a képei struktúrájába írja bele a faji és osztályalapon létező diszkriminációt. Scott Dalton képein két város, El Paso és Ciudad Juárez látható az Egyesült Államok és Mexikó határán, amelyeket a Rio Grande választ el. A folyó északi és déli partján készült képek leleplezik a durva egyenlőtlenséget, miközben látszólag testvérvárosokról van szó. David Emitt Adams Power című sorozatában (a cím szójáték, jelentése lehet Energiaforrás vagy Hatalom) egyedi készítésű fényképezőgépével olajfinomítókat ábrázol. Felvételeit emulzióval bevont olajoshordók fedelére nagyítja, s ezzel a digitális fényképészet korában kísérteties dagerrotípiákon, művészi fosszíliákon foglalja össze az „amerikai évszázadot”: a fosszilis üzemanyagok időszakát, az olajkort. (Megtekinthető március 10-ig.)
Tyrus Miller
Fordította: Turai Hedvig
(Megjelent a Műértő 2019. februári lapszámában.)
