Sokan gondolják, hogy a kiégés mindig túlterhelés eredménye, vagyis túl sok a tennivaló, túl kevés idő alatt. De attól is kiéghetünk, ha túl kevés dolgunk van, vagy ha nem igazán tudjuk, mi is lenne a feladatunk. Részlet a Reziliencia című könyvből.
Túlterhelés
Ennél a kiégéstípusnál túl sok teher nyomja a vállunkat. Lehet ez a saját ambíciónk, siker iránti vágyunk miatt, vagy mert túl nagy a felelősség rajtunk. De okozhatják akaratunkon kívül ránk kényszerített körülmények is. Akárhogy is, kimerültnek érezzük magunkat, és esélyünk sincs, hogy lélegzethez jussunk.
Az egyik legnagyobb tévhit a kiégéssel kapcsolatban az, hogy ha szeretjük, amit csinálunk, az védelmet jelent – pedig valójában csak még nehezebben felismerhetővé teszi, hogy a szervezetünknek pihenésre lenne szüksége.
A csoport mottója:
Nem tudok és nem is akarok leállni.
Alulterhelés
A túlzásba vitt elfoglaltsággal szemben a kihívások hiánya sem ideális. Képzeljük csak el, hogy mindennap meg kell jelennünk valahol, de halálra unjuk magunkat, semmi nem hoz izgalomba, és a környezetünk nem ismeri fel, mi mindenre lennénk képesek, ha esélyt kapnánk rá. Így a szakmai fejlődés lehetőségének hiánya miatt egyre frusztráltabbak leszünk.
A csoport mottója:
Új nap, ugyanaz a sz*r.
Magára hagyottság
Ilyen típusú kiégésnél tehetetlennek, gyámoltalannak és reménytelennek érezzük magunkat. Kevés beleszólásunk van a mindennapokba, így folyamatosan azt éljük meg, hogy minden kicsúszott az irányításunk alól.
A munkahelyünkön a hatáskörök rosszul vannak meghatározva, és nagy az esélye, hogy még minket vonnak felelősségre állítólagos hatásköri túllépés vagy épp lazsálás miatt.
Nem nehéz elképzelni, milyen árat fizetünk azért, ha a világosan megfogalmazott elvárások hiányában mindig csak találgatnunk kell. Nem csoda, ha végül teljesen felhagyunk mindenféle cselekvési vagy döntési autonómia gyakorlásával.
A csoport mottója:
Arcizmod se ránduljon!
Öt dolog, amit jó észben tartani
- A kiégés több annál, hogy pusztán elegünk van a munkánkból.
- A kiégésnek négy jól megkülönböztethető szakasza van, amelyben érintett az agy (a központi idegrendszer), az autonóm, vagyis a vegetatív idegrendszer (szimpatikus és paraszimpatikus) és a hormonrendszer (a hormonok és a hormontermelő mirigyek).
- A kiégés a regenerálódás nélküli krónikus stressz eredménye.
- Azok is kiéghetnek, akik azzal foglalkoznak, amit szeretnek, és gyakran meg is történik velük.
- A sikeresség nem határozza meg a kiégés valószínűségét – a stresszkezelési és regenerálódási képesség viszont igen.
A fenti cikk Jolinda Johnson Reziliencia című könyvének szerkesztett részlete.
A stressz az életünk része, de nem mindegy, milyen választ adunk rá. A reziliencia, vagyis a lelki ellenállóképesség fejleszthető, és segítségével megelőzhetjük a kiégést. Jolinda Johnson egészségcoach programja gyakorlati útmutatót nyújt ahhoz, hogyan küzdjünk meg a mindennapi nehézségeinkkel. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.