A Montessori-szemléletmódban fontos a fejlődést támogató környezet létrehozása, amely örömteli együttlétre és önálló felfedezésre egyaránt lehetőséget ad. A Montessori-otthon című könyv a kisgyermek életszakaszai és az egyes helyiségek szerint sorra veszi, hogyan alakíthatunk ki olyan tereket és szokásokat, amelyekkel nemcsak gyermekünk önbizalmát, függetlenségét és tudásvágyát erősítjük, hanem ahhoz is hozzájárulunk, hogy kölcsönös tiszteletben, harmonikusan élhessünk együtt.

Gyermekbarát berendezés

Gyermekeinknek gyakran meggyűlik a bajuk a hagyományos otthoni környezettel, hiszen a fizikai teret a felnőttek testarányait szem előtt tartva alakítják ki. Nem mindenhol gondolnak a család legkisebb tagjainak igényeire, akik így sok mindent nem érnek el egy felnőtt segítsége nélkül. Ez frusztráló lehet a gyermekünknek, aki szeretne számos feladatot önállóan elvégezni.

Többek között úgy nyilváníthatjuk ki vele szemben a tiszteletünket, ha kialakítjuk számára ugyanazokat a kényelmes körülményeket, amelyeket felnőttként magunk is élvezünk. Mi sem akasztanánk olyan magasra a fogast, hogy pipiskednünk kelljen, ha le akarjuk venni a kabátunkat, és azt sem élveznénk különösebben, ha minden alkalommal a padlóra ülve kellene felvennünk a cipőnket. Az is zavarna
bennünket, ha nem találnánk a kedvenc napszemüvegünket, vagy hajtóvadászatot kellene indítanunk a kocsikulcsért, amelynek (már megint) nyoma veszett.

Könnyebben felismerhetjük, mit kell megváltoztatnunk gyermekünk környezetében, hogy jobban igazodjon a szükségleteihez, ha megpróbáljuk az ő nézőpontjából szemlélni a helyiséget. Ezért ereszkedjünk négykézlábra az előszobánkban, és nézzünk körül. Mit látunk innen, mi az, ami túl magasan van, és amit a gyermekünk nem ér el? Van kijelölt helye mindennek, amire szüksége lehet – a cipőinek, a kabátjának, a hátizsákjának, a különböző időjárási viszonyokhoz használható kiegészítőinek –, és egytől egyig könnyen elérhetők számára? Van olyan kényelmes hely, ahová leülhet felvenni a cipőjét?

Íme néhány könnyen megvalósítható ötlet, amelyek segítségével gyerekbaráttá tehetjük az előszobát:

Alacsonyan felszerelt akasztók | Szereljünk fel egy-két akasztót a falra, megfelelő magasságban, ahová önállóan felakaszthatja a kabátját és/vagy a hátizsákját. Ha több kabátja is van, figyeljünk oda, hogy legfeljebb két, megfelelő lehetőség közül választhasson. Haladó tipp: ha öntapadó ragasztócsíkkal erősítjük fel az akasztókat, akkor könnyen feljebb helyezhetjük őket, ahogy a gyermekünk egyre magasabb lesz.

Cipőtárolás | Helyezzünk el egy kis kosarat vagy alacsony polcot az előszobában, hogy gyermekünk rendezetten tárolhassa a cipőit. Kerüljük el a lábbeli kiválasztásához kapcsolódó konfliktust. Csak az adott évszaknak megfelelő cipőket tartsuk ezen a helyen (például télen ne legyen itt nyári papucs), és mindössze két cipőt tegyünk elérhetővé.

Kosár a kiegészítőknek | Ha gyermekünknek az időjárási viszonyoknak megfelelő kiegészítőkre van szüksége (például kesztyűre, napszemüvegre, sapkára vagy esernyőre), tároljuk ezeket egy külön kosárban, a többi holmija közelében. Figyeljünk rá, hogy ezek is az évszaknak megfelelőek legyenek. A kosarat felszerelhetjük a falra a megfelelő magasságban, vagy odakészíthetjük egy alacsony polcra is.

Ülőhely | Alakítsunk ki egy kényelmes ülőhelyet gyermekünknek, ahol felhúzhatja a cipőjét. Ez lehet egy gyermekszék, egy sámli vagy egy alacsony pad. Az ajtóhoz közeli lépcsőn az alsó lépcsőfokra is ráülhet.

Együttműködést segítő kommunikáció

A Montessori otthon

HVG Könyvek

A fizikai környezet előkészítése mellett arról is érdemes elgondolkodnunk, milyen hangnemben szólunk a gyermekünkhöz. Átvesszük-e az irányítást, és sürgetjük-e, vagy lelassítunk, és hagyjuk, hogy ő diktálja a tempót (miközben ott vagyunk mellette, ha szüksége lenne segítségre)? Lássunk néhány egyszerű irányelvet, amelyet érdemes betartanunk:

• Könnyebb türelmesnek maradni, ha nem tartunk tőle, hogy elkésünk, ezért ha csak megoldható, legyen néhány percnyi ráhagyás a napirendünkben, hogy gyermekünk a saját tempójában készülődhessen.
• Készülődés közben kínáljunk korlátozott számú választási lehetőséget. Például: „A kék kabátot szeretnéd felvenni, vagy a zöldet?”; vagy „Egyedül szeretnéd felvenni a cipődet, vagy inkább segítsek?”
• Fenyegetőzés helyett (például „Vedd fel a cipődet most azonnal, vagy nem megyünk a parkba!”) próbáljuk meg semlegesen összegezni a helyzetet: „Amint felveszed a cipőd, elindulhatunk a parkba.” Ha gyermekünk úgy dönt, hogy nem veszi fel a cipőjét (és nem fogad el segítséget sem), annak természetes módon az a következménye, hogy aznap nem tud elmenni a parkba.
• Ha kézzel-lábbal tiltakozik az indulás ellen, tartsuk tiszteletben az érzéseit, és őszinte együttérzéssel nyugtázzuk: „Még nem állsz készen rá, hogy elindulj ma az iskolába. Megértem. [Szünet.] Itt van a cipőd. Szeretnéd, ha segítenék felvenni?”
• Ha továbbra is ellenkezik, akkor innentől segítsünk neki elkészülni, miközben továbbra is türelmesen és gyengéden tudomásul vesszük, mit érez a történésekkel kapcsolatban: „Úgy tűnik, segítségre van szükséged, úgyhogy most feladom rád a cipődet… Nem örülsz, hogy én adom rád a cipődet… Megértem, hogy nem tetszik.”

A fenti cikk A Montessori-otthon című könyv szerkesztett részlete. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.