Sok nő fejében ott munkál egy tanult belső hang, amely arra utasítja, hogy jó anya, társ, barát vagy munkatárs legyen. Meggyőződésünk, hogy nőként minden területen meg kell felelnünk a külvilág elvárásainak, ugyanakkor egyre motiválatlanabbak vagyunk - mutat rá Glennon Doyle író Felszabadultan című könyvében. Részlet.
Glennon Doyle Felszabadultan című könye bensőséges memoár és egyben kiáltvány minden nő számára. Történetét olvasva elkezdhetünk bízni magunkban annyira, hogy képesek legyünk határokat húzni, megbékéljünk a testünkkel, tiszteljük a dühünket és a szívfájdalmunkat, és felvállaljuk legmélyebb ösztöneinket. Az alábbiakban ebből a könyvből közlünk egy szerkesztett részletet.
Útmutatók
Minden szülőgeneráció útmutatót kap, amikor hazamennek a kórházból az újszülöttel. Nagyanyáink útmutatója így nézett ki:
Tessék a baba. Vigye haza, és hadd nőjön. Hadd beszéljen, amikor beszélni akar. Maga meg csak folytassa a megszokott életét.
Anyáink útmutatója:
Tessék a baba. Vigye haza, és mindennap üljön össze a barátnőivel, akiknek szintén van egy ilyenük. Délután négy előtt csak üdítőt igyanak, utána jöhet a behűtött bor. Cigarettázzanak és kártyázzanak. Küldjék ki a gyerekeket a szabadba, és csak enni és aludni engedjék be őket.
Piszok mázlisták… A mi útmutatónk:
Tessék a baba. Ez az a pillanat, amelyre egész életében várt: amikor a lelkében levő űrt végre betöltik, és maga végre teljessé válik. Ha – miután ezt a gyermeket a karjába tettem – a beteljesülésen kívül bármi mást érez, azonnal forduljon pszichológushoz! Miután beszélt vele, hívjon magántanárt. Mivel már három percet elvesztegettünk ezzel a locsogással, a gyermeke máris lemaradásban van. Beíratta már mandarinórára? Értem. Szegény gyerek. Na most nagyon figyeljen: a szülő többé már nem főnév. A szülő most már igeként működik, és folyamatosan csinálnia kell a szülősködést. A gyereknevelés a következő igék szinonimája: megvéd, óv, körbeugrál, lelkesít, helyrehoz, tervez, aggodalmaskodik. A gyereknevelés egész embert kíván; kérem, épp ezért vesse be teljes elméjét, testét és lelkét! Mostantól a gyereknevelés az új vallása, amelyben megleli a megváltást. A gyermeke a megváltója. Megvárjuk, amíg feladja az összes többi életcélját.
Most a gyereknevelés célja ez: sose hagyjuk, hogy bármi nehéz történjen a gyerekünkkel! Éppen ezért minden versenyt meg kell nyernie, amelyre csak benevez. A gyereknek azt kell éreznie, hogy mindenki kedveli és szereti, és állandóan vele akar lenni. Folyamatosan szórakoztatni kell, és muszáj lefoglalni; a Földön töltött minden egyes napjának Disneylanddel kell felérnie. Ha a többi gyerek nem akar játszani vele, akkor hívja fel a kölykök szüleit, derítse ki, miért, és követelje, hogy oldják meg. Nyilvános helyen menjen a gyereke előtt, és óvja meg minden bánatos arctól, nehogy elszomorodjon, és minden vidám arctól is, nehogy úgy érezze, hogy kihagyták. Amikor bajba keveredik az iskolában, hívja fel a tanárát, és jó hangosan adja tudtára: márpedig az ön gyereke soha nem hibázik. Követelje, hogy a tanár kérjen bocsánatot a hibájáért. Soha, de soha ne hagyja, hogy egyetlen esőcsepp is a gyereke érzékeny buksijára hulljon. Úgy nevelje ezt az emberi lényt, hogy soha egyszer se érezzen egyetlen kellemetlen emberi érzelmet se. Dióhéjban: az ön életének vége, létezésének mostantól egyetlen célja biztosítani, hogy gyermeke élete sose kezdődjön el. Sok sikert!
Rémes útmutatót kaptunk.
Emiatt a rémes útmutató miatt vagyunk kimerültek, neurotikusok és gyötör a bűntudat. Szintén emiatt a rémes útmutató miatt annyira gázak a gyerekeink. Bizony, gázak. Mert a nem gáz emberek azok, akik elhasaltak, de felálltak, leporolták magukat, és újra megpróbálták. A nem gáz emberek azok, akiket sérelem ért, ezért empátiával fordulnak azok felé, akik szenvednek. A nem gáz emberek azok, akik tanultak a saját hibáikból, mert szembesültek a következményekkel. A nem gáz emberek azok, akik megtanultak alázattal nyerni és méltósággal veszíteni.
Az útmutatónk miatt megloptuk a gyermekeinket, pont azt vettük el tőlük, amitől erősek lehetnének: a küzdést. A rémes útmutató miatt vacakolunk a jelentéktelen dolgokkal, miközben a világ, amelyet a gyerekeink örökölnek, darabokra hullik. Idegeskedünk az uzsonnájuk miatt, miközben az iskolában a fegyveres támadás esetén alkalmazandó drill begyakorlása során a saját halálukat próbálják el. Betegre idegeskedjük magunkat az egyetemi felkészítő miatt, miközben a bolygó olvad körülöttünk. Úgy látom, ennyire körülugrált, mégis védtelen generációt soha nem hordott a hátán a föld.
Az új útmutató:
Tessék, a baba. Szeresse otthon, a szavazófülkében és az utcán is. Hagyja, hogy minden megtörténjen vele. Legyen a közelben.
A fenti cikk a Felszabadultan című könyv szerkesztett részlete. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.