Az emberi szenvedés legfőbb oka az érzelmi trauma, amely mentális zavarok, destruktív viselkedésformák és krónikus egészségügyi problémák álcájába bújik. Hosszú időn át elkísér bennünket, akár nemzedékeken át is rejtve maradhat a tudatos érzékelésünk előtt, sőt a társadalom és kultúra, amelyben élünk, akár normálisnak is elfogadhatja.

A trauma lehet reakció valamire, ami nemrégiben történt, de olyasmire is, ami évekkel ezelőtt esett meg, mégis formálja és informálja a jelent. Érezhető az egyén szintjén, a szervezetünkben tárolt, feldolgozatlan érzelmek formájában, de az egyént körülvevő család, társadalom, politika és kultúra szintjén is tapasztalható. A traumának sok fajtája van, ezekből a leggyakoribbakat sorolom fel.

Akut

Egyetlen esemény, például egy randevún történt erőszak, betörés az otthonunkba vagy egy szörnyű baleset.

Krónikus

Hosszan tartó kitettség olyan élményeknek, mint a háború vagy háborús helyzet, családon belüli erőszak, vagy akár valamilyen betegség rendszeres kezelése, mint a kemoterápia, sugárkezelés vagy dialízis.

Komplex

Események sorozata, amelyek során ismételten sérülünk, és a sérülés halmozódik; ilyen a kizsákmányolás, elhanyagolás, elhagyás vagy ismétlődő szexuális abúzus.

Kollektív

Emberek szűkebb csoportjának, egy közösségnek vagy egy egész kultúrának a reakciója valamilyen traumatikus eseményre vagy eseménysorozatra, amilyen a népirtás, háború, természeti csapások, kitelepítés, világjárvány, földrengések, tömegmészárlás, repülőgép-szerencsétlenségek vagy terrortámadások. A közelmúltban lezajlott Covid-járvány jó példa a kollektív traumára.

Történelmi

Egy személy egész életén – vagy akár több nemzedéken – át tartó érzelmi és lelki sérülése, amely valamilyen nagy, csoportos traumából fakad, mint a rabszolgaság, a népirtás, a gyarmatosítás (például a kanadai őslakosok erőszakos asszimilációja a bentlakásos iskolákban) és az internálás (például az Amerikai Egyesült Államokban élő japánoké a II. világháború idején).

Transzgenerációs

A másod- vagy harmadkézből megtapasztalt hatások, amelyeket generációkon átívelő módon örökítenek tovább anélkül, hogy ennek bárki szükségképpen tudatában lenne. Idetartoznak többek között a családon belüli erőszakból, alkoholizmusból, háborúból, kínzásból, krónikus depresszióból eredő ismétlődő viselkedésformák, vagy a fizikai és érzelmi trauma egyéb tünetei. A traumára válaszul kialakított védekező és alkalmazkodó viselkedésformák is öröklődhetnek nemzedékről nemzedékre.

Másodlagos (behelyettesítéses)

Az a jelenség, amikor a traumatikus élmény bizonyos aspektusai beépülnek egy olyan személy életébe, aki nem volt közvetlen tanúja magának az eseménynek, és az illető ettől fogva úgy él és viselkedik, mintha maga is átélte volna az eseményt. Ez néha megtörténik terapeutákkal, közeli barátokkal vagy családtagokkal, illetve egy csoporton belül.

Fejlődési

Folyamatos vagy rendszeresen ismétlődő kitettség olyan káros élményeknek, amelyek életünk sebezhető időszakaiban – csecsemő-, kisgyermek- és kamaszkorban vagy akár időskorban – érnek bennünket, és a gyerekek meg a gondviselőik közötti kapcsolatban következnek be.

A komplex traumához hasonló fejlődési traumák közé tartozhat egyebek mellett az elhanyagolás vagy az elhagyás; a fizikai, érzelmi vagy szexuális abúzus vagy bántalmazás; a kényszerítés vagy elárulás; sőt akár az is, ha valaki családon belüli bántalmazás, erőszak vagy halál tanúja lesz. Gyakran a gyermek elsődleges gondviselői rendszerén belül történik, és káros hatással van az egészséges kötődés kialakulására és a fejlődésre.

Mindenki másképp reagál rá

HVG Könyvek

Sokszor kérdezik meg tőlem, mennyi ideig tart felépülni a traumából, illetve az egyik fajta traumareakcióból nehezebb-e felépülni, mint egy másikból.

Attól függ, válaszolom ilyenkor. Hetekbe, évekbe, vagy akár évtizedekbe is telhet. Mindenki másképp reagál a traumára, és a gyógyulásnak nincs időkorlátja.

Általánosságban azonban elmondható, hogy a történelmi traumából különösen nehéz felépülni, mert ez sokkal több annál, mint valami, ami a múltban történt; a történelmi trauma azóta is folyamatosan zajlik, vagyis nincs lezárása.

A fejlődési traumából sem könnyű a gyógyulás, több okból sem, nem utolsósorban azért, mert a gyerekkori bántalmazás és elhanyagolás neurológiai változásokat okozhat, ami megnehezíti az intenzív érzelmi reakciók kordában tartását.

A fenti cikk Edith Shiro amerikai traumaterapeuta A trauma váratlan ajándéka című könyvének szerkesztett részlete.

A több mint 25 éve praktizáló szerző poszttraumás stressz zavarban szenvedőkkel, szexuális bántalmazás áldozataival, háborús menekültekkel végzett munkájának tapasztalatai alapján bemutatja, hogyan gyógyítsuk lelki sérüléseinket, teret engedve a traumával való megküzdés nyomán kialakuló pozitív változásoknak. A kötetet itt rendelheti meg kedvezménnyel.