Mesterséges intelligencia, génszerkesztés, szextech, digitális és adaptív oktatás, e-egészségügy, ökoszorongás, flexitáriánus étrend, Ipar 4.0, metaverzum. Sokak számára még mindig idegenül csengő szavak, holott évek óta hallani őket. A sebesség, amellyel világunk változik, exponenciálisan növekszik. Nem új keletű megállapítás ez: Raymond Kurzweil amerikai feltaláló, író 2001-ben leírta e folyamatot, amikor meghatározta az általa gyorsuló eredmények törvényének nevezett jelenséget. Kurzweil fontos megállapítása, hogy az emberi történelem legjelentősebb eseményei, melyek gyökeresen új irányt jelöltek ki fajunk számára, időben mind közelebb kerültek egymáshoz.

Ám nem Kurzweil volt az első, aki a változások exponenciális felgyorsulását felismerte. Gordon E. Moore, az Intel vállalat egyik alapító tagja már 1965-ben felhívta a figyelmet arra, hogy az egyes műszaki termékek integrált áramköreiben az összetevők száma nagyjából kétévente megduplázódik, ezáltal lehetővé válik, hogy az üzletekben a társadalom széles rétegei számára is elérhető technológiai eszközök teljesítménye és kapacitása rövid időn belül ugrásszerűen bővüljön (ezt nevezzük Moore törvényének).

Hasonlóan gyorsuló fejlődés érhető tetten számos más területen. A Nature tudományos folyóirat szakújságírója, Declan Butler néhány éve összegyűjtötte azokat a jelentősebb tudományágakat, amelyek éppen ilyen exponenciális kaptatón haladnak egyre drasztikusabb áttörések felé. Olyan áttörésekhez, melyek újra és újra átszabják világunk arculatát. Ilyen terület például a robotika, a genetika, az információs és kommunikációs technológia vagy éppen a 3D-nyomtatás.

Ám minél több változás, fejlődés következik be minél kevesebb idő leforgása alatt, az emberiség annál kevésbé tud mindezzel lépést tartani. Egyfelől azért, mert a népesség ismeretrendszere (pontosabban az a tudás, amelyben egy-egy ember a neki szentelt életidő alatt képes elmélyülni) fokozatosan specializálódik, vagyis szépen lassan szó szerint lehetetlenné válik, hogy egyénenként a maga teljességében ismerjük meg az emberiség kollektív tapasztalatanyagát. Másfelől azért, mert az ember a fejlődést jellemzően a kényelem elérésének szolgálatába állítja, olyan automatizmusokat hozva létre, amelyek fokról fokra átveszik teendőink nagyját, ekképpen pedig annak felelősségét is, hogy egy adott folyamatnak nemcsak irányítói, de ismerői is legyünk.

A kényelemért azonban nagy árat fizethetünk, és az ezzel kapcsolatos félelem bizony szintén nem napjainkban jelent meg. Edward Morgan Forster angol író 1909-ben jelentette meg tudományos-fantasztikus munkáját, The Machine Stops (A gép megáll) címmel. A kisregény helyenként döbbenetesen pontos képet fest mai világunkról. A történetben egy titokzatos Gép irányít mindent, az ételtartalékok elosztásától kezdve az információs technológiákig. Az emberiség teljességgel ki van szolgáltatva a Gépnek, és amikor a masina leáll, a társadalom összeomlik.

Éppen ettől, vagyis a gépek, algoritmusok szimbolikus hatalomátvételétől retteg az emberiség egy része ma is. Mint ahogy rettegünk (de legalábbis szorongunk) attól, hogy a haditechnológia vagy az orvostudomány lenyűgöző eszközei vajon mikor kerülnek rossz kezekbe, még akkor is, ha – miként Rutger Bregman történész érvel – az embert alapvetően jó, de legalábbis általa jónak vélt célok vezérlik. Félünk, mégsem lassítunk. Mintha az elkerülhetetlen ütközést akarnánk közelebb hozni azzal, hogy erősebben tapossuk a gázpedált. De miért?

Miért száguldunk ilyen megállíthatatlanul a fal felé?

Ez Holnap című könyvünk egyik lényegi mondandója is. Erre a kérdésre ugyanis a legtömörebb válasz: mert ilyen az emberi lélek természete. Az ember, amióta felhagyott a vándorló életmóddal és letelepedett, céljai tekintetében és időhöz való viszonyában alapvetően megváltozott. Míg addig sokkal jobban ki volt szolgáltatva a természetnek, és létének ritmusát az évszakok körforgása határozta meg, a letelepedéssel járó termelés és felhalmozás lehetővé tette számára, hogy a következő generációk sorsát is meghatározza (a korábban körkörössé tekeredett idő ezzel együtt lineárissá nyúlt). Mámorító ígéretekkel bontakozott ki előtte a jövő és az állandó fejlődés eszménye. Ez a fejlődési vágy pedig évezredeken keresztül arra ösztönözte, hogy mindig az új felé haladjon.

A világ azonban, legyen bármilyen hatalmas, bizonyos értelemben véges. Az ember idővel többé-kevésbé megismerte bolygóját, megismerte a világegyetem egy szeletét, megismerte a sejtek és atomok parányi univerzumát, a DNS-spirált és a maghasadást. Csillapíthatatlan sóvárgása a megismerés mellett így mindinkább a teremtés irányába hajtotta. Mikor a fizikai teret már szűkösnek kezdte érezni (egyes területeken a túlnépesedés következtében akár a szó szoros értelmében is), digitális világokat kezdett alkotni. A Second Life vagy újabban a Facebook (most Meta) által is fejlesztett metaverzum csak egy következő lépés afelé, hogy életterünk látszólag tovább szélesedjen, valójában azonban a négy fal közé szoruljunk. A fejlődés túlfutáshoz vezetett. Az egyre csak szaladó ember végül lehagyta önmagát.

Részben ezért élünk bizonytalan jelenben. Az internetnek köszönhetően szinte bármilyen információhoz hozzáférhetünk, mégis egyre kevésbé értjük a világot. Az emberiség mintha a megfelelő fogódzók hiányában egyre inkább a jövőt kémlelné. De ez talán így sem pontos. A világ ugyanis olyan gyorsan változik körülöttünk, hogy jelenünk bizonyos értelemben meg is szűnt. Mondhatnánk úgy is, hogy egy ideje már a jövőben élünk. Az ember pedig próbál két lépéssel előre gondolkodni, hátha így időt nyer.

Mi történik az emberrel?

HVG Könyvek

Temérdek tanulmány, ismeretterjesztő könyv, podcast és vlog foglalkozik a jövő lehetséges forgatókönyveivel. E felvázolt forgatókönyvek azonban rendre fajunk túlélési esélyeit, az egyes technológiai újítások morális, etikai vonzatait elemzik. Jóval kevesebb szó esik arról, hogy a változások vajon milyen lélektani hatásokkal járnak majd.

Hogy miként fog alkalmazkodni az ember a jövő kihívásaihoz. Egyáltalán: milyen lesz az ember tíz vagy húsz év múlva? Milyen készségekre lesz szükségük a most felnövő vagy a jövő évtizedekben megszülető generációknak? Mire kell felkészíteni gyermekeinket? Hogyan módosulnak emberi kapcsolataink? Milyen fizikai és virtuális terekben mozgunk, mit eszünk, és hogyan táplálkozunk, miként fest majd a szexuális életünk, a fogyasztói magatartásunk, hogyan változik a munka világa, milyen módon formálódik az egészségügy? Hogyan alakul bolygónk ökoszisztémája, és a minket körülvevő természetes környezet változásai vajon milyen nyomot hagynak bennünk? Miként reagál az ezernyi kihívásra az emberi agy? És ez korántsem az összes kérdés.

Könyvünk célja, hogy a rendelkezésre álló tudásunk alapján minél pontosabban vázolja fel az emberi lét talán legfontosabb területeinek jövőjét, illetve az ezekre adott legvalószínűbb lélektani válaszokat. Éppen ezért minden téma esetén első lépésként egy trendkutatót (vagy a terület fejlődési trendjeit ismerő szakembert) kértünk fel a kiinduló fejezet megírására, majd az adott kérdéskör szakértő pszichológusát hívtuk meg, hogy reflektáljon az így felvázolt jövőképre. Ezáltal kialakulhatott egy olyan párbeszéd, amilyen a többszerzős szerkesztett kötetekben jellemzően nem jön létre. Ez már önmagában is izgalmas vállalkozás, hiszen egymástól eltérő (és egymással közvetlenül csak ritkán érintkező) tudományterületeket a lehető legszervesebb módon, a párbeszéd segítségével kapcsol össze.

A könyv, reményeink szerint, segíthet felkészülni az elkövetkezendő évtizedekre, felhívva a figyelmet azokra a pszichés tényezőkre, amelyeket mindenképpen szem előtt kellene tartanunk, ha valóban élhető jövőt akarunk teremteni fajunk számára. Bízunk abban, hogy a könyvben olvasható megállapítások ugyanúgy eljutnak optimistákhoz és pesszimistákhoz (már ami az emberiség jövőjét illeti), szülőkhöz és hamarosan felnőtté válókhoz, munkavállalókhoz és diákokhoz, vegánokhoz és húsevőkhöz, vallásosakhoz és ateistákhoz… Hiszen a könyvben leírt változások mindannyiunkat érintenek.

A fenti írás a Holnap című könyv szerkesztett részlete. A kötetben 13 kutató vázolja fel a trendeket, és 13 pszichológus szakember járja körül, hogyan tudunk mi magunk felkészülni a közelgő változásokra, válságokra, és milyen készségekre neveljük gyermekeinket, hogy boldogulni tudjanak. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.

A következő HVG Extra Pszichológia Szalonra a Holnap című könyv szakértő pszichológus szerzői közül hívtuk meg Dr. Csigó Katalint, Dr. Hevesi Krisztinát, Dr. Kapitány-Fövény Mátét és Dr. Lukács Lizát, hogy gyakorlati tanácsaikkal oldják a jövőszorongásunkat. Részletek és jegyvásárlás itt.