HVG Könyvek HVG Könyvek 2021. január. 12. 19:11

Felvegyem-e a férjem nevét, miután összeházasodtunk?

Annak ellenére, hogy a házasság szabályrendszere sok helyen már lazább, a névváltoztatás még mindig fontos része a házasság intézményének. Mit gondolnak erről a hagyományról a feministák?

A modern jogszabályoknak és az egyenlőség felé való elmozdulásnak köszönhetően a világ bizonyos pontjain a házasság utáni névváltoztatás már nem kötelező. Québecben 1981 óta, Görögországban 1983 óta van lehetőségük arra a nőknek, hogy megtartsák a lánykori nevüket.

Vannak olyan fejlett országok is, ahol még mindig több az olyan nő, aki felveszi a férje nevét, annak ellenére, hogy nem írja elő jogszabály. Ilyen Ausztrália, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság. Japánban törvény írja elő, hogy a házastársak valamelyike felvegye a másik nevét; csak az esetek 4%-ában veszi fel a férj a feleségéét.

Mit mondanak erre a hagyományra a feministák?

Régen a névváltoztatás azt jelezte, hogy a nő egy új család tagjává vált, a nő neve pedig a tulajdonosát jelezte.

Sok feminista ezért úgy vélekedik, hogy amíg a házasság megmarad ebben az idejétmúlt formában, nem képes egyenlőséget biztosítani a heteroszexuális kapcsolatban élő felek számára. Egyszerűen azért nem, mert a nők feladják nevüket, függetlenségüket és szabadságukat, hogy a patriarchális társadalom alapegységének részévé váljanak.

A Facebook 2013-ban felmérést készített a brit The Sunday Times számára, amelyből az derült ki, hogy a fiatalabb nők egyre inkább nemmel válaszolnak erre a kérdésre, és köztes megoldást választanak: házasodnak, de nem veszik fel a férjük nevét.

A függetlenség elvesztése

A férj nevének felvétele nemcsak metaforikus átváltozás. A világ sok táján a házasság nem választás kérdése, és az előtte megélt függetlenség elvesztését jelenti. Ezekben az országokban még az is szokatlan, ha egy nőnek saját bankszámlája van – ez az, amiről úgy tartják, egy nőnek szüksége van rá, hogy egyenlő, független és szabad lehessen.

A feministák évszázadok óta küzdöttek a nők függetlenségéért, míg mára ott tartunk, hogy a nők fejéhez azt vágják: „túl” függetlenek. Érdekes, de egy férfi esetében fel sem merül az ötlet, hogy „túl” független lenne, de ha egy nőnek számít a karriere és van a férjétől független saját identitása, akkor az már „túl”. Még rosszabb, ha a nő a saját neve megtartásával akar független maradni – vagy az egyedülálló és gyermektelen életet választja.

Ha nem hódolunk be a hagyománynak, és megtartjuk leánykori nevünket, sok helyen nehézségekbe fogunk ütközni. A társadalom nincs felkészülve azokra a családokra, ahol a feleségnek más a neve, mint a férjnek. Honnan lehetne tudni például utazás közben, hogy összetartoznak? Hogyan bizonyíthatnák a határon, hogy a gyermekeik közösek?

Következtetés

hvgkonyvek.hu

Sok házasság végződik válással, tehát elképzelhető, hogy az egész névváltoztatási procedúrát egy napon újból végig kell majd játszani. Persze az is előfordulhat, hogy nem így alakul; lehet, hogy holtomiglan-holtodiglan házasságunk lesz.

Kate Millett (1934–2017) korszakalkotó feminista a következő kérdést tenné fel: vajon megváltozik az identitásunk mint önálló nő, ha felvesszük a férjünk nevét? A hagyomány miatt cselekszünk így, vagy valóban ezt szeretnénk?

Nem sok feminista gondolja, hogy az egyenlőséghez az vezet el, ha felvesszük a férjünk nevét, de még kevesebb mondaná, hogy ne tegyük, ha tényleg ezt szeretnénk. Végtére is, ez csak egy név. De a mi nevünk.

A fenti cikk a Mit tenne De Beauvoir? című könyv szerkesztett részlete. 

Vajon mit mondana Andrea Dworkin a brazilgyantáról? Milyen tanácsot adna Naomi Wolf a Tinder-profilunkkal kapcsolatban? Tabi Jackson Gee és Freya Rose mindannyiunkat foglalkoztató kérdéseken keresztül vezet be a legnagyobb feministák elméleteibe és mutatja be életszemléletüket. Könyvükben arra sarkallnak, hogy feltegyük a kérdést: vajon a nők tényleg egyenlőek a férfiakkal? A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.

hvg360 Medvegy Gábor 2024. november. 30. 15:00

Egy vérző ország minden gondja a lelkében – a mai propagandisták is megirigyelhetik, ahogy anno a magyar kormányfőről írtak

Harcolhattak volna robotzsaruval Horthy Miklós merénylői ellen száz évvel ezelőtt? A válasz meglepő módon majdnem igen, de ez még semmi. Az 1924 novemberében megjelent lapok meghökkentő híreiből válogattunk, amelyekből kiderül, hogy a vasútra mindig lehetett panaszkodni, a parlamenti zsidózás pedig nem sértett illemet akkoriban. A templomba járó nők kivágott, áttetsző ruhái ellenben igen.