Kísérjük el gyerekünket a tanulás útján: így jobban megérthetjük, hogyan sajátítja el a különböző készségeket, ahogy az agya gyarapodik és fejlődik!

Hogyan alakul ki a gondolkodás?

Gyerekünk az érzékszervein keresztül szerez információkat a világról. Amikor csecsemőkorában bevesz a szájába egy fakockát, az agya különböző területei rögzítik annak ízét, érzetét és súlyát. Később, amikor ebből a fakockából tornyot épít, megismeri az ok-okozati összefüggést, majd amikor újra meg újra ledönti, a gravitációt. Ahányszor ezt a mozdulatot végrehajtja, idegsejtek sülnek ki, az agy sejtjei között szinaptikus kapcsolatokat hoznak létre és megvastagítják a magasabb rendű gondolkodásért felelős agykérgi területet.

Gyerekünk először még nem tudja, hogy a színes kockának neve is van, mert a beszédünk kezdetben csak zajnak hat számára. Ám később elkezdi felismerni a szótagokat, amelyeket a leggyakrabban mondogatunk, amikor a kockát odaadjuk neki – és rájön, hogy építőkockának hívjuk. Ahogy bővül a szókincse, agya bal féltekéje segítségével rendszerezni tudja a gondolatait. Ez lehetővé teszi, hogy hosszabb mondatokat hozzon létre – így aztán több kérdést tud feltenni, és megérti a magyarázatainkat.

Az egyre összetettebb mondatok segítségével képessé válik „mesélni” magának a saját élete eseményeiről – így kezdődik meg az emlékképek kialakítása. Ez a képessége lehetővé teszi az információk tárolását, és ennek segítségével felépítheti a világról való tudását.

Hogyan alakulnak ki a kapcsolatok?

Csecsemőként gyermekünket csak a saját szükségleteinek kielégítése hajtja. Mivel semmi másról nincs tudása, azt hiszi, minden körülötte forog. A saját érzelmeinek kontrollálására szolgáló „áramkörök” azonban már születése előtt kialakultak. Ezeket az oda-vissza ható interakciók szilárdítják meg: amikor belépünk a szobájába, és gyerekünk örömteli sikkantására válaszként elmosolyodunk és ölbe vesszük, akkor agyában e kellemes érzéshez kapcsolódó idegi kapcsolatok megerősítést kapnak.

Alaposan megfigyel minket, és hallja, amint az érzéseinkről beszélünk, így aztán rájön, hogy nekünk is vannak érzéseink. Amikor azt kérjük, hogy feküdjön le, ő pedig ébren akar maradni, arra is rádöbben, hogy nem csak az ő gondolatai és késztetései számítanak. Ez a „tudatelméletnek” nevezett felfedezés teszi képessé arra, hogy más emberek szempontjait megértse és barátságokat kössön.

Hogyan alakulnak ki az érzelmek?

Csecsemőkorában gyerekünk egyszerre csak egyetlen erős érzelmet tud érezni. Nem rendelkezik semmilyen szűrőfunkcióval és magasabb rendű következtetési képességgel, így ő maga „válik” az adott érzelemmé. Hamarosan elkezd ráébredni, hogy bizonyos tevékenységek boldoggá teszik; agyának jutalomközpontjai kellemes érzeteket kiváltó vegyületeket – dopamint, oxitocint és szerotonint – bocsátanak ki. Rájön arra is, hogy ha olyan dolgot csinál, amit nem akar, attól rosszul érzi magát; ez pedig nem más, mint a stresszhormonokra, vagyis az adrenalinra és a kortizolra adott válaszreakció.

Amikor megnevezzük gyerekünk számára az érzelmeket, és a saját érzéseinkről beszélünk neki, azt is megtudja, hogy léteznek szavak, amelyekkel elmondhatja, hogyan érzi magát. Az agykéreg bal oldalának fejlődése lehetővé teszi számára a nyelvhasználatot, és gyerekünk felfedezi, hogy a szükségleteit szavakba tudja önteni. Minél többet beszélünk hozzá, annál jobban ki tudja fejezni az érzelmeit.

A fenti cikk a Mi jár a gyerekem fejében? című könyv szerkesztett részlete. A könyvben szereplő több mint 100 mindennapi helyzet segítségével megfejthetjük gyerekünk viselkedését, megérthetjük a mögötte húzódó pszichológiai magyarázatot és megtalálhatjuk, hogyan reagáljunk megfelelően. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.