A szerző sorra veszi a mai energiagazdaság legfontosabb kérdéseit; a fogyó olajkészleteket, környezetszennyezést, az olajjal kapcsolatba hozható politikai- és valódi csatározásokat, és azt, hogy mi lesz velünk, az emberiséggel, ha egyszer csak elapad a fekete arany.

 Az energia felhasználásának módja, mennyisége jobbára nemzeti ügy, és az erre vonatkozó döntések a kormányok kezében vannak. Ugyanakkor - ha nem is közvetlenül - a kormányok viszont a fogyasztók kezében vannak. Tehát - megint csak közvetve - mi magunk is tehetnénk azért, hogy ha nem is rövid, de legalább közép- és hosszabb távon a politikai döntések az energia visszafogottabb, és mindenekelőtt hatékonyabb felhasználásának irányába mutassanak.

 A helyzet - mutat rá a szerző - azonban ezzel éppen ellentétes. A nyolcvanas évek takarékosságot célzó fejlesztéseit a gyártók (elsősorban a személygépkocsi gyártók) nem takarékosságra használják, hanem arra, hogy ugyanannyi üzemanyagból nagyobb teljesítményt, és több szolgáltatást hozzanak ki. Nincs ez másképp a lakásoknál sem. Az amerikai házak - de ez Európára is igaz - egyre nagyobbak. Nem kevesebb energiát használnak fel a lakhatáshoz, hanem ugyanannyi energiával jóval több és nagyobb, gyakran felesleges helységet látnak el. Nézzünk magunkba: ugyan ki ne szeretne nagyobb autót, nagyobb házat és tévét, vagy még több, még praktikusabb háztartási gépet?

 Ami azonban az igazi változásokat hozza majd, az éppen az, hogy ezzel az egész világ így van. Az élet egyik meghatározó mércéje világszerte a birtokolt tárgyak minősége és mennyisége lett. A szerző részletesen foglalkozik az olajipar több, "ördögi körnek" nevezhető jelenségével, ami a napjainkra jellemző önpusztító trendeket fenntartja és erősíti. Nem akarnak lemaradni erről például a kínaiak, de az indiaiak sem. Ugyanakkor ezeket az országokat a hihetetlen kereslet nem hagyja olyan problémákra koncentrálni, mint a környezetvédelem, vagy az energiafelhasználás hatásfoka.

 Paul Roberts művében áttekinti az energia teljes történetét az emberi erőtől az olajig és az atomenergiáig. Rávilágít a gazdálkodás legfontosabb kérdéseire és problémáira, átfogó képet ad a különböző alternatív energiaforrásokról és vizsgálja a mellettük és ellenük szóló érveket és érdekeket. Nem fukarkodik a jövendölésekkel, és a jövőre vetített statisztikákkal. 2020-ra alapvető változásokat, hangsúlyeltolódásokat helyez kilátásba a világ energiaiparában úgy földrajzilag, mint technológiailag - az olaj szerepét fokozatosan a földgáz veszi át, a benzinét az energiacella. Mindezt azzal a tudattal és szándékkal, hogy "az energia az emberiség legeslegfontosabb erőforrása, melynek mai rendszere kezd csődöt mondani, és most dől el, milyen lesz a következő rendszer, akár részt veszünk a kialakításában, akár nem. A könyv olvasója remélhetőleg tisztább képet kap arról, mi várható - és talán valamivel több esélyt a beleszólásra."

A kötet mindenképpen hasznos olvasmánynak bizonyulhat mindazoknak, akik szeretnének feljebb jutni a tudatosságban annál, hogy használják az energiát.

Kis János

Kapcsolódó oldal:
Paul Roberts: Az olajkorszak vége