A több mint négyszáz oldalas, életrajzi, történelmi dokumentumokkal tűzdelt visszaemlékezés felrajzolja Király Béla ellentmondásokkal teli pályáját. Ahogyan a szerző fogalmaz: élete során összesen tizenöt zászló alatt élt és szolgált. Hiszen volt Horthy katonája, szolgált Szálasi alatt – de mint írja, a rezsimre soha nem tett hűségesküt –, a Rákosi-korban vezérőrnagyként a legfelső katonai vezetők közé tartozott, majd megfosztották minden katonai rangjától, négy évig a siralomházban várta a kivégzését, az 1956-os szabadságharcban a nemzetőrség főparancsnokaként harcolt. A több mint kétszázezer menekülttel együtt Király Béla is elhagyta az országot, de még itt sem ért véget katonai pályája. Részletes leírást olvashatunk arról, hogyan képviselte a magyar forradalom eszméit az ENSZ-ben, körútja során Ázsiában, és hogyan lett amerikai állampolgárként a kansasi Fort Leavenworthben található Egyesült Államok Hadserege Parancsnoki és Vezérkari Akadémiájának tiszteletbeli professzora. 1989-ben hazatért, ám a rendszerváltást követő tizenöt évben megint ellentmondások kísérték szerepvállalásait. Az első szabadon választott parlament országgyűlési képviselője lett függetlenként, de hamar átült az SZDSZ-frakció padsoraiba, miközben a Fidesz tiszteletbeli tagja volt. Mivel a szabad demokraták nem támogatták a haderőreformról kidolgozott elképzeléseit, nem járt többé az SZDSZ-frakció üléseire.

Minderről részletesen olvashatunk a könyvében, bár politikai ingadozásainak igazi okait nem tárta fel. 1998-tól Orbán Viktor miniszterelnök személyes megbízottjaként részt vett a haderőreform munkálataiban, de visszaemlékezése szerint a minisztérium részéről ott is falakba ütközött. Csalódottságát nem rejtette véka alá. 2002-ben elfogadta Medgyessy Péter miniszterelnök meghívását az ötvenhatos forradalom és szabadságharc megünneplését szervező emlékbizottság tagjainak sorába. A volt ötvenhatosok körében megütközést keltett, hogy egy asztalhoz ült a forradalmat leverő hatalom utódpártjának ügynökmúltú miniszterelnökével.

Mondhatnánk, Király Béla a nagy túlélő.
De 1944-ben a sajátját kockára téve kétszáz munkaszolgálatos életét mentette meg, amiért 1993-ban Jeruzsálemben „igaz emberként” facsemetét ültethetett, és a Jad Vasem múzeumban márványtáblára vésték a nevét. Az is tény, hogy nyugaton egyike volt azoknak, akik írásaikkal, könyveikkel a legtöbbet tettek Magyarország megismertetéséért, a magyarság történelmi elismertetéséért, az 1956-os szabadságharc világra gyakorolt hatásának objektív feltárásáért. Ezért is indította útjára 1977-ben az Egyesült Államokban az Atlantic Studies on Society in Change könyvsorozatot, amelynek egyes darabjaiban neves történészek dolgozzák fel hazánk históriáját Szent Istvántól az 1848-as és 1956-os forradalmakon, Trianonon, Bethlen István korán át egészen napjainkig. 1994-ben az amerikai könyvkiadó mellett Király megalapította Budapesten az Atlanti Kutató és Kiadó Társulat Alapítványt, amely támogatja hazánk külföldi népszerűsítését. Gazdag életútról olvashatunk, történelmi adalékokkal – érdemes a könyvet kézbe venni.
(Király Béla: Amire nincs ige. Visszaemlékezések, 1912–2004. HVG Kiadói Rt., Budapest, 2004. Ármegjelölés nélkül)

Kapcsolódó oldal:
Király Béla: Amire nincs ige