2008. december. 17. 00:00 Utolsó frissítés: 2008. december. 17. 21:55 HVG-Ténytár

A barátság szociológiája: bizalmi háló

HVGAz emberek közel kétharmada (63 százalék) állítja azt Magyarországon, hogy van bizalmas barátja.

HVG
Az emberek közel kétharmada (63 százalék) állítja azt Magyarországon, hogy van bizalmas barátja. A fiatalok e tekintetben jobban állnak: a 18–25 éves korosztályban csak minden tizedik megkérdezett nyilatkozott úgy, hogy nincs ilyen bizalmas kapcsolata. A 76 évesnél idősebbek körében viszont csaknem minden második esetben (47 százalék) ez volt a válasz – derül ki az Éltető kapcsolatok című, Utasi Ágnes szociológus által jegyzett, nemrég megjelent kötetből, amely egy 2006-os reprezentatív életminőség-kutatás adatait dolgozta fel. A Kádár-korszak bukása óta a hazai szociológia újra és újra keresi a választ arra a kérdésre, milyen hatással van a baráti hálók alakulására idehaza az új világ. A kutatók hektikus változásokról számolnak be. A rendszerváltás időszakát a társadalomtudomány barátkozási boomként írja le. Míg 1986-ban a nemzetközi összehasonlításban meglehetősen izoláltan élőnek számító magyarok átlagosan három barátról tettek említést, 1993-ra ez a szám nyolcra emelkedett. Ennek kapcsán egyenesen a barátkozás reneszánszáról beszéltek a kutatók annak idején. Ez az időszak azonban nem tartott soká. A következő fél évtizedben (1993–1997) drasztikus csökkenés következett be, a barátok száma csaknem az 1986-os szintre esett vissza (a férfiak esetében 9-ről 5, a nőknél 5-ről 3 főre). Azóta újabb hullámhegy, majd újabb hullámvölgy következett. A Tárki vizsgálatai összességében arról árulkodnak, hogy a Kádár-korszak végén 3, két évtizeddel később pedig 4 bizalmas barátjuk volt átlagosan a magyaroknak. Mindeközben igencsak magas volt az ilyen bizalmas kapcsolat nélküliek aránya: 1986-ban a lakosság 36, 2004-ben pedig 30 százaléka e tekintetben legalábbis magányosnak számított – derül ki Albert Fruzsina és Dávid Beáta Embert barátjáról című, tavaly megjelent kötetéből. A baráti kapcsolatokon keresztül érvényesülő társadalmi kohézió a szakértők szerint Budapesten gyengült meg elsősorban, ahol ez a bizalmi háló ma már ritkásabb, mint 1986-ban volt. Konkrétabban ez azt jelenti, hogy míg az államszocializmus utolsó szakaszában a fővárosban 4, vidéken 3 barátja volt átlagosan egy-egy hazai polgárnak, napjainkra e mutató megfordult, és a budapestiek már csak 3-3 ilyen bizalmas társsal rendelkeznek, míg a vidékiek „legjobb cimboráinak” száma átlagosan 4 főre emelkedett.

HVG