Az aradi vértanúkkal és Batthyány Lajos miniszterelnökkel együtt összesen 110-120 személyt lőttek főbe vagy akasztottak fel hadbírósági eljárást követően az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc után a történelmi Magyarország területén. További mintegy negyven fő (köztük több pap és jegyző) rögtönítélő eljárások nyomán jutott az agyonlövetés vagy a "lekaszabolás" sorsára - derül ki Hermann Róbert hadtörténésznek az 1848-as megtorlással foglalkozó kismonográfiájából. A fenti adatok, amelyek nem tartalmazzák azonban néhány rendkívüli hadbíróság - Temesvár, Kolozsvár, Nagyszeben - máig feltáratlan egykori bűnügyi statisztikáját, nem csupán a szabadságharc leverését követően elpusztított személyek számát jelzik, hanem azokét is, akiket már a szabadságharc idején (1848 végétől) fosztottak meg életüktől, például egy-egy harci cselekmény után. Az alig néhány hétig tartó 1956-os forradalmat követő leszámolás - úgy tűnik - még az 1848-as megtorlásnál is hosszabb és véresebb volt. Kádárék 1961 nyaráig (Haynau gépezete az utolsó halálos ítéletet 1850. március 20-án hozta meg) összesen 230 főt végeztek ki a forradalomban részt vevők közül - olvasható Rainer M. János egyik nemrég publikált tanulmányában. A bebörtönzöttek számát a 48-as forradalmat követően 1200-2000 főre teszik a kutatók, míg az 1956-os felkelés után (1958 végéig) - Mikó Zsuzsanna adatai szerint - 5632 felnőtt és fiatalkorú személyt sújtottak idehaza szabadságvesztés büntetéssel. A megtorlás egyéb formái közül a botozások Magyarországon még 1852-ben is gyakoriak voltak (ezeket az uralkodó szidalmazásáért szabták ki elsősorban). 1848 után a legtöbbször alkalmazott szankciónak ugyanakkor a kényszersorozások számítottak: a "pártütő" magyar honvédségben szolgálóknak mintegy 20-25 százalékát - nem kevesebb mint 40-50 ezer személyt - zupálták be nyolc évre a birodalmi haderőbe, nemritkán távoli vidékekre (például olasz földre) vezényelve őket. Az 56-os forradalmat követően felállított internálótáborokban (Kistarcsa, Tököl) 13 ezer személyt tartottak fogva rövidebb-hosszabb ideig 1957 és 1960 között. Lakóhelyről való kitiltással, állásból való fegyelmi elbocsátással (ezernél több pedagógust - főként vidékieket - tettek ki például munkahelyükről), valamint rendőri felügyelet alá helyezéssel több tízezer személyt sújtottak a Kádár-éra első éveiben.