Személyes alapadatok, az útlevél száma, lejárata, a tervezett utazás ideje, a tartózkodási cím, illetve az esetleges korábbi amerikai látogatás időpontja - nagyjából ezeket kérdezi az az internetes adatlap, pontosabban annak angol nyelvű változata, amellyel az USA-ba vízummentesen utazóknak regisztrálniuk kell magukat. Magyar nyelvű oldal ugyanis egyelőre nincs, bár a múlt pénteken Bush elnök pontot tett az i-re, amikor ünnepélyesen bejelentette: Magyarország - a balti államok, Csehország, Szlovákia és Dél-Korea társaságában - belépett a vízummentes országok körébe. Az új szabály igazi életbelépése állítólag a november 15-e utáni napokban várható, aminek nemcsak a regisztrációs honlap magyarítása a feltétele, hanem a bevezetést meg kell előznie az amerikai belbiztonsági miniszter október végére tervezett budapesti munkamegbeszélésének is.

Azt viszont már nagyjából tudni lehet, hogyan zajlik majd az USA-ba való bebocsátás eljárása. A vízummentesség, illetve a már említett ingyenes internetes regisztráció csak a maximum három hónapos időtartamra turisztikai, üzleti céllal utazókra vonatkozik, tanuláshoz-munkavállaláshoz továbbra is vízum kell. Ugyanez áll azokra, akiket a regisztráció és az így végrehajtott biztonsági gyorsteszt alapján elutasítanak, illetve akik nem a 2006 óta forgalomban lévő bordó, hanem a régi kék magyar útlevéllel rendelkeznek (ma az érvényes úti okmányok kevesebb mint egynegyede új típusú). Akiknek viszont érvényes amerikai vízumuk van, azok annak érvényességén belül, illetve útlevelük lejártáig szabadon útra kelhetnek (ezután viszont nem lehet két - érvényes vízumot tartalmazó lejárt, továbbá egy másik, "élő" - passzussal utazni). Ha valakinek volt már elutasított vízumkérelme az USA-ba, szintén próbálkozhat a vízummentes beutazással, kérdés, milyen eséllyel - amerikai külügyi szakértők szerint ugyanis ez esetben úgymond lehetnek nehézségek. Érvényben marad továbbá az az amerikai hagyomány, hogy az előzetesen jóváhagyott regisztráció, csakúgy, mint a vízum, nem jogosít az Egyesült Államokba történő bejutásra, csupán arra, hogy az illető eljusson a bevándorlási hivatal határállomáson szolgálatot teljesítő képviselőjéig, aki végső soron kimondhatja a boldogító igent.

A most Magyarország számára bevezetendő regisztrációs rendszer ugyanakkor nem amolyan felpuhított vízum, hiszen ugyanígy működik a többi vízummentes országban (lásd táblázatunkat a 22. oldalon). Ráadásul a listán szereplőket az amerikaiak kétévenként újból megvizsgálják, aminek nyomán korábban például Argentína és Uruguay is elvesztette a kedvezményezett státust. Más kérdés, hogy e kedvezményezettség önmagában is szigorúbbnak tűnik, mint egyes országoknál a vízumkényszer. Nehezen elképzelhető például, hogy egyes ázsiai országoknak - amelyek a díjbefizetést követő napon kiadják a vízumot - jobb lenne a biztonsági ellenőrzési rendszerük, mint az Egyesült Államoknak. Más, turistaparadicsomnak számító észak-afrikai országban még a fogadó ország repülőterén is beszerezhető a "vízumbélyeg", Kuba pedig úgy állít ki vízumigazolványt, hogy annak kiadása az utazó okmányában nem is hagy nyomot.

Az amerikai külügyi adminisztráció a magyar vízummentesség ügyében óraműpontossággal működött. Legalábbis abban az értelemben, hogy az elmúlt két évben hallható és Magyarországnak címzett ígéretek-biztatások mind Bush elnök hivatali idejének végére prognosztizálták a kedvezmény megadását. Ezenközben sorra születtek azon háttér-megállapodások, amelyek a magyar állampolgárok adatainak, illetve a bűnügyi információk átadásán keresztül arra is kiterjedtek, hogy például milyen lopásbiztonsági eljárásokkal védik a kitöltésre váró üres útlevelet. Arról, hogy ezen adatátadás milyen adatokra terjed ki, és milyen feltételekkel történik, végrehajtási rendelet híján ma sem sokat tudni. Az ügyben véleményt nyilvánított Jóri András adatvédelmi biztos is, igaz, nem túl sarkosan: megítélése szerint ugyanis az előkészületek során sok aggályos pont volt, az USA-val kötött végső megállapodás azonban elfogadhatónak tekinthető. Nem így Sólyom László, aki hétfőn megfontolásra visszaküldte az adatcseréről szóló törvényt, mondván, a magyar ujjlenyomat-nyilvántartás túl tág ahhoz, hogy egy az egyben átadható legyen az USA-nak. Szerinte a hazai nyilvántartási szabályt a végrehajtási rendeletek megalkotásával párhuzamosan módosítani kellene, ami nem vezetne a vízummentesség halasztódásához.

A tervezet előkészítése során felpuhult az Európai Unió is, amely a tárgyalások kezdetekor még nehezményezte az érintett tagországok külön alkudozását, pénteken viszont már üdvözölte az amerikai döntést, hozzátéve: azon lesz, hogy az egyelőre várólistás EU-tagállamok - Görögország, Ciprus, Málta, Bulgária, Románia és Lengyelország - szintén vízummentességhez juthassanak.

Az Egyesült Államok mindenesetre saját szabályaira hivatkozik, amelyek azonban tág teret adnak a politikai mérlegelésnek. Ezt mutatja, hogy George W. Bush bejelentését a független Joe Liebermann szenátor meglehetős kritikával fogadta, mivel szerinte a mostani döntés komolyan veszélyeztetheti az USA biztonságát. Tény, hogy az amerikai jogszabályi feltételek között olyanok szerepelnek, hogy az adott állam fogadja el az USA értékrendjét, és támogassa annak megvalósítását, másrészt az egyetlen kemény szabály sem igazán kemény. Igaz ugyan, hogy az előző év elutasított vízumkérelmeinek aránya nem érheti el a 3 százalékot, de 10 százalék alatt a kormány már élhet mérlegelési jogkörével (Magyarország most került 10 százalék alá), viszont a kérelmek elutasításának sincs - legalábbis a kárvallott számára - pontosan körülírt szempontrendszere.

A fentiek alapján aztán lehet találgatni. A várólistán rekedt Görögországban, illetve az amerikai görög kisebbség körében például azért tiltakoznak, mert úgy gondolják, az USA azért bünteti őket, mivel országuk az amerikai szándékokkal szembefordulva gátolja Macedónia NATO-tagságát. Még többen vannak, akik töprengenek, hogy az amerikai diaszpórájával jelentős lobbierőt képviselő, továbbá például az amerikai rakétapajzs-telepítés ügyében is Washington-barátnak mutatkozó Lengyelország vajon miért nem tudta most átugrani a lécet. Feltéve persze, hogy nem veszik névértéken a hivatalos és egyébként kézenfekvő amerikai magyarázatot: Lengyelország ugyanis tavaly 25 százalékos, az idén 14 százalékos vízumelutasítási rátát produkált.