HVG

Különösen nagy a választani tudó biztos szavazók körében a legnagyobb ellenzéki párt előnye, és itt március óta kevésbé is szűkült az olló, mint ha a teljes szavazókorú népességre vetítjük a változást. Ennek az az oka, hogy az MSZP szimpatizánsai nemcsak kevesebben lettek az elmúlt hónapokban, de az elkötelezettségük továbbra is elmarad a Fidesz-támogatóké mögött. A több mint 3 milliósra duzzadt Fidesz-tábor 68 százalékával szemben a mintegy 1,8 milliós MSZP-bázisnak csak 62 százaléka állítja, hogy egy "most vasárnapi választáson" biztosan elmenne szavazni. Ennél is kevésbé tűnnek mobilizálhatónak az SZDSZ és az MDF támogatói: az előbbiek 51 százaléka, az utóbbiak 43 százaléka lenne hajlandó a közeljövőben az urnákhoz járulni, bár a választani tudó szavazópolgárok körében mindkét párt a bejutási küszöb környékén stabilizálta a helyzetét.

A részvételi arány hónapról hónapra alig változik a teljes népességben, most áprilisban 52 százalék. Ennek a számnak persze nem kell túlzott jelentőséget tulajdonítani, mivel előrehozott választások tartásának nincs túl nagy valószínűsége. Amikor viszont a Medián kérdezőbiztosai egy valamivel reálisabb eshetőségről, a Fidesz által kezdeményezett népszavazásról érdeklődtek, még kevesebb, számszerűen 42 százaléknyi szavazópolgár jelezte biztosra a részvételét (ez a fokozódó kampány ellenére nemhogy nem több, de egy hajszállal még kevesebb is, mint amit a népszavazás meghirdetését követően, tavaly novemberben mért a Medián).

HVG

Nehéz lenne egyértelműen megmondani, hogy az elmúlt két hónap alatt miért is következett be a Fidesz előretörése és az MSZP visszaesése. Az biztosnak tűnik, hogy a változást nem a gazdasági közhangulat további romlása idézte elő, bár kétségtelen, hogy az emberek az anyagiakat illetően továbbra is igencsak borúlátóak: a háztartásuk anyagi helyzetének romlására a megkérdezettek 60 százaléka, az ország gazdasági állapotának a romlására 57 százalékuk számított április első napjaiban is. A gazdasági közhangulat mutatói azonban tavaly nyáron, a megszorítások bejelentését követően voltak mélyponton, azóta valamelyest stabilizálódott a helyzet, sőt az utóbbi két hónapban egy kicsit még javult is a lakosság gazdaságihelyzet-értékelése.

Az MSZP újabb szavazatvesztése inkább az egészségügyi reform felpörgésével függhet össze. Ennek a magyarázatnak első látásra ellentmond, hogy a HVG megbízásából készített február végi Medián-felmérés (HVG, 2007. március 3.) szerint az életbe lépett vagy még csak tervezett intézkedések elfogadottsága növekedett 2006 vége óta. Ez azonban valószínűleg leginkább azzal magyarázható, hogy februárra az egészségügyi reform vált a fő politikai témává, és a reformot általában támogató - főleg persze kormánypárti - szavazók egy része "felsorakozott" a konkrét intézkedések mögé. A Medián napirendkutatásából világosan látszik, hogy az egészségügy témája milyen erővel határozhatja meg a közvélemény alakulását. Március elején - amikor az MSZP támogatottsága mélypontra került - a médiában legtöbbet tárgyalt 15 közéleti ügy közül a megkérdezettek 48 százaléka az egészségügyi reformot tartotta a legfontosabbnak; a 2006-os parlamenti választás óta még egyszer sem fordult elő, hogy egy adott hónapban a közvélemény figyelme ennyire egy témára összpontosuljon. Ez a figyelem azóta némileg mérséklődött, de az emberek számára továbbra is egyértelműen az egészségügyi reform a legfontosabb közéleti téma. És hogy aligha pozitív előjellel, az abból látszik, hogy az esetleges népszavazáson épp az egészségügyi témáknak van a legnagyobb mozgósító hatásuk: a vizitdíj, a kórházi napidíj és a kórház-privatizáció ellen a voksolók mintegy héttizede, viszont a tandíj ellen hattizede, a gyógyszerek patikán kívüli árusítása ellen pedig csak kevesebb mint a fele szavazna.

Az MSZP visszaesése önmagában nem ad magyarázatot a Fidesz szárnyalására, hiszen 2006 végén éppen az ellenzéki párt támogatottsága esett vissza. Akkor úgy tűnt, hogy a politikai indulatok elszabadulásáért a szavazók (főként a mérsékeltebb jobboldaliak) azt a pártot "büntették", amelyik a legradikálisabban lépett fel a kiélezett helyzetben (HVG, 2007. január 20.). Elképzelhető, hogy a Fidesz most azért tudta megszólítani a kormánnyal elégedetlen szavazók újabb csoportjait, mert mára kifulladtak azok a hozzá is köthető politikai indulatok, amelyek korábban félelmet kelthettek a "bizonytalan" szavazók egy részében. A március 15-ei események és azok utózöngéi az október 23-aiaknál jóval kisebb vihart kavartak a közvéleményben, a rendőrség fellépését például a kormánypárti és az ellenzéki szavazók túlnyomó többsége is megfelelőnek ítélte. Egyébként a közvélemény Fidesz-képének megváltozására utal, hogy hosszú évek után nem Orbán Viktor, hanem a kevésbé konfrontatívnak tartott Pokorni Zoltán alelnök a párt legnépszerűbb politikusa, igaz, előretörése a kormánypárti és MDF-es szavazóknak köszönhető.

Általánosságban elmondható, hogy tavaszra a kormánypárti politikusok népszerűsége visszaesett, az ellenzékieké növekedett (a most regisztrált változások többsége valójában már március elejére bekövetkezett). Pokorni mellett a párt parlamenti frakcióvezetőjének, Navracsics Tibornak az ismertsége és elismertsége is számottevően nagyobb lett, ami ugyancsak a párbeszédképesebb vonal növekvő vonzerejét jelzi.

Ha talán nem is örökre, de valószínűleg hosszabb időre búcsúzik a legismertebb vezető politikusok népszerűségét áttekintő listától Kuncze Gábor, aki az áprilisi felmérés időpontjában az SZDSZ elnöki tisztségétől, majd a frakcióvezetői poszttól is megvált. Az "egyszerű" képviselőként tovább dolgozó Kuncze közkedveltségét jelzi, hogy csökkenő pontszáma ellenére most is ő a legnépszerűbb pártpolitikus a kormányoldalon. Az utódlásáért ringbe szállt két SZDSZ-politikus egyelőre nem vált ki ekkora rokonszenvet, a győztes Kóka János még kevésbé, mint a vesztes Fodor Gábor, aki azért népszerűbb, mert az ellenzéki szavazók sokkal inkább elfogadják.

HANN ENDRE - KARÁCSONY GERGELY