Az Alföld és az északi hegyvidék egyes megyéiből elköltözők száma 2004-ben például mintegy 9 ezerrel haladta meg az odaköltözőkét. A más vidékre áttelepülők között Budapest agglomerációs gyűrűje mellett Győr-Moson-Sopron, valamint Fejér és Komárom-Esztergom megye a legvonzóbb körzet.

A keletről nyugatra tartó migrációt egy kevésbé markáns, de ugyancsak hosszabb ideje érvényesülő, délről észak felé irányuló vándorlás kíséri. Ennek kiterjedtségét jelzi, hogy a déli határszélen fekvő öt megyéből (Somogy, Baranya, Bács-Kiskun, Csongrád, Békés) elköltözők száma tavalyelőtt mindenütt meghaladta az odaköltözőkét, ezzel szemben a hat "felső-magyarországi" megye (Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Pest, Heves, Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén) közül csak a két utóbbiban volt 2004-ben negatív a vándorlási szaldó.

A kistérségek közül különösen sok lakóját veszítette el 1990 óta a kisvárdai (5815 fő), az ózdi (7519), a kazincbarcikai (7015) és a miskolci (14 830) "járás". A legtöbb betelepülő a budaörsi (31 901 fő) és a ráckevei (26 072) kistérségbe érkezett, éspedig többnyire a fővárosból, ahonnan 1994 és 2004 között mintegy 150 ezren költöztek el.

A magyarok területi mobilitása mindazonáltal csökkenő tendenciát mutat: a KSH 1990-es adatai még azt jelezték, hogy egy személy élete során saját településén belül átlagosan öt alkalommal költözik új lakásba, e szám azóta négyre csökkent. A települések közötti vándorlások mutatója 4,1-ről 3,8-ra változott.