A Horn-kormány és a Medgyessy-kormány két-két pénzügyminisztere (Békesi László, Bokros Lajos, illetve Draskovics Tibor és László Csaba) is a felsőoktatás megújításának kulcsszereplője lehet - legalábbis ebben bízik Magyar Bálint oktatási miniszter, aki őket is delegálta a működésüket március 1-jén megkezdő felsőoktatási gazdasági tanácsokba (gt). A kormány által öt évre felkért 69 gt-tag közül azonban nem ők az egyetlenek, akiknek az új munkakörükben azt is bizonyítaniuk kell, nem a korábbi politikai szerepvállalásukkal érdemelték ki az - e körben egyébként alighanem zsebpénznek számító - 150 ezer forintos havi díjazással járó kormányzati megbízatást. Az expénzügyminisztereken kívül helyet kapott a csapatban Csillag István, a Medgyessy-kormány SZDSZ-es gazdasági minisztere is.

Az csak a gyakorlatban derülhet majd ki, hogy a gt-tagság díszfunkció lesz-e, vagy az intézmények méretétől függően hét-kilenc tagú testületek - amelyekbe a tagok többségét az intézmények jelölhetik - érdemi alakítóivá válnak a felsőoktatásnak. Jogkörüket tekintve mindenesetre meglehetősen gyengécske szervezetekről van szó: a gt-k a felsőoktatási törvény első változatában szereplő irányítótestületek felpuhított változatai. Az Alkotmánybíróság ugyanis - az egyetemi autonómia védelmében - tavaly októberben kilőtte a korábbi törvényváltozatból azt a lehetőséget, hogy az oktatási miniszter teljes egészében külsős tagokból álló döntéshozó menedzsmentet ültethessen az egyetemi szenátusok fejére. Az új felállásban a gt-knek csak döntés-előkészítő, véleményező és ellenőrző szerepük van.

A most kinevezett expolitikusok egytől egyig azt vallják, őket kizárólag a feladat motiválta. Ám hogy Magyar is érezte-érezhette a politikai kiegyensúlyozottság látszatának hiányát, jelzi: két, egykor az Orbán-kormányban szolgált gazdasági minisztert (Matolcsy Györgyöt és Chikán Attilát, a Budapesti Corvinus Egyetem korábbi rektorát) is megkeresett. Ők azonban - más irányú elfoglaltságaikra hivatkozva - nem vállaltak szerepet egyik gt-ben sem. Így a másik oldalról csupán egy "majdnem-miniszter" került a csapatba: Urbán László, akit 1998-ban Orbán Viktor pénzügyminiszternek kért fel (ám ő végül visszalépett, és így került Járai Zsigmond a posztra).

A miniszteri delegáltak között egyébként is messze átlagon felül reprezentáltak a bankszférából érkezettek. Az MNB-ügyvezető Urbán és a korábbi kétszeres jegybankelnök Surányi György mellett ilyen például Simor András, aki most a Deloitte and Touche magyarországi vezetője ugyan, ám korábbi, a Budapesti Értéktőzsde elnökeként szerzett tapasztalatait is kamatoztathatja a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Simoréknál egyébként úgy tűnik, egyfajta családi hagyományról van szó: a hetvenes években építésügyi miniszterhelyettesként dolgozó édesapja ugyanis a szakmai pályafutása végén a közgáz miniszteri biztosaként tevékenykedett.

Tanácsadói mandátumot kapott Erős János, az Általános Értékforgalmi Bank, majd a K&H egykori első embere is, aki a 2002-es kormányváltást követően az állami Magyar Fejlesztési Bank Rt. (MFB) élén kapott újabb lehetőséget a vele üzleti és vadászkapcsolatban is álló Medgyessy Pétertől. Hasonló jokerember Angyal Ádám, a Ganz-Danubius Hajó- és Darugyár egykori vezérigazgatója is, aki a kilencvenes évek közepén az MSZP pénzügyi ellenőrző bizottságában is tag volt. Kocsis István pedig - aki túlélte a Tocsik-botrányt (holott az ÁPV akkori vezérigazgatójaként ő írta alá az ominózus szerződést), majd a Paksi Atomerőmű Rt. vezérigazgatói székéből került a Magyar Villamos Művek élére - márciustól a budapesti Műegyetemen ad tanácsokat.

Volt és jelenlegi miniszteri tanácsadók is bizalmat kaptak a minisztertől. Inotai András például Horn Gyula - igaz, csak néhány napig fennálló - tanácsadó testületének volt a tagja, majd a kormány európai integrációs munkacsoportját vezette, 2002-ben pedig Medgyessy az MFB igazgatóságába nevezte ki. A kamarai elnök Parragh László viszont Orbán bizalmi embere és tanácsadója volt a Fidesz-kormány idején. Ugyanakkor vannak jelenleg is aktív tanácsadók, miniszteri megbízottak: Bihall Tamás például a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium miniszteri biztosaként a felnőttképzési koncepció kidolgozásában vállalt szerepet, Harsányi László pedig - a nemzeti kulturális alapprogram elnöksége mellett - a holokausztmegemlékezésekért felelős miniszteri biztos.

A legtöbb gt-tag a gazdasági életből érkezett. Köztük például olyanok, mint az újabban a médiában is utazó Széles Gábor, vagy éppen Straub Elek és Sugár András. Több állami közintézmény-vezető is próbálkozhat az egyetemeknél, így például az Országos Széchényi Könyvtár vagy a Szépművészeti Múzeum első embere. Utóbbi egyébként az a Baán László, aki a Medgyessy-kormány idején - fideszes párttagkönyvvel a zsebében - a kulturális tárca helyettes államtitkára volt.

A felsőoktatási intézmények többsége valószínűleg egyetemi szakemberekkel tölti majd fel a létszámot. Ez is közrejátszhatott abban, hogy a miniszteri delegáltak között feltűnően kevés az oktató, kutató. Kivételek persze vannak: Magyar Bálint olyanokat is kinevezett, akik korábban részt vettek a bolognai rendszer átvételében. Dinya László például - aki 1996-tól 1998-ig a Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyettes államtitkára volt - az új felsőoktatási törvény alapkoncepcióját kidolgozó bizottságot vezette, Detrekői Ákos pedig a Rektori Konferencia elnöke volt. Így ők most a gyakorlatban is igazolhatják - vagy cáfolhatják - a felsőoktatás általuk is támogatott reformjának helyességét.

DOBSZAY JÁNOS