Történelmet írt a flamand és a vallon liberális párt, amikor az 1999-es belgiumi szövetségi parlamenti választásokon együtt a legtöbb szavazatot szerezte meg, és több mint negyven év után kiszorította a hatalomból a kereszténydemokratákat. Az általános választójog bevezetése után fél évszázaddal Belgiumban ismét első számú politikai erővé vált a liberalizmus.

A mindkét belga liberális párt programjában első helyen szereplő célok - a gazdasági növekedés, a privatizáció, az adócsökkentés, a kisebb, de hatékonyabb államigazgatás megteremtése mellett - a második, 2003-as liberális-szocialista Verhofstadt-kormány tevékenységében nagyobb hangsúlyt kap a foglalkoztatás, a társadalmi igazságosság és a szolidaritás, ugyanakkor tavaly ősszel napirendre került a hosszú távon finanszírozhatatlan nyugdíjrendszer fájdalmas reformja is. A belga liberalizmusra hagyományosan jellemző szociális érzékenység a vallonoknál erősebb, amit egyfelől Vallónia gazdaságának hosszú ideje tartó gyengélkedése, az ottani magas munkanélküliség, másfelől a versenytárs vallon szocialista párt erős társadalmi beágyazottsága magyaráz. A flamand liberálisok szavazóbázisára viszont egyre nagyobb elszívó hatást gyakorol a kilencvenes évek óta Flandriában egyre erősebb szélsőjobboldali Flamand Blokk. A nyelvi-közösségi elkülönülés logikája a két liberális pártot is szembeállítja a Belgium föderális berendezkedésének jövőjéről folyó vitában: a flamand a konföderáció híve, azaz minél több jogkört adna le regionális szintre, a vallon viszont hallani sem akar a szövetségi intézmények további gyengítéséről. Ez a konfliktus persze nem akadályozta meg a belgiumi liberálisokat, hogy közösen olyan ügyek mellé álljanak, mint az eutanázia vagy a homoszexuálisok házasságkötésének az engedélyezése, amelyről Belgiumban Európában másodikként fogadtak el törvényt. Az idén esedékes helyhatósági választások előtt a közvélemény-kutatások mégis azt sejtetik, hogy a liberálisok kormányzásuk hetedik évében fokozatosan teret vesztenek, részint hagyományos politikai ellenfeleikkel, részint a populista és idegengyűlölő, elsősorban a flamandok körében egyre népszerűbb szélsőjobboldallal szemben.

VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL