© Horváth Szabolcs

Akár kirívó politikai pimaszságnak is tűnhetett volna, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hétfői parlamenti évértékelő beszédében azt vágta az elmúlt másfél évtizedet többségében az Országgyűlésben végigbrusztoló honatyák szemébe: "múltunk és benne az elmúlt 15 év nem érdemes a folytatásra", Magyarországnak új politikára van szüksége, "ha kell, új politikusokkal". A parlamenti mandátummal nem rendelkező kormányfő beszédének idevágó részei mégsem váltottak ki jóformán semmilyen érzelmi reakciót a képviselőkből - kivált nem olyat, mint egy évvel korábban Medgyessy Péternek a kisebb parlamentre, közvetlen államfőválasztásra és közös európai parlamenti listára vonatkozó közjogi javaslatai (HVG, 2004. február 21.).

A kormányfői intelmek visszhang nélkül maradásában nemcsak az játszhatott közre, hogy Orbán Viktor Fidesz-elnök az elmúlt napok országjáró körútján maga is gyakran hangoztatta, "ideje lenne levonni az elmúlt 15 év tanulságait", s "gyengeségeinket kiküszöbölendő megújítani a magyar közéletet", hanem az is, hogy Gyurcsány első országértékelő beszéde meglehetősen enerváltra sikeredett. Jóval erőtlenebb volt, mint a kormányzása első négy hónapjában különböző fórumokon elhangzott szónoklatai. A hétfői - közel egyórás - beszéd vezérfonalának választott "új politika" mibenlétéről például jóformán semmilyen érdemit nem mondott a kormányfő. Mondandójának lényege pedig leginkább abban a közhelyben foglalható össze, hogy a választóknak elegük van a politikai pártok kicsinyes vitáiból, és a politikának végre az emberek valóságos problémáiról kellene szólnia.

A "baloldal megújítása" után magát az egész magyar politikai élet átalakításának levezénylésére is késznek mutató kormányfő beszéde mind tartalmi felépítésében (sok problémát megoldottunk már, de még számos tennivalónk akad, amin csak közösen lehetünk úrrá), mind retorikai megvalósításában - kevés érzelmi elem, számos elcsépelt nyelvi fordulat ("aki nem hiszi, járjon utána", "ami jár, az jár!") - leginkább a késő kádári idők KISZ- és pártkongresszusi légkörét idézte fel a T. Házban.

Amiként az elmúlt napokban az országot járó Orbán közszerepléseire is rányomta a bélyegét a békére és "kádári biztonságra" vágyó választóközönség megnyerésére való igyekezet, úgy láthatóan Gyurcsány sem vonta ki magát a "kényszerítő körülmények" hatása alól. Így míg az egyik pillanatban még a pártpolitikai csatározáson felül álló, konszenzuskereső személyiség szólalt meg a miniszterelnökből, a következőben már az ellenzéket keményen ostorozó pártkatona, majd a kisember gondjait mélyen átérző, empatikus vezető.

A miniszterelnöki beszéden végigvonult az a kettősség is, hogy Gyurcsány akarna, de a költségvetés helyzete miatt nem tehet az emberek életét közvetlenül érintő ígéreteket. Így a kormány mandátumának végéig szóló elköteleződések helyett maradtak az elmúlt hetekben már unalomig ismételt távlati elképzelések: például hogy készül a következő évtized fejlődését megalapozó nemzeti fejlesztési terv, épülnek - igaz, hitelből - az autópályák, és 2006-tól megindulhat a felsőoktatás reformja.

A miniszterelnök - aki, miközben még a 4-es metró építése is akadozik, már az ötödik vonal megépítésének lehetőségét ecsetelte - a kiemelt fejlesztési prioritások kijelölése mellett (például a biotechnológia, a jármű- és a szórakoztatóipar) a közeljövő legnagyobb társadalmi kihívásának a romák felemelését említette. Konkrét lépésekről azonban utóbbival kapcsolatban sem beszélt (a hiteles cigánypolitikát hiányolva egyébként kedden lemondott az MSZP roma tagozatának elnöke, Csík Tamás).

"Mértéktartással, de elszántan. Elszántan és felelősséggel" - ezek voltak a miniszterelnök jövőre vonatkozó ígéreteinek kulcsszavai. Eközben azzal igyekezett kifogni a szelet az ellenzék vitorlájából, hogy némi mentegetőzést is megeresztett például az energiahordozók árának többszöri emelésével kapcsolatban. Mint mondta, erre csak akkor került sor, amikor a világpiac hatásaitól már nem lehetett megóvni a magyar piacot, s akkor is csak fokozatosan, a szegények és a kevésbé tehetősek számára csökkentett terheket jelentő, szociális tarifák bevezetése mellett. Gyurcsány szerint kormánya ezzel is azt bizonyította, hogy miközben szociálisan érzékeny, nem teszi kockára a gazdaság stabilitását, de nem is követi "a kádárizmus mostanában újra reneszánszát élő politikáját" - utalt a kormányfő kimondatlanul is a Fideszre.

Az ellenzék és annak vezetője retorikájában ugyanakkor - a kádári nosztalgiák "becsatornázására" tett kísérletek mellett - újfent megjelenni látszanak azok a lélektani elemek, amelyekből a Fidesz politikája 1998 és 2002 között is nagyban táplálkozott. Orbán a napokban már ismét arról beszélt: a bajok fő oka az, hogy a 2002-es kormányváltás után a magyar újra egy saját magában nem bízó nemzetté vált, ellentétben azzal az idővel, amikor a Fidesz és a konzervatív erők kormányra kerülésével "az ország valamilyen rejtélyes okból elkezdte elhinni magáról, hogy képes arra, amiben korábban nem hitt".

Orbán szerint mára egyetlen komoly tömegérzelem maradt egész Európában, a nemzeti érzés, ami a románokat, a szerbeket, a szlovákokat is jobban összetartja, mint a magyarokat, akik egymásban nem támaszt, hanem akadályt látnak. A 2006-os kormányváltásnak ezért a Fidesz-elnök által tálalt olvasatban már nem is annyira politikai, mint inkább erkölcsi tétje van: a hatalmi fordulat a záloga a nemzet újbóli lelki felemelkedésének.

DOBSZAY JÁNOS