Közoktatás, egészségügyi és szociális alapellátás, a helyi infrastruktúra fejlesztése: egyebek mellett ezek a hatáskörök kerülnének a kistérségekhez - nyilatkozta a HVG-nek Lamperth Mónika belügyminiszter.

HVG: Mérsékelt ellenzéki lelkesedés kísérte a kistérségi törvény tervezetének előkészítését, miközben a szükséges alkotmánymódosítás elfogadásához a képviselők kétharmadának támogató szavazata szükséges. Mi indokolja előterjesztői optimizmusát?

L. M.: A jelenleg rendelkezésre álló pénzből csak átfogó szerkezeti reformmal, kistérségi rendszerben lehet színvonalasabb közszolgáltatást nyújtani. Az előkészítő munka során végzett hat modellkísérlet tapasztalatai alátámasztják az elgondolásunkat. Az egyik kiszemelt minta Tab és térsége volt, ahol például bebizonyosodott, közös kistérségi tantestületek alapításával azokban a falusi iskolákban is dolgozhat nyelvtanár, ahol eddig erre pénz hiányában nem volt lehetőség. Mindazonáltal nem gondolom, hogy a benyújtott javaslat süket fülekre talál majd a képviselők körében, hiszen a kilencvenes évek közepétől fogva nyilvánvaló szükség a közigazgatás reformja, amit az egymást követő kormányok rendre elodáztak.

HVG: Az ellenzék borítékolhatóan hiányolja majd a kistérségek hatásköri listáját. Mivel foglalkoznak a jövőben ezek az új közigazgatási egységek?

L. M.: Demokratikus alapelv a közigazgatásban, hogy az önkormányzatok működését az állam úgynevezett kerettörvényekkel szabályozza, az alkotmány pedig azt deklarálja, hogy önkormányzatoknak feladatot, hatáskört kizárólag törvény adhat. Úgy gondoljuk, a kistérségeknek kell gondoskodniuk a közoktatásról, a szociális és egészségügyi alapellátásról, a helyi infrastruktúra fejlesztéséről és működtetéséről.

HVG: Semmi rendészet? Holott az ön nevéhez fűződő legújabb rendőrségi átszervezés szakmai kritikusai az önkormányzati rendőrséget hiányolják.

L. M.: Úgy gondolom, a rendészet a tágan értelmezett közigazgatás szerves része. Nem véletlenül tartom a rendőrségi reform céljának a végrehajtás, a végrehajtó állomány megerősítését, ami elképzelhetetlen a rendőrkapitányságok, a tűzoltóság és a kistérségek együttműködése nélkül. Azzal azonban nem értek egyet, hogy a teljes rendészeti igazgatás az önkormányzatok feladatává váljon, noha az ötlet kétségtelenül felmerült a kilencvenes évek elején, de mára már tapasztalataim szerint az úgynevezett "szakma", a rendőri vezetők, kriminálpolitikusok is úgy vélekednek, hogy túlhaladta az élet. A bűn ugyanis nemhogy a kistérségek határait, de az államhatárokat is túllépi. Ilyen körülmények között naivitás volna azt gondolni, hogy a polgárok védelme helyben is megoldható.

HVG: A közigazgatási reform előkészítésével párhuzamosan átszervezte a rendőrséget. Utóbbi döntését a szakszervezet megalapozatlannak, elkapkodottnak mondta. Nem tart munkaügyi perektől? Esetleg attól, hogy a bizonytalanság a bűnüldözés rovására megy?

L. M.: Hangsúlyozni szeretném, hogy a szakszervezetet az első perctől az utolsóig bevontuk a rendőrségi reform előkészítésébe, mind a tárcánál folyó elvi munkálatokba, mind a Salgó László országos rendőrfőkapitány vezette, a konkrét döntéseket kidolgozó csapatba. A hónapokig tartó közös munka során magam nem tapasztaltam a munkavállalók képviselői részéről különösebb ellenállást, így, bevallom, engem is meglepett az MTI-nek adott nyilatkozatuk. Nyilván az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) átszervezése okoz jelentősebb érdeksérelmeket, ahogyan abból lett címlapsztori is, holott a rendőrségi reform hosszas folyamat, a kormányprogram része. Tavaly a "látható rendőrség" elveinek eleget téve megerősítettük a "végeket": embereket vehettek fel a kapitányságok, a végrehajtó állomány megbecsülése forintban is kifejezhető, bevezettük, majd megemeltük az úgynevezett helyi pótlékot, több száz gépkocsit cseréltünk le, az újak a "kétkezi" rendőrökhöz kerültek. A következő lépés az irányítás, az ORFK korszerűsítése, elsősorban annak érdekében, hogy a bűnüldözés képes legyen megfelelni a megváltozott bűnözési szokások okozta kihívásoknak. Így például erősíteni a terrorelhárítást, illetve - együttműködve a határőrséggel, vámhatósággal - fellépni az embercsempészettel, a drogbűnözéssel, pénzmosással szemben, s nem csupán azért, mert az EU erre igényt tart. Természetesen átérzem a kollégák aggodalmát, pontosan tudom, hogy minden változás egzisztenciális félelemmel jár, éppen ezért nem győzöm hangsúlyozni, hogy minden felkészült szakemberre számítunk. Az ellenben évek óta szajkózott közhely, hogy az ORFK egy vízfej, ahol a parancs lassan jut el a végrehajtóhoz, ha egyáltalán eljut. Ezen egyszerűen muszáj volt változtatni. Ami az aggályokat illeti, talán nagyobb az ügy füstje, mint a lángja, emlékezzen csak, amikor az adónyomozók átkerültek az ORFK-hoz, mennyien riogattak azzal, hogy százszámra hagyják majd el a szakemberek az állományt, majd utóbb mindössze 12-en távoztak.