Várhatóan áprilisban kezdik meg három, a tisztiorvosi szolgálat által emberi lakhatásra alkalmatlannak minősített, veszélyes statikai állapotú józsefvárosi ház - a Dobozi utca 41., a Kisfaludy utca 20. és a Nagyfuvaros utca 26. - bontását. Az épületek eltüntetését s oda szociális bérlakások építését régóta tervezték, hiszen elképesztő állapotok uralkodnak bennük: a Kisfaludy utcában, ahol egy egyszintes épület nedves pincéjében is laknak, például egy percre sem lehet ételt hagyni az asztalon a patkányok miatt. A másik két épület ugyan jobban idézi a pesti körfolyosós bérházakat, ám abban nem különböznek a házak, hogy felújítást talán sosem láttak: hullik a vakolat, az ajtók, ablakok - ha még megvannak is - nem jól zárnak. A mostani sietség oka mégsem valamiféle városrehabilitáció: a döntést az épületekbe önkényesen beköltözők - becslések szerint mintegy hetven fő - elleni panaszok miatt hozták előre.

A környéken lakók egy része ugyanis tavaly ősszel azzal a kéréssel fordult az önkormányzathoz, hogy tegyen valamit a romló közbiztonság ellen. Lakossági bejelentések alapján korábban a rendőrség 12 olyan "gócpontot" jelölt ki, amelyek miatt komoly közbiztonsági problémákkal küszködik az egész kerület, ezek között van a három bontásra ítélt, jórészt üres épület is. Havas Gábor szociológus szerint elfogadhatatlan, ha azon az alapon kriminalizálnak embereket, hogy bizonyos házakban laknak. A rendőrség viszont egyetért az önkormányzattal abban, hogy a kijelölt épületek eltüntetésével érzékelhetően javulna a környék közbiztonsága. "A lakók sötétedés után ritkán járnak ki lakásaikból, van olyan idős hölgy, akit két hét alatt háromszor támadtak meg a lakása előtt. Olyan esetről is tudunk, amikor valakik szamurájkarddal rontottak a lakókra" - ecsetelte az állapotokat a HVG-nek Takács Gábor (SZDSZ) alpolgármester. Hasonló a kerületi rendőrkapitány véleménye is. "A múlt év közepén tapasztaltuk, hogy a kerületben észlelt lopások, kisebb betörések, kábítószer-árusítás ügyében folytatott nyomozások jól meghatározható gócpontokhoz, így e házakhoz vezettek" - érvelt a házbontási terv mellett Perlaki Attila ezredes.

A rendőrkapitány szerint nem föltétlenül az ott lakó önkényesek folytatnak bűnöző életmódot, de a nyomozók információi azt bizonyítják, hogy a lakók ismerősei szobáztatásra vagy búvóhelynek használják a házakat, innen indulnak éjszakai portyákra, s a legtöbbször besurranásos lopások elkövetése után ide húzódnak vissza. A bontások szükségességét a kerületi ellenzék sem vitatja. "A fogadóórák, terepbejárások azt mutatták, hogy az önkényesek egy kis része közösségellenes magatartást folytat. Falat bontottak, disznót sütöttek az udvaron, rettegésben tartották a házat" - állítja Juharos Róbert, a Fidesz-MPSZ józsefvárosi frakcióvezetője. Ő egyébként arról nevezetes, hogy még parlamenti képviselőként 1999-ben a kilakoltatások jogi procedúráját meggyorsító törvénymódosítás beterjesztője volt (HVG, 1999. szeptember 11.).

A bontásokról hozott döntést a kerületi roma kisebbségi önkormányzattal is egyeztették, de az alpolgármester szerint a lakásfoglalók ügye nem cigánykérdés, a Dobozi utcai ház önkényesei például fele-fele arányban romák és nem romák. A Kisfaludy utcai lebontásra ítélt házban csak romák laknak, a jogcímmel rendelkező "magyarok" már elköltöztek. Takács alpolgármester szerint végső eszközként jutottak erre a megoldásra, hiszen "liberális politikusként igen nehéz ilyen döntést hozni", de képviselni kell a környéken lakók érdekeit is.

A bontás miatt költözni kényszerülők közül 25 családnak van megfelelő jogcíme, kompenzációra csak ők számíthatnak. A Józsefvárosban 3-4 ezer lakásra várót tartanak számon, s - bár volt már kivétel - nehéz lenne megmagyarázni a jogos igénnyel mondjuk 15 éve váró családoknak, miért előzik meg őket önkényes beköltözők a lakáskiutalási listán, magyarázták az önkormányzatnál. Havas ellenben úgy gondolja, nem etikus és mérhetetlenül álszent az önkényesek elleni fellépések során a jogkövető, sorukra türelmesen várakozó lakásigénylők érdekeire hivatkozni, mert nem az ő rovásukra foglalják el a korszerűtlen, rossz állapotú lakásokat.

A kerületben egyébként mintegy ötszáz család él jogcím nélkül önkormányzati lakásban. Takács kezdeményezésére program indult megsegítésükre, mivel ők nem lakásfeltörés útján jutottak a lakásokba, hanem például elhunyt az őket valaha befogadó rokon, de jogcím nélkülivé vált az a család is, amelynek bérleti szerződését az önkormányzat évek óta fennálló, gyakran milliós közüzemi tartozás miatt mondta fel. Rájuk nem vár kiköltöztetés. Eddig több mint 130 családdal kötött megállapodást az önkormányzat, s azokkal, akik teljesítik a helyhatóság által támasztott feltételeket - például gyermekeiket iskolába járatják, rendszeresen felkeresik a munkaközvetítőt, lakóközösséggel összeférhető magatartást tanúsítanak, vállalják közüzemi számláik kifizetését, amihez anyagi segítséget is kaphatnak -, az önkormányzat 1 éves bérleti szerződést köt.

A bontásra ítélt három ház lakói számára azonban közeledik a kiköltöztetés ideje: a téli moratórium március végén lejár. A lakásfoglalók közül a kiskorúakat az önkormányzat családsegítő szolgálatoknál, krízislakásokban, átmeneti otthonban helyezi el, de a felnőtteknek nem tud hajlékot biztosítani. Ők várhatóan rokonokhoz költöznek, esetleg a gyakran Budapesttől távoli eredeti lakóhelyükre. A bontásra ítélt épületekben lakó önkényesek sok jóra nem számítanak, s a velük folytatott beszélgetésből kitűnt, nem nagyon értik, pontosan mi is történik velük, mi jelentősége van a különböző jogi fogalmaknak. A Kisfaludy utcai érintettek például pusztán sajtóhírekből tudnak a bontási tervről, úgy érzik, akármi történik, csak veszíthetnek. Mint egyikük mondta: "Úgy lesz, mint a Való Világban, akinek nincs jogviszonya, annak kinn a irányjelző tábla: utca."

BÖLÖNI KATA