Az álgyógyszereknek nemcsak lélektani, hanem ténylegesen mérhető hatásuk is van – adták hírül hamburgi neurológusok a múlt héten a Science tudományos folyóiratban. Most először sikerült bizonyítékot találni arra, hogy a placebóhatás nem pusztán a fejben dől el. A kísérlet úgy zajlott, hogy önkéntesek mindkét karját lézerrel addig melegítették, amíg fájdalmat nem éreztek. Ezután placebóval kenegették őket, de az alanyok úgy tudták, hogy az egyik karjukra valódi fájdalomcsillapító került. A kísérleti alanyok gerincvelőjéről egy viszonylag új képalkotó eljárás, az fMRI segítségével készítettek felvételeket, és kiderült, hogy amikor az emberek a kenőcstől a fájdalom enyhülését várták, akkor a gerincvelői idegsejtjeik aktivitása és ezzel együtt a fájdalomérzetük valóban csökkent. A korszerű mérési módszernek köszönhető mostani eredmény azokat igazolja, akik az enyhébb vagy megfejthetetlen eredetű kórok tüneteit hatástalan – és persze ártalmatlan – pirulákkal enyhítenék. Erre a gyakorlatban szép számmal akad példa. Egy tavalyi kutatás szerint az amerikai belgyógyászok és reumatológusok fele ír rendszeresen receptre placebókat. Egy 2005-ös tanulmány szerint a dán háziorvosok hasonló arányban kezelik betegeiket álpirulákkal. Egy brit cég pedig Obecalp (visszafelé olvasva Placebo) néven nemrégiben dobott piacra gyógyszernek kinéző gyümölcsízű cukorkákat, melyek csak arra szolgálnak, hogy az enyhén náthás vagy éppen szimuláló gyermekeiket a szüleik ezzel kezelve vegyék rá, hogy mégis elmenjenek az iskolába.