Amikor ez a hír olvasóink elé kerül, még nem igazolódhatott azoknak a félelme, akik szerint a francia-svájci határon felépített Nagy hadronütköztető arra is képes, hogy - óriási gravitációs erejű fekete lyukat létrehozva - elpusztítsa a Földet. (A hadronok az atomnál kisebb részecskék.) A világ legnagyobb kutatólaboratóriumában, amelyet lapzártánk után, szerdán hoznak működésbe, az első próbákon még nem ütköztetnek részecskéket, de az üzemeltetők szerint a világvége-jóslatok teljesen komolytalanok. Ugyanakkor az sem valószínű, hogy a svájci székhelyű Európai Részecskefizikai Kutatóintézet (CERN) által irányított létesítmény atomfizikusai egyhamar elérnék első céljukat, és rábukkannának a - népszerűen Isten-részecskének is nevezett - Higgs-bozonra. A föld alatti, 27 kilométer kerületű körpályán szubatomi részecskéket gyorsítanak fénysebességhez közeli tempóra. Az ütköztetések nyomán keletkező "törmeléket" a pálya négy pontján elhelyezett detektorokkal elemzik, remélve, hogy olyan kérdésekre is választ kaphatnak, mint hogy hány térdimenzió alkotja az univerzumot, hogy az ősrobbanás során miért jött létre több anyag, mint antianyag, illetve hogy miért nagyságrendekkel gyengébb a gravitációs erő, mint a világban megfigyelhető másik három alapvető kölcsönhatás: az elektromágnesesség, illetve a szubatomi részecskéket összetartó gyenge és erős kölcsönhatás. Az ezeket is leíró "standard modellben" többtucatnyi anyagi és közvetítő részecskét tartanak számon. Az egyiket, a meglehetősen instabil Higgs-bozont eddig sosem tudták megfigyelni, bár létét atomfizikusok - köztük a névadó brit Peter Higgs - már az 1960-as években feltételezték.