Az anyag talán mégsem koncentrálódhat olyan mértékben, hogy fekete lyukká alakuljon - vetették fel a clevelandi Case Western Reserve University kutatói. Tanmay Vachaspati vezetésével a nagy tömegű csillaggömbök összeroskadását részletesebben modellezték, és azt állítják, hogy fekete lyukak helyett legfeljebb "fekete csillagok" jöhetnek létre. Ezek szintén óriási sűrűségűek, de nincs olyan, mindent elnyelő határolófelületük, amilyet a fekete lyukaknak tulajdonítanak. A fekete lyukak elmélete szerint az óriási gravitációs erő miatt minden anyag - vagy akár a fénysugár - örökre eltűnik egy "lyukban", amelynek fizikai törvényszerűségei ma még jórészt ismeretlenek. Vachaspatiék eredményét a csillagászok jó része vitatja. Mint azt a HVG-nek Csizmadia Szilárd, az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézetének munkatársa elmondta, a csillagászok jó része szerint az úgynevezett elő-Hawking-sugárzás sokkal gyengébb annál, mint ami a clevelandi kutatók egyenletében szerepel, ezért nem képes megfékezni egy nagy tömegű csillag fekete lyukká omlását. Az mindenesetre Vachaspati javára írható, hogy ily módon választ ad arra a fizikusokat régóta bosszantó paradoxonra: ha létezik fekete lyuk, minden oda behulló anyaggal kapcsolatos információ elvész, noha ez a kvantumfizika egyik alaptétele szerint sosem fordulhatna elő. Ezt az információs paradoxont egy másik, áprilisban megjelent tanulmány másképp oldaná meg: egy francia-német szerzőpáros szerint elképzelhető, hogy a fekete lyukak valójában nem lyukak, hanem alagutak: olyan "féreglyukak", melyeken áthaladva elvileg az Univerzum távoli pontján köthetne ki a világutazó.