A zsidók értelmi képességei évezredek óta meghaladják az átlagost - állítja egy friss tanulmányában Charles Murray amerikai politológus. 1994-ben Richard Herrnsteinnel közösen jegyzett, The Bell Curve (A haranggörbe) című tanulmányával egyszer már nagy vihart kavart társadalomtudós-berkekben, mert azt állította: a fehérek, illetve az ázsiaiak intelligenciahányadosa (IQ) születésüknél fogva nagyjából tíz ponttal magasabb, mint a feketéké. Az általánosan elfogadott mai tudományos álláspont szerint viszont az IQ-t nagyjából fele-fele arányban befolyásolja az öröklés és a neveltetés. A zsidókra vonatkozó adatok az 1994-es tanulmányból kimaradtak, állítólag az azóta elhunyt (zsidó) Herrnstein ellenkezése miatt. A magát "ír-skót származású iowai gojnak" tituláló Murray szerint 1870 és 1950 között a zsidók felülreprezentáltsága az irodalomban négyszeres, a biológiában nyolcszoros, a matematikában 12-szeres, a filozófiában pedig 14-szeres volt. Murray más adatai szerint a zsidók aránya a Nobel-díjasok között a 20. század első felében 14, a második felében 29 százalékos volt. Ezzel egybecsengeni látszik, hogy Amerikában végzett mérések szerint az ottani zsidók IQ-ja átlagosan tíz ponttal magasabb, mint a teljes lakosságé. Az okokat keresve Murray vitába száll a Utah Egyetem három professzorával, akik 2005-ben amellett érveltek: az askenázi (kelet- és közép-európai) zsidók IQ-ja azért magasabb, mert a középkorban olyan szakmákba kényszerültek, például kereskedők vagy pénzváltók lettek, ahol az intelligensebbeknek jobb esélyük volt a túlélésre és génjeik átörökítésére. Murray szerint a történet ennél korábban kezdődött: a szent könyvek 2 ezer éve kötelező tanulmányozása ugyanis olyan szellemi kihívást jelentett, hogy aki nem felelt meg ennek, gyakran kitért a zsidó vallásból. A spekulációk ugyanakkor nem adnak választ arra a kérdésre: miképp lehet, hogy Izraelben, ahol a világon a legmagasabb az askenázi zsidók aránya, egyes mérések szerint az átlagos IQ alacsonyabb, mint Európában vagy Észak-Amerikában.